Kiskunmajsa | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Alföld | ||
Vármegye | Bács-Kiskun | ||
Járás | Kiskunmajsai | ||
Jogállás | város | ||
Polgármester | Patkós Zsolt (Fidesz-KDNP-Nemzeti Fórum-Élhető Kiskunmajsa Egyesület)[1] | ||
Irányítószám | 6120 | ||
Körzethívószám | 77 | ||
Testvértelepülései | Lista
| ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 11 127 fő (2024. jan. 1.)[3] | ||
Népsűrűség | 50,46 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 222,27 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 29′ 32″, k. h. 19° 44′ 12″46.492222°N 19.736667°EKoordináták: é. sz. 46° 29′ 32″, k. h. 19° 44′ 12″46.492222°N 19.736667°E | |||
Kiskunmajsa weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiskunmajsa témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kiskunmajsa város Bács-Kiskun vármegyében, a Kiskunmajsai járás székhelye.
Kiskunhalas és Kiskunfélegyháza között található, a Majsa-Fehértói Főcsatorna mellett.
A várost a hazai főutak mind elkerülik, csak mellékutakon érhető el a környező települések felől. A térség két nagyobb városa, Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas irányából az azokat összekötő 5402-es úton érhető el, Bócsával és Szankkal az 5404-es, Soltvadkerttel és Szeged térségével az 5405-ös, Kistelekkel pedig az 5411-es út köti össze. Gárgyán nevű külterületi városrészével az 5409-es, Csengelével az 54 121-es számú mellékút köti össze; déli határszélét érinti még az 5408-as és az 5429-es út is.
Vonattal a MÁV 155-ös számú Kiskunhalas–Kiskunfélegyháza-vasútvonalán érhető el; a vasútnak két megállási pontja van a város területén: a városközpont északi részén Kiskunmajsa vasútállomás és a nyugati határszéle közelében Tajó megállóhely. A környező megállóhelyek, állomások: Kiskunfélegyháza felől Jászszentlászló vasútállomás, Kiskunhalas felől pedig Harkakötöny vasútállomás. Korábban érintette a várost a kecskeméti kisvasút hálózatához tartozó Kecskemét–Kiskunmajsa-vasútvonal is, de utóbbin a személyszállítás 2009. december 13-án, a 2009/2010. évi menetrendváltással megszűnt.[4]
A település földjének és a mai népességének története 1743-tól fonódik egybe. Az ezt megelőző időben hunok, avarok, kunok szállásterülete volt ez a tájék. A törökök a 16. század elején fölégették Kiskunmajsa elődjét, a várostól délkeleti irányban fekvő Mayossaszállást, s a területet baromjárásként használva Szeged, Kunszentmiklós, Halas és Kecskemét városa bérelte. A török kiűzése után a bécsi udvar eladta a korábban nemesi előjogokat élvező Hármaskerületet (Jászság, Kiskunság, Nagykunság) a Német Lovagrendnek, s az új tulajdonos benépesítette az elnéptelenített pusztákat. A majsai népesség először a Kiskundorozsma melletti Üllés pusztára költözött - az újkori honfoglalók zömmel Jászfényszaruból érkeztek -, s a szabad földvásárlás reményében innen települtek át Kiskunmajsára 1743 nyarán. A rendi országgyűlés nyomására ugyanis az Udvar lehetővé tette a földek visszavásárlását, így az ideérkezők nem csak használati, de tulajdonjoggal is rendelkeztek, ami azt jelentette, hogy a jászok és a kunok utódai visszakapva előjogaikat, száz évvel a jobbágyfelszabadítás előtt maga ura gazdái lehettek, megszabadultak a feudális kötöttségektől. A kivételes szabadság virágzó, demokratikusan berendezkedett életet, a Habsburgok hosszú háborúi - az osztrák örökösödési és a napóleoni háborúk - gazdasági fellendülést jelentettek az itt megtelepült zömében jász, tehát erős katolikus hitben élő közösség számára. A dinamikus fejlődés eredményeképp Kiskunmajsa 1837-ben mezővárosi rangot és vásártartási jogot kapott V. Ferdinándtól. A 19. század végére az állattartásról földművelésre áttérő lakosság túlnépesedik, a föld eltartó ereje gyenge, ezen a homokos talajon szőlő- és gyümölcskultúra kialakítása sem segít. A két háború között elképesztő méreteket ölt a szegénység, sokan elvándorolnak, ez a folyamat az ötvenes években is tart, a forradalom és szabadságharc utáni téeszesítés elől menekülve három év alatt kétezren költöznek el Kiskunmajsáról. A község központjában épült fatornyos iskola közelében 1892-ben Csontos Károly és neje, Nemes Szabó Mária óvodát és városi római katolikus leányiskolát építtet a település központjában. Az intézményeket a Miasszonyunkról elnevezett szegény iskolanővérek működtették 1950-ig, az államosításig. Az iskola és óvoda 1991-ben indult újra, és a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola 1997-ben költözött vissza régi helyére, az úgynevezett Zárda iskola épületébe. A város harmadik általános iskoláját a 20. század utolsó évtizedeiben építik fel, ezt az intézményt Széchenyi Istvánról nevezik el. A hatvanas években meginduló iparosítás, s a nyolcvanas évek elejétől szárba szökkenő gyógyturizmus megállítja az elvándorlási folyamatot, ma tizenkétezren lakják az időközben ismét városi rangot kiérdemlő Kiskunmajsát, egynegyeddel kevesebben, mint a második világháborút megelőzően. Jelentős látogatottságú termál strandja, helytörténeti gyűjteménye van a városnak, lakói azonban zömmel ma is állattartásból és földművelésből élnek. 1956-tól gimnázium is létesült Kiskunmajsán, s ez az oktatási intézmény nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a városhoz kötődő értelmiség helyben kinevelődjék.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 11 498 | 11 505 | 10 968 | 10 898 | 10 984 | 11 675 | 11 127 |
2013 | 2014 | 2018 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a város lakosságának 93%-a magyar, 6%-a cigány és 1%-a egyéb nemzetiségűnek vallotta magát.[14]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,7%-a magyarnak, 6,5% cigánynak, 1% németnek, 0,4% románnak mondta magát (7,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 67,8%, református 2,8%, evangélikus 0,4%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 9,1% (18,3% nem nyilatkozott).[15]
2022-ben a lakosság 88%-a vallotta magát magyarnak, 6,3% cigánynak, 1,1% németnek, 0,3% románnak, 0,2% ukránnak, 0,1% bolgárnak, 0,1% szerbnek, 1,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 42,5% volt római katolikus, 2,6% református, 0,3% evangélikus, 0,2% görög katolikus, 0,1% ortodox, 2,1% egyéb keresztény, 1,2% egyéb katolikus, 8,9% felekezeten kívüli (41,9% nem válaszolt).[16]