Klór-peroxid
| Klór-peroxid | |||
| |||
| IUPAC-név | diklór-peroxid | ||
| Más nevek | klór(I)-oxid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| PubChem | 123287 | ||
| ChemSpider | 109895 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | MAYPHUUCLRDEAZ-UHFFFAOYSA-N | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | Cl2O2 | ||
| Moláris tömeg | 102,905 g/mol | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A klór-peroxid a klór egyik oxidja. A légkörben található klór és oxigén fotokémiai reakcióinak köztitermékeként keletkezik. Két klór-monoxid gyök egyesülésével keletkezik.[1][2]
Tulajdonságai
[szerkesztés]A klór-peroxid elnyeli az ultraibolya fényt, és 245 nm-nél nyeli el a legtöbb fényt. Hosszabb hullámú fényt is elnyel 350 nm-ig kisebb mértékben. Ez fontos, mert az ózon 300 nm-ig nyel el.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Alcock, William G. (1968. január 1.). „Infrared Spectrum of Dichlorine Peroxide (ClO)2”. Journal of Chemical Physics 48 (5), 2373. o. DOI:10.1063/1.1669442.
- ↑ D G Korich, J R Mead, M S Madore, N A Sinclair and C R Sterling (1990. 5). „Effects of ozone, chlorine dioxide, chlorine, and monochloramine on Cryptosporidium parvum oocyst viability”. Appl. Environ. Microbiol. 56 (5).
- ↑ Pope, Francis D. (2007). „Ultraviolet Absorption Spectrum of Chlorine Peroxide, ClOOCl”. The Journal of Physical Chemistry A 111 (20), 4322–4332. o. DOI:10.1021/jp067660w. ISSN 1089-5639. PMID 17474723.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Dichlorine dioxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.