Kesztölc

Nem tévesztendő össze a következővel: Kesztölc (Sárköz).
Kesztölc
Esztergomi úti pincesor
Esztergomi úti pincesor
Kesztölc címere
Kesztölc címere		 Kesztölc zászlaja
Kesztölc zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
VármegyeKomárom-Esztergom
JárásEsztergomi
Jogállásközség
PolgármesterJuhász Sándor (független)[1]
Irányítószám2517
Körzethívószám33
Népesség
Teljes népesség2647 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség114,59 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület22 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 42′ 49″, k. h. 18° 47′ 43″47.713581°N 18.795200°EKoordináták: é. sz. 47° 42′ 49″, k. h. 18° 47′ 43″47.713581°N 18.795200°E
Kesztölc (Komárom-Esztergom vármegye)
Kesztölc
Kesztölc
Pozíció Komárom-Esztergom vármegye térképén
Kesztölc weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kesztölc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kesztölc (szlovákul: Kestúc)[3] község Komárom-Esztergom vármegyében, az Esztergomi járásban.

Fekvése

[szerkesztés]
Kesztölc és környéke

A Pilis hegység délnyugati lábánál található település.

Budapesttől 39, Esztergomtól 9, Dorogtól 6 km-re fekszik. Déli határszéle közelében halad el a 10-es, illetve nyugati külterületei között a 117-es főút, de belterülete csak a 11 126-os számú mellékúton érhető el.

Története

[szerkesztés]

A falu első okleveles említése 1075-ből való Kistelci alakban.

Ekkor I. Géza király a garamszentbenedeki apátságnak adott itt 2 eke földet, 7 szőlőt, valamint 5 vincellért.

1333-ban az oklevelekben már mint az esztergomi káptalan faluját említik, s elhatárolják a szomszédos Nyirtől.

1512-ben ismét a garamszentbenedeki apátságot említik birtokosának.

Kesztölc a török időkben sem néptelenedett el teljesen, mivel az irásos adatok szerint az 1560-as években kétfelé, a királynak és a töröknek is adót fizet.

A környék híres szőlő- és bortermeléséről, a Neszmélyi borvidék része. Az 1891–92-es filoxérajárvány a tőkék 80%-át elpusztította. Hangulatos pincesorai, melyek nagy része a hegyoldalba vájt pincéből áll, különösen érdemes említésre.

A második világháborúig a falu lakóinak többsége szlovák volt. A háború után azonban a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében számos szlovák család, összesen 368 fő Csehszlovákiába települt át, a megállapodás értelmében helyükre felvidéki magyarok érkeztek. 2001-ben már csak a lakosság 9,7%-a vallotta magát szlovák nemzetiségűnek.

Egy legenda szerint az 1956-os forradalom idején a község lakói kikiáltották a „Kesztölci Köztársaságot”, amely Magyarországból kiválva kérte volna felvételét az ENSZ-be, vagy más változat szerint Csehszlovákiához csatlakoztak volna.[4] A köztársaság kikiáltását azonban sokáig kitalált történetnek hitték, ám 2020 körül kiderült, hogy néhány hétig valóban létezett az ún. Kesztölci Külön-Köztársaság, melynek fő oka a szabad pálinkafőzés elérése volt.[5]

1971-ben nyitották meg a község legjelentősebb ipari létesítményét, a lencsehegyi bányát, majd az eocén program során 1981-ben a második lencsehegyi bányaüzemet. Az 1980-as években Lencsehegy volt a Dorogi Szénbányák Állami Vállalat legjelentősebb bányája, amely 2004-ig termelt.[6]

A falu területéhez tartozik még a közeli Klastrompuszta is. A pálosok itt építették fel Boldog Özséb vezetésével első, Szent Kereszt tiszteletére emelt monostorukat 1250 táján. A Klastrompuszta fölé magasodó Kéményszikláról gyönyörű kilátás nyílik a környékre.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Radovics István (független)[7]
  • 1994–1998: Radovics István (független)[8]
  • 1998–1999: Radovics István (független)[9]
  • 1999–2002: Klányi Sándor (független)[10]
  • 2002–2006: Klányi Sándor (független szlovák kisebbségi)[11]
  • 2006–2010: Gaál Lajos (független)[12]
  • 2010–2014: Gaál Lajos (független)[13]
  • 2014–2019: Vöröskői István (független)[14]
  • 2019–2024: Farkas Krisztina (független)[15][16]
  • 2024– : Juhász Sándor (független)[1]

A településen 1999. május 30-án időközi polgármester-választást tartottak, aminek oka még tisztázást igényel, de az előző polgármester nem indult el rajta.[10]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
2606
2559
2526
2559
2707
2635
2647
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89%-a magyarnak, 0,2% bolgárnak, 0,7% cigánynak, 1,3% németnek, 0,2% örménynek, 0,5% románnak, 27,2% szlováknak mondta magát (10,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 60,2%, református 3,6%, evangélikus 0,4%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 13,3% (21,5% nem nyilatkozott).[17]

2022-ben a lakosság 85,9%-a vallotta magát magyarnak, 8,9% szlováknak, 1% németnek, 0,5% cigánynak, 0,1-0,1% románnak, lengyelnek, görögnek, örménynek és bolgárnak, 2,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (14% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 35,7% volt római katolikus, 2,8% református, 0,4% evangélikus, 0,4% görög katolikus, 0,1% ortodox, 1,7% egyéb keresztény, 0,7% egyéb katolikus, 15,3% felekezeten kívüli (42,5% nem válaszolt).[18]

