Lucrețiu Pătrășcanu | |
Románia igazságügy-minisztere | |
Hivatali idő 1944. augusztus 23. – szeptember 8. | |
Előd | Ion C. Marinescu |
Utód | Aureliu Căpățână |
Hivatali idő 1944. november 4. – 1948. február 23. | |
Előd | Dimitrie D. Negel |
Utód | Avram Bunaciu |
Született | 1900. november 4. Bacău, Román Királyság |
Elhunyt | 1954. április 17. (53 évesen) Bukarest, Románia |
Párt | Román Kommunista Párt |
Szülei | Dimitrie D. Pătrășcanu |
Foglalkozás |
|
Iskolái | |
Vallás | román ortodox egyház |
A Wikimédia Commons tartalmaz Lucrețiu Pătrășcanu témájú médiaállományokat. |
Lucrețiu Pătrășcanu (1900. november 4. – 1954. április 17.) román politikus, miniszter, a Román Kommunista Párt tagja.
1944. augusztus 23-ától az első Sănătescu-kormányban államminiszter volt, s egyben az igazságügyi miniszteri tárcát is irányította (szeptember 8-áig). Ezt követően a második Sănătescu-, valamint a Rădescu-kormány és az első három Groza-kormány igazságügyi minisztere 1944. november 4. és 1948. február 23. között.[1] Ebbéli minőségében vezette a nemzeti árulás perét 1946-ban, amikor is Ion Antonescu marsallt és 10 társát halálra ítélte a népbíróság bírájaként. 1948-ban – a kommunista párt és a szociáldemokrata párt „egyesülési kongresszusán” (1948. február 21–23.) jelentették be Pătrășcanu kizárását a pártból és házi őrizetbe helyezését. Pătrășcanut, az egykori ügyvédet, aki a két világháború között a Balkán legjelentősebb kommunista teoretikusának számított, és a román kommunista mozgalom legnépszerűbb és legképzettebb vezetője volt, a Román Munkáspárt (RMP) 1948. június 10-i ülésén liberális szövetségi politikája és „ellenforradalmi teóriái” (többek között a nehézipar fejlesztésének romániai gyakorlatát bíráló álláspontja) miatt ismételten elítélték, és egy nagyszabású romániai koncepciós per fővádlottjának „szemelték ki”.[2] 1954. áprilisában kivégezték.
előző miniszter |
következő miniszter | |
előző miniszter |
következő miniszter |