Kósáné Kovács Magda

Kósáné Kovács Magda
A Magyar Köztársaság munkaügyi minisztere
Hivatali idő
1994. július 15. – 1995. november 30.
ElődKiss Gyula
UtódKiss Péter
Születési névKovács Magda
Született1940. november 4.
Budapest
Elhunyt2020. július 27. (79 évesen)
Budapest
PártDK
HázastársaKósa Levente
GyermekeiN. Kósa Judit
Foglalkozáspolitikus
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1964)
Díjak

Kósáné Kovács Magda (Budapest, 1940. november 4. – ?, 2020. július 27.)[1] pedagógus, szakszervezeti vezető, politikus. 1990 és 2004 között országgyűlési képviselő, majd 2004 és 2009 között az Európai Parlament képviselője, 1994 és 1995 között munkaügyi miniszter.

Élete

[szerkesztés]

Apja dr. Kovács Ferenc ideggyógyász főorvos, édesanyja Kelemen Teréz, pedagógus. 1958-ban érettségizett a ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskolában, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetemre vették fel. Itt két évet végzett, majd 1961-ben – Kósa Leventével kötött házassága után – visszatért Budapestre az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ahol 1964-ben a Bölcsészettudományi Karon szerzett magyar-francia szakos diplomát. Első munkahelye, a Leövey Klára Gimnázium volt 1964–1972 között, emellett az MTA Irodalomtudományi Intézetében tudományos munkatársként dolgozott, egy kutatócsoportban, ahol sajtó- és cenzúratörténettel foglalkozott.

1969-ben szerzett egyetemi doktori címet Irinyi József élete és munkássága című értekezésével. 1972-től igazgatóhelyettes volt a Budapesti Dolgozók Gimnáziumában. 1974-től a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem IX. kerületi tagozatát vezette.[2] 1977-től szakszervezeti, majd a rendszerváltást követően politikai pályára lépett. A 2009-es európai parlamenti választáson már nem indult,[3] visszavonult.

Politikai pályafutása

[szerkesztés]

1967-től 1989-ig a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja volt. 1977-ben beválasztották a Pedagógusok Szakszervezetének a vezetőségébe, ekkortól főállásban a szakszervezet munkatársa. 1985-től a Szakszervezetek Országos Tanácsa titkára, a Hazafias Népfront országos tanácsának elnökségi tagja, 1986-tól 1989-ig a Magyar–Szovjet Baráti Társaság alelnöke, 1989-től a Ferencvárosi Munkás Szabadidő Egylet elnöke.[4] 1989-től a Magyar Szocialista Párt tagja. Az 1990-es választásokon a budapesti 11. sz. országgyűlési egyéni választókerületben (VIII. kerület) az MSZP képviselőjeként indult, de csak listáról jutott be a parlamentbe (választókörzetében negyedik lett). Az Országgyűlésben a mentelmi bizottság tagja, frakciójában pedig a társadalmi szervezeti és érdekképviseleti munkacsoport vezetője lett. 1994-ben ugyanabban a választókörzetben egyéni mandátumhoz jutott, így ismét tagja lett az Országgyűlésnek.

1994. július 15-én a Horn-kormány munkaügyi minisztere lett, 1995-ben azonban lemondott, mert nem értett egyet a pénzügyi megszigorításokkal és a pénzügyi tárca kormányon belüli túlhatalmával – a lemondás konkrét oka a betegszabadság finanszírozására vonatkozó pénzügyminisztériumi javaslat volt[5] (utóda Kiss Péter lett novembertől). 1996-tól az Országgyűlés alkotmány- és igazságügyi bizottságának tagja volt, 1996. március 30-tól az MSZP ügyvezető alelnökévé választották.[2] 1998 és 2002 között az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának elnöke.

A 2004-es európai parlamenti választáson az MSZP képviselőjeként jutott mandátumhoz, ahol 2004-től 2007-ig az Európai Szocialisták Európai Parlamenti Frakciójának alelnöke, majd 2009-ig kincstárnoka volt.[6] A 2009-es Európai Parlamenti választásokon már nem indult.

2011-től az MSZP Táncsics Alapítványa által szervezett, Táncsics Akadémia nevű, baloldali fiataloknak szóló politikai-közéleti képzés koordinátora lett.[7] Ugyanebben az évben csatlakozott Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciójához, ahol a párt etikai bizottságának elnökévé választották.[8]

Nem elég tisztességesnek lenni...

[szerkesztés]

Pályafutásának egyik legtöbbet idézett mondata: Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. – valóságos szállóigévé vált. Maga a mondat feltehetően Horváth Imre erdélyi költőtől származik,[9] és 1984-ben jelent meg a szerző könyvében.[10] Visszaemlékezések szerint 1998-ban egy rádióműsorban hangzott el, kiváltó oka pedig valószínűleg a Tocsik-ügy volt.[11]

Művei

[szerkesztés]
  • Útmutató szakszervezeti tisztségviselőknek; szerk. Kósáné Kovács Magda, Sárdi Lajos; Pedagógusok Szakszervezete, Bp., 1985 (Útmutató. Pedagógusok Szakszervezete)
  • Mérleg. Hátrányos helyzetű társadalmi csoportok Magyarországon 2007-ben; szerk. Kósáné Kovács Magda, Pető Andrea; Napvilág–Táncsics Mihály Alapítvány, Bp., 2007 (angolul is)

Díjai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Elhunyt Kósáné Kovács Magda. Népszava (2020. július 27.) (Hozzáférés: 2020. július 27.)
  2. ↑ a b Kósáné Dr. Kovács Magda. Az Országgyűlés honlapja (1966. november 19.) (Hozzáférés: 2018. október 31.)
  3. ↑ Ónody-Molnár Dóra: Mi ez, ha nem mindhalálig politika? Népszabadság, LXVII. évf. 129. sz. (2009. június 4.) 6. o.
  4. ↑ Hermann Péter (főszerk): Magyar ki kicsoda: 1990. Budapest: Biográf Kiadó. 1990. 326. o.  
  5. ↑ Miniszteri lemondások 1990 óta. Origo.hu (2003. február 21.) (Hozzáférés: 2018. október 30.)
  6. ↑ Magda KÓSÁNÉ KOVÁCS. Az Európai Parlament honlapja (2007) (Hozzáférés: 2018. október 31.)
  7. ↑ F. Á: Fiatal baloldaliakat oktat Bajnai. Népszava, CXXXVI. évf. 292. sz. (2010. december 16.) 2. o.
  8. ↑ Gyurcsány lett a DK elnöke. Népszava, CXXXVIII. évf. 260. sz. (2018. november 7.) 2. o.
  9. ↑ Nem elég tisztességesnek lenni, hanem annak is kell látszani. Citatum (2013)
  10. ↑ Horváth Imre: Ha a Múzsa táncra kérne.. Bukarest: Kriterion Könyvkiadó. 1984. 24. o.  
  11. ↑ Oláh Zoltán: Nem elég. Népszava, CXXVII. évf. 175. sz. (1999. július 29.) 7. o.
  12. ↑ Moldoványi Tibor: Figyelni a beszédes csöndre: Kósáné Kovács Magda a gyűrűjéről, a hatalomról és az apátiáról. Magyar Nemzet, LIX. évf. 154. sz. (1996. július 3.) 8. o.
  13. ↑ Magas állami kitüntetések augusztus 20. alkalmából. Népszava, CXXXVI. évf. 195. sz. (2009. augusztus 21.) 11. o.