Lotarjov DV–2

DV–2
DV–2 gázturbinás sugárhajtómű a Kassai Repülési Múzeumban
DV–2 gázturbinás sugárhajtómű a Kassai Repülési Múzeumban
Fajtájakétáramú gázturbinás sugárhajtómű
OrszágSzlovákia
GyártóVág-menti Gépgyár (Považské strojárne)
TervezőZMKB Progressz
Első üzemelés1987
Fő alkalmazásL–39MS Albatros, L–59 Super Albatros
Gyártási darabszám124
A Wikimédia Commons tartalmaz Lotarjov DV–2 témájú médiaállományokat.

A DV–2 az ukrajnai Ivcsenko-Progressz tervezőiroda és a csehszlovák Vág-menti Gépgyár (Považské strojárne) által közösen kifejlesztett, majd Csehszlovákiában, később Szlovákiában sorozatban gyártott kétáramú gázturbinás sugárhajtómű. A DV típusjelzés a tervezés (Dnyeper) és a gyártás (Vág) helyére utal.

Története

[szerkesztés]

A hajtóművet 1982–1987 között fejlesztették ki a Szovjetunióban, a zaporozsjei Progressz (OKB–478) tervezőirodában (ma: ZMKB Ivcsenko-Progressz) csehszlovák közreműködéssel. Eredetileg az L–39 Albatros kiképző és gyakorló repülőgép továbbfejlesztett változataihoz szánták. A fejlesztési munkák csúszása miatt azonban az L–39MS prototípusai az L–39 alapváltozatánál is alkalmazott AI–25 típusú hajtómű továbbfejlesztett változatát, az AI–25TL-t kapták.

Az első 16 db hajtómű Zaporizzsjában, a Motor Szics vállalatnál készült. Csehszlovákiában 1991-ben kezdődött el a hajtómű sorozatgyártása a vágbesztercei Považske strojárne vállalatnál. A gyártás kis intenzitással folyik, 1991–1992-ben mindössze 5 db-ot gyártottak.

Az L–39 utód-típusához, az L–59-hez a cseh gyártó nyugati hajtóművet választott. Ezzel a nagy sorozatú gyártás jövője kilátástalanná vált. Az elkészült hajtóműveket a sorozatgyártású L–39MS gépekbe, valamint a továbbfejlesztett DV–2S hajtóműveket a Tunéziának és Egyiptomnak szállított L–59 gépekbe építették be. Összesen mintegy 124 db készült a hajtómű különféle változataiból.[1]

Később Oroszországban és Ukrajnában is továbbfejlesztették. A Provažské strojárne az orosz Klimov Gépgyárral közösen hozta létre a kezdetben DV– 2S típusjelű, majd RD–35-re átnevezett hajtóművet, melyet a Jak–130 gyakorló repülőgépen is használnak. Az ukrán Ivcsenko-Progressz tervezőiroda DV–12 és DV–22, majd később AI–22-re átnevezett, a DV–2-n alapuló hajtóműveit a Tu–324-es utasszállító repülőgéphez szánták.

Műszaki jellemzői

[szerkesztés]

A DV–2 a katonai célú hajtóműveknél szokatlan módon turbóventilátoros kialakítású, alacsony kétáramsági fokú gázturbinás sugárhajtómű, egytengelyes felépítéssel. A háromfokozatú turbina által hajtott tengelyen helyezkedik el a kétrészes kompresszor (kétfokozatú kisnyomású és hétfokozatú nagynyomású kompresszor), illetve a turbóventilátor.

Műszaki adatai

[szerkesztés]
  • Száraz tömeg: 475 kg
  • Légnyelés: 49,5 kg/s
  • Nyomásviszony: 15,5
  • Kétáramsági fok: 1,46
  • Turbina előtti gázhőmérséklet: 1380 K
  • Maximális tolóerő: 21,58 kN
  • Üzemanyag-fogyasztás: 0,061 kg/N/h

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ PSLM DV–2 (Slovakia), Aero-engines – Turbofan. Janes.com. (Hozzáférés: 2010. augusztus 30.)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]