Kismaros | |||
Kismaros látképe | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Közép-Magyarország | ||
Vármegye | Pest | ||
Járás | Szobi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Neubauer Rudolf (független)[1] | ||
Irányítószám | 2623 | ||
Körzethívószám | 27 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 2619 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 187,37 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 11,96 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 50′ 16″, k. h. 19° 00′ 17″47.837750°N 19.004711°EKoordináták: é. sz. 47° 50′ 16″, k. h. 19° 00′ 17″47.837750°N 19.004711°E | |||
Kismaros weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Kismaros témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kismaros (németül: Kleinmarosch, szlovákul: Malá Maruša) község Pest vármegyében, a Szobi járásban.
A Dunakanyarban a Duna bal partján, Verőce és Nagymaros közt fekvő település.
Itt egyesül az északról (Szokolya felől) érkező Török-patak (más néven Morgó-patak) a keletről (Verőce felől) érkező Morgó-patakkal (más néven Les-völgyi-patak vagy Gimpli-patak). A Dunába torkollik annak 1689-1690-es folyamkilométerénél.[3][4] A torkolat előtti néhány száz méteres szakasz Verőcéhez tartozik.[5]
Egyéb belterületei:
Külterületi településrészei:
A települést érinti a MÁV 70-es számú Budapest–Szob-vasútvonala, melynek egy megállási pontja van itt, Kismaros megállóhely, a központ közelében.
Központján a 12-es főút halad keresztül, Szokolyával a 12 103-as út köti össze. Külterületeit nyugaton érinti még a Nagymaros–Kóspallag–Kisinóc közti 12 106-os út is.
A település határban a kuruc korban több kisebb ütközet is volt és a falu keleti végén még a 20. század elején is gyakran kerültek elő egykorú pénzek.
Kismaros 1697–1705 között települt be a Fekete-erdőből, Württembergből származó németekkel és 1776. szeptember 16-án nyert szabadalomlevelet Mária Terézia királynőtől.
1770-ben már a visegrádi koronauradalomhoz tartozott és annak része volt még 20. század elején is.
1849 július 15-én, amikor Görgei Artúr hada Vác felé vonult, itt kötötték be Walcz Mihályné nevű parasztasszony fejkendőjével a hadvezér fejsebét. 1859-ben nagy tűzvész pusztított itt, amelyben az egész helység leégett, 1875-ben pedig a Duna árja okozott sok kárt.
Az 1900-as évek elején gróf Sierstorpffnak gőzfavágója, fahéjvágója, iparvasútja és fatelepe is volt itt. A 20. század elején Nógrád vármegye Nógrádi járásához tartozott. 1892-ben 447 lakosa volt (82 ház), ebből 373 német, 72 magyar, 2 szlovák.[7] 1910-ben 615 lakosából 569 magyar, 145 német volt[forrás?].[8] Ebből 604 római katolikus volt.
1974. december 31-én Verőcemaros néven egyesítették Verőcével. 1990. január 1-jén alakult újra önálló községgé.[9]
A településen 2000. január 16-án időközi polgármester-választást tartottak,[13] az előző polgármester lemondása miatt.[21] Az 1998–2002-es ciklust mégis az eredetileg megválasztott polgármester fejezte be, mivel 2001 őszén az utóda is lemondott,[22] és a négy éves időszak második időközi választásán újra Orosz Jánost választották a lakosok.[15]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 2093 | 2118 | 2294 | 2519 | 2595 | 2626 | 2619 |
2013 | 2014 | 2018 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86%-a magyarnak, 9,5% németnek, 0,3% szlováknak, 0,2% cigánynak mondta magát (13,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 50,3%, református 4,7%, evangélikus 0,7%, görögkatolikus 0,7%, felekezeten kívüli 13,2% (28,5% nem nyilatkozott).[23]
2022-ben a lakosság 90,1%-a vallotta magát magyarnak, 6,2% németnek, 0,4% cigánynak, 0,2% szlováknak, 0,2% ruszinnak, 0,1-0,1% horvátnak, görögnek, bolgárnak, ukránnak és szerbnek, 5,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 39,2% volt római katolikus, 5,5% református, 1,3% görög katolikus, 1% evangélikus, 0,7% egyéb keresztény, 0,8% egyéb katolikus, 13,2% felekezeten kívüli (37,9% nem válaszolt).[24]
A községgel kapcsolatos néhány nevezetes személy neve, akik itt születtek, éltek, tanultak, dolgoztak vagy elhunytak: