|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Komacu Szakjó | |
Született | 1931. január 28.[1][2][3][4][5] Oszaka[6] |
Elhunyt | 2011. július 26. (80 évesen)[7][1][2][3][4] Oszaka |
Állampolgársága |
|
Foglalkozása |
|
Iskolái | Kiotói Egyetem |
Kitüntetései |
|
Halál oka | tüdőgyulladás |
A Wikimédia Commons tartalmaz Komacu Szakjó témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Komacu Szakjó (japánul: 小松 左京, Hepburn-átírással: Komatsu Sakyō) (Oszaka, 1931. január 28. – Oszaka, 2011. július 26.) japán sci-fi-szerző és forgatókönyvíró.[8] Japán egyik leginkább ismert és nagyra becsült sci-fi-írója.[9]
Oszakában született, és a Kiotói Egyetemen diplomázott, ahol olasz irodalmat tanult.[10] Miután lediplomázott, különféle munkákban, többek közt, mint újságíró, és mint stand-up comedy darabok írójaként tevékenykedett.[11]
Írói pályája az 1960-as években kezdődött. Abe Kóbót és az olasz klasszikusokat olvasva az az érzése támadt, hogy a modern és a science-fiction irodalom ugyanaz.
1961-ben jelentkezett a Hayakawa SF Magazin Első Science-fiction Versenyére, a "Peace on Earth"című rövid elbeszélésével, mely arról szólt, hogy 1945 után nem fejeződött be a második világháború, és egy fiatal férfi próbálja Japánt megvédeni a szövetséges hatalmak inváziója ellen. Komacu elismerést és 5000 jent kapott ezért a művéért.
A következő évben ismét megnyerte ugyanezt a versenyt, a "Memoirs of an Eccentric Time Traveller" című történetével. Első novellája, The Japanese Apache, két évvel később jelent meg és 50 000 példányban kelt el.
In the West he is best known for the novels Japan Sinks (1973) and Sayonara Jupiter (1982). Both were adapted to film, Tidal Wave (1973) and Bye Bye Jupiter (1984). The story "The Savage Mouth" was translated by Judith Merril and has been anthologized.
Komacu apokaliptikus víziója, a Sárkány Halála, miszerint Japán eltűnik a Föld színéről, a Hirosimát és Nagaszakit sújtó atompusztítás okozta „földrajzi feszültség”[11] váltotta ki. Ez inspirálta arra, hogy továbbgondolja, mi történhetett volna, ha a nacionalista Japán elveszíti területét. Ezzel előrevetítette a 2011-es tóhokui földrengés és szökőár esetét, mely a március 11-ei atomerőmű-katasztrófát idézte elő. Arra volt kíváncsi, Japán hogyan fejlődött volna egy ilyen szerencsétlenség után.[11]
Komacu részt vett az 1970-es oszakai világkiállítás megszervezésében.[10] 1984-ben mint szakmai tanácsadó segédkezett egy élő koncerten Ausztriában (Linz), Tomita Iszao elektronikus zeneszerzőnek. 1985-ben megnyerte a Japán SF Fődíját.[12] A 2007-es, Jokohamában megrendezett 65-ik Világ Science Fiction Találkozón egyike volt a két Japán Büszkesége Vendég Szerzőnek. Ez volt az első Világtalálkozó Ázsiában.
Hosi Sinicsi és Cucui Jaszutaka mellett Komacu a Japán sci-fi mestereként vívott ki elismerést.[11]
Nyolcvanéves korában, tüdőgyulladásban halt meg 2011. július 26-án, Ószakában.[13] Öt nappal a halála előtt, a negyedévenként kiadott Komacu Szakjó Magazin, a 2011-es cunamiról vélt gondolatait közlő példányt adott ki. Ebben kifejezi, hogy reméli, országa tovább tud fejlődni e katasztrófa után is. „Korábban úgy gondoltam, hogy nem érdekel, ha bármelyik nap meghalok… de most úgy érzem, jó lenne egy kicsit tovább élni, és látni, hogyan lép ezután tovább Japán.” – írta.[11]
Műveinek teljes gyűjteményét a Jószai Nemzetközi Egyetem Suppankai publikálta on-demand-print formátumban.[16]