Leo Fall

Leo Fall
Született1873. február 2.[1][2][3][4][5]
Olomouc[6][7][8][9][10]
Elhunyt

Bécs[12][8][9][10]
Állampolgársága
SzüleiMoritz Fall
Foglalkozása
IskoláiBécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem
Halál okarák
SírhelyeNew Jewish Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Leo Fall témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Leo Fall (Olmütz, 1873. február 2. – Bécs, 1925. szeptember 16.) osztrák zeneszerző, kapellmeister, az ezüst operettek kora egyik legfontosabb képviselője.

Élete

[szerkesztés]

Édesapja Moritz Fall (1848. augusztus 5.–1922. július 22.) katonakarmester, több operett szerzője volt. Testvérei Siegfried Fall (1877–Theresienstadt, 1943. április 10.) és Richard Fall (1882–Auschwitz, 1945 eleje) zeneszerzők voltak, akiket később a nácik zsidó származásuk miatt koncentrációs táborban megöltek.

Ötévesen kezdet hegedülni tanulni, tizennégy évesen lett a bécsi Gesellschaft der Musikfreunde konzervatóriumában Robert Fuchs és Johann Nepomuk Fuchs növendéke. Egy ideig Lehár Ferenccel együtt katonazenekarban játszott. Berlinben apja zenekarának volt tagja. 1892-ben Hamburgban kapellmeisterként, majd hegedűszólistaként a berlini Central és Metropol Theaterben dolgozott.

Két operája sikertelensége után a berlini kabaré, a Böse Buben házi zeneszerzőjévé vált a Künstlerhausban. Ott írt zenét számos páros számára, pl. az Und Meyer kedvesen néz rám kezdetűt, Kurt Tucholskynak. Azután az operettre tért át. 1906-tól kizárólag az operettkomponálásnak szentelte magát. Második darabjával, a Mannheimben bemutatott Der fidele Bauerrel vált ismert szerzővé. A harmadik, az 1907. november 2-án bemutatott Die Dollarprinzessin (A dollárhercegnő) már egész Európában áttörést hajtott végre, és végül világszerte ismertté vált olyan későbbi művekkel, mint a Die Rose von Stambul (Sztambul rózsája, 1916) és a Madame Pompadour (1923).

Fall, akinek műveit a nemzetiszocialisták betiltották, az úgynevezett ezüst operettek korának egyik legfontosabb zeneszerzője Lehár Ferenc és Oscar Straus mellett.

Zeneileg változatos operettjei a klasszikus (bécsi keringő) és a modern motívumok (hitt, jazz, fokstrot) között készültek. Mindenekelőtt Franz Marszalek karmesterrel, aki a kölni WDR-nél dolgozott, sok példaértékű felvételt készítettek.

Magánélete

[szerkesztés]

Berta Jadassohnt, Salomon Jadassohn (1831–1902) zeneszerző lányát vette feleségül. 1901-ben a Freundschaft (Barátság), az egyik Pozsonyban bejegyzett, de bécsi tagokat tömörítő szabadkőműves páholy tagja lett.

Emlékezete

[szerkesztés]
A Leo-Fall-Weg utcanévtáblája
A Sztambul rózsája zongorakivonatának borítója (1917 körül)

Sírja a Bécsi központi temetőben található (a 4. kapun át, az izraelita rész, 3. csoport, 4. sor, 1. szám). 2000-ben a bécsi Hietzingben lévő Leo-Fall-Weg róla kapta a nevét.[13]

Művei (válogatás)

[szerkesztés]
  • A lázadó (1905, hét évvel később Der liebe Augustínnak dolgozták át)
  • A hűséges paraszt (1907)
  • A Dollárhercegnő (1907)
  • Az elvált nő (1908)
  • Sikoly pofon után (1909)
  • Kedves kis testvér (1909)
  • A babalány (1910)
  • A szép Risette (1910)
  • Az örök keringő (1911)
  • A szirén (1911)
  • Kedves Augustin (1912)
  • A diákgrófnő (1913)
  • Az éjszakai expresszvonat (1913)
  • Miniszterelnöknő (1914)
  • A mesterséges ember (1915)
  • A császárné (Hercegi szerelem) (1916)
  • Sztambul rózsája (1916)
  • Spanyol csalogány (1920)
  • Szent Ambrus (1921)
  • Az utcai énekesnő (1922)
  • Madame Pompadour (1922)
  • Az édes lovas (1923)
  • Ifjúság májusban (1926)
  • A fiatal René úr (Krausz Mihály, az Édes lovas verziója, 1935. március, Zürich), további előadások: 1936. január, Prága, 1951. szeptember, Karlsruhe

Irodalom

[szerkesztés]
  • * Stefan Frey: Leo Fall. Spöttischer Rebell der Operette, Edition Steinbauer, Bécs, 2010 ISBN 978-3-902494-45-0
  • Marcus Pyka: „Von Reformen, ganz enormen, träumen wir am Bosporus“: Das Osmanische Reich als Vorbild wider Willen in Leo Fall's Rose von Stambul (1916), in: Archiv Operetta Research Center Amsterdam (online)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. ↑ a b Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  8. ↑ a b c Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  9. ↑ a b c Research Library in Olomouc: REGO (cseh nyelven). (Hozzáférés: 2024. április 1.)
  10. ↑ a b az olomuci városi könyvtár regionális adatbázisa (cseh nyelven). (Hozzáférés: 2024. szeptember 26.)
  11. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  12. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  13. ↑ Hietzing: Leo-Fall-Weg névadása Archiválva 2017. január 20-i dátummal a Wayback Machine-ben In: Rathauskorrespondenz, 2000. június 9.

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Leo Fall című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.