Egy kertész fiaként született. 1839 – 1840-ben Párizsban képzőművészetet és irodalmat, majd Tübingenben filozófiát tanult. 1847-ben Stuttgartban megindította az első német képes élclapot, az Eulenspiegelt. Pierre-Joseph Proudhon hatása alá került, akinek a művét ő fordította németre. 1848-ban tagja volt a württembergi demokratikus tartományi gyűlésnek. A stuttgarti csonka parlament bukása után Pfau is külföldre menekült. In contumaciam 21 évi fegyházra ítélték.
Előbb Svájcban, majd Párizsban, Brüsszelben, Antwerpenben és Londonban tartózkodott és csak az amnesztia után, 1863-ban tért vissza Stuttgartba, ahol hosszabb ideig szerkesztette a Beobachter című demokratikus lapot. 1877-ben ismét összeütközésbe került az államhatalommal és három hónapot töltött börtönben.
Günther Emig: Vertonte Gedichte von Ludwig Pfau. Bibliographie. Heilbronn: 1994. (= Ludwig-Pfau-Blätter; 3)
Michael Kienzle und Dirk Mende (Bearb.): Ludwig Pfau. Ein schwäbischer Radikaler 1821–1894 (Sonderheft Marbacher Magazin 67/1994 für die Ausstellung „Plakatanschlag für Ludwig Pfau“ in der Stadtbücherei Heilbronn April/Mai 1994; zur Erinnerung an den 100. Todestag von Ludwig Pfau). Marbach am Neckar: Deutsche Schillergesellschaft, 1994. ISBN 3-929146-19-3
Ulrich Maier: Der Eulenspiegel. Ein satirisches Wochenblatt aus dem Jahr 1848 im Deutsch- und Geschichtsunterricht. Ein Unterrichtsmodell. Heilbronn: Stadtbücherei, 1993. 44 S. (= Ludwig Pfau Blätter 2)
Reinald Ullmann: Ludwig Pfau. Monographie eines