A sorozat témája Tibeti buddhizmus |
---|
Gyakorlatok és szintek
|
Történelem és áttekintés
|
A sorozat témája Buddhizmus |
---|
|
Körvonalakban |
A lamrim (magyarul: „az út szakaszai”, „fokozatos ösvény”) a tibeti buddhizmus egyik szövegformája, amely a történelmi Buddha által tanított megvilágosodáshoz vezető ösvény szakaszait mutatja be. A tibeti buddhista történelemben különféle lamrim változatok léteztek, és a tibeti buddhista iskolák - nyingma, kagyü és gelug - tanítói különböző módon tanították.[1] A lamrim mindegyik verziója Atísa 11. századi szövegére, a Megvilágosodás ösvényének lámpására (Bodhipathapradípa) épül.[2]
Amikor Atísa, a lamrim alkotója Tibetbe érkezett Indiából,[3] Jang Chub Ö király kérésére készített egy teljes és könnyen érthető tanítást a téves nézetek kijavítása érdekében,[3] főleg a szútrák és azok szövegmagyarázatai között lévő ellentmondások leküzdésére. A tibetiek számára ezek a tanítások váltak a lamrimmé.[3] Tudományos tevékenységét később tudományos fokozattal díjazta a híres indiai egyházi egyetem, a Vikramasilá. Atísa tanítása később kadampa hagyomány néven élt tovább Tibetben.
Gampópa, egy kadam szerzetes, a híres Milarepa buddhista mester tanítványa ismertette a lamrimot a tanítványaival a tudat fejlesztésének egyik módszereként. Művének címe A megszabadulás ékszer dísze, amely a mai napig a különböző kagyü iskolák tananyagához tartozik.
Congkapa, a gelug iskola alapítója, egyik mesterművét a lamrimról írta: Az ösvény fokozatainak terjedelmes magyarázata (tibeti: Lam-rim Csen-mo)[2] amely mintegy ezer oldalas, és irodalmi forrásokra támaszkodik. Létezik egy közepes hosszúságú Congkapa által írt lamrim szöveg is (200 oldalas), illetve egy rövid is (tibeti: Lam-rim Dü-dön) - ez utóbbit naponta recitálja sok gelugpa, ez ugyanis csupán tíz oldalas.
A tibeti buddhisták hite szerint a lamrim tanítások a Buddha által tanított szútrákon alapulnak,[4][5] valamint azt, hogy Buddha egyidejűleg tanította mind a rövid, a közép és a hosszú bölcsességszútrákat. A bölcsességszútrákat Maitréja, jövőbeli buddha közölte Aszangával, a jógácsára 4. századi indiai tanítómesterével, és így született meg Az élénk megvalósítás dísze (Abhiszamajálankára) című mű, amely tartalmazza a szútrák rejtett jelentéseit.[6] A rejtett jelentésekről úgy tartják, hogy a számok és a tárgyak sorrendjei tartalmazzák, amelyek értelmezése fontos a filozófia átültetéséhez a gyakorlatba. Congkapa szerint Atísa ezeket Az élénk megvalósítás dísze (Abhiszamajálankára) című mű számait és sorrendjeit használta fel a legelső lamrim szöveg, a Megvilágosodás ösvényének lámpása megírásához.
A lamrim a legelején a buddhista gyakorlókat háromfelé osztja a vallási tevékenységük motivációja szerint. Ebben a felosztásban nem szerepelnek azok, akik a jelenlegi életükben kívánnak profitálni a gyakorlatokból. Tehát a minimum követelmény a spiritualitáshoz való besoroláshoz az, hogy a gyakorló az üdvös újjászületés reményében gyakoroljon.
Atísa a Megvilágosodás ösvényének lámpásában (2. versszak) írja, hogy háromféle személy van:
A szerény látásmódú személyek motivációja az, hogy megtalálják a boldogságot a szamszárán (létforgatag) belül és az a szándékuk, hogy jobb lesz a következő életük. A buddhista hagyományokban gyakran úgy tekintik, hogy a ide tartoznak a nem buddhizmust gyakorló, más vallásokat követő személyek, akik a mennyországba kívánnak kerülni. A közepes látásmódú személyek a saját békéjük érdekében kívánják hátrahagyni az e világi örömöket. Ide tartoznak a pratjékabuddhák és a sravakabuddhák, akik a személyes megvilágosodást szeretnék elérni, amely a hínajána buddhizmus hagyományos gyakorlata. A magas látásmódú gyakorlók a saját szenvedésük belátására alapozva meg akarják szabadítani az összes érző lényt a szenvedéstől. Ez a mahájána ösvény, a szamjakszambuddhák ösvénye.
A lamrim szövegek ugyanazt a tárgykört járják körbe, viszont a benne foglalt tárgyakat különféle sorrendbe lehet rendezni. Az Atísa-féle lamrim a bódhicsittával, a megvilágosodás altruista tudatával kezdődik, amelyet a bodhiszattva fogadalom követ. A Gampópa-féle lamrim ezzel szemben a buddha-természettel kezdődik, és az emberi újjászületés értékességével folytatódik. Congkapa szövege a gurutól (tibeti: láma) való függéssel kezdődik, az emberi élet értékességével folytatódik, majd a szerény, a közepes és a magas látásmóddal folytatódik.
Gampópa és Congkapa kibővítették Atísa rövid szövegét egy hatalmas rendszerré, hogy érthetővé tegyék az egész buddhista filozófiát. Így logikus sorrendbe rendezték az olyan témákat, mint karma, újjászületés, buddhista kozmológia és a meditáció gyakorlata.
Ma az egyik gyakran használatos lamrim tanításnak számít lamrim Pabongka Decsen Nyingpo Megszabadulás a tenyeredben című írása. Ennek a szerkezete a következő:
a negyedik témának két felosztása van:
A legutolsó rész tartalmazza a címek további utasításait:
Az olyan emberekkel megosztott ösvény, akik a szerény látásmód szerint élnek
ez üdvös újjászületéshez vezet a magasabb létbirodalmak egyikébe (ember, félisten, istenség).
Az olyan emberekkel megosztott ösvény, akik a közepes látásmód szerint élnek
Egy másik prezentáció tárgya a függő keletkezés 12 oksági láncszeme.
A közepes látásmód ösvényének gyakorlásával felébreszthető a létforgatag újjászületéseitől való megszabadulás vágya.
Az olyan emberekkel megosztott ösvény, akik a magas látásmód szerint élnek (a teljes buddhaság szintjét szeretnék elérni)