Nevezetességei

[szerkesztés]
A Kesztölci Köztársaság kikiáltásának 60. évfordulójára, 2016-ban a község határában felállított szalmatank

Természeti értékek

[szerkesztés]
  • Salamon-barlang
  • Kémény-szikla

Klastrompuszta

[szerkesztés]
Klastrompuszta környékének térképe. Nagyon sok barlang található itt

Kesztölctől kb. 3 km-re fekszik Klastrompuszta. Ma üdülőhely, de területén találhatóak a Szent Kereszt monostor maradványai. Az egyetlen magyar alapítású rend, a pálosok szerzetesei éltek egykor a klastromában.

Klastrompuszta története

[szerkesztés]

A 13. század elején a pilisi erdőkben egyre nagyobb számban húzódtak meg remeték. A fennmaradt források alapján a rendet feltehetően Boldog Özséb esztergomi kanonok alapította, aki a tatárjárás után, 1246-ban lemondott vagyonáról és Báncsa István esztergomi érsek hozzájárulásával a Pilisbe vonult remeteként. A rend tagjai a Pilisben kis templomot és monostort emeltek a Szent Kereszt tiszteletére. Ez volt a rend első monostora. Özséb rendfőnöksége 1250-től 1270-ig tarthatott. Halála után 1270-től 1290-ig Benedek, majd 1290-től 1300-ig István volt a monostor rendfőnöke. Mindhármójukat Klastrompusztán, a monostor területén temették el. A monostor 1250-től 1304-ig a rend központja volt. Az új rendfőnök, Lőrinc 1304-ben új monostort alapított Buda mellett, s hamarosan az lett a rend végleges központja.

Az épületet a törökök a mohácsi csatát követően, Esztergomból Budára vonultukban felégették. A maradványok állapota leromlott, a tűzvészt követően a terület elnéptelenedett. A török kiűzése után az elpusztult monostoraikat kereső pálos szerzetesek nem találták meg a monostor romjait., helyette a hegy túloldalán lévő Pilisszentkereszt község cisztercita kolostorának romjait vélték annak.

Ismert személyek

[szerkesztés]

Képek

[szerkesztés]
  • Klastrompuszta légifelvétele
    Klastrompuszta légifelvétele
  • Klastrompuszta látképe a Kéményszikláról
    Klastrompuszta látképe a Kéményszikláról
  • Présházak
    Présházak
  • A lencsehegyi bánya emlékhelye
    A lencsehegyi bánya emlékhelye
  • Kesztölci pincesor (2008)
    Kesztölci pincesor (2008)
  • Kesztölc-Klastrompuszta, pálos templomrom légi felvételen
    Kesztölc-Klastrompuszta, pálos templomrom légi felvételen
  • Pálos templomrom Klastrompusztán, légi fotó
    Pálos templomrom Klastrompusztán, légi fotó
  • Kesztölc-Klastrompuszta madártávlatból
    Kesztölc-Klastrompuszta madártávlatból

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Barsi 2006: Barsi Szabó Gergely: A kesztölci köztársaság legendája, 1956. Budapest: Timp kiadó. 2006.  

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Kesztölc települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 10.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ Kesztölc (magyar nyelven). Központi Statisztikai Hivatal . (Hozzáférés: 2022. június 12.)
  4. ↑ A kesztölci köztársaság legendája. [2007. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 22.)
  5. ↑ [1]
  6. ↑ (lásd: A Dorogi-medence szénbányászatának története)
  7. ↑ Kesztölc települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  8. ↑ Kesztölc települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 1.)
  9. ↑ Kesztölc települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 10.)
  10. ↑ a b Kesztölc települési időközi polgármester-választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1999. május 30. (Hozzáférés: 2020. május 19.)
  11. ↑ Kesztölc települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 10.)
  12. ↑ Kesztölc települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 10.)
  13. ↑ Kesztölc települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  14. ↑ Kesztölc települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. május 10.)
  15. ↑ Kesztölc települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 15. (Hozzáférés: 2024. május 24.)
  16. ↑ A kesztölci Helyi Választási Bizottság 37/2019 (X.13.) határozata a polgármester választás eredményének megállapítása tárgyában (magyar nyelven) (pdf). Helyi Választási Bizottság, Kesztölc, 2019. október 14. (Hozzáférés: 2019. október 15.)
  17. ↑ Kesztölc Helységnévtár
  18. ↑ Kesztölc Helységnévtár

Irodalom

[szerkesztés]
  • Keglevich Kristóf 2012: A garamszentbenedeki apátság története az Árpád- és az Anjou-korban (1075-1403). Szeged, 186.
  • Petrik József: Kesztölc története. Rövid történeti áttekintés. Kesztölc, 1997. Szerző–Kesztölc Község Önkormányzata
  • Radovics Istvánné: Kesztölc története. Forrásfeldolgozás és bibliográfia. Kesztölc, é. n. Kesztölc Község Önkormányzata stb.
  • Radovics Istvánné: Kesztölc története. Szerk.: Nyírő András. [Kesztölc], 2018. Virágzó Kesztölc Egyesület.

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó oldalak

[szerkesztés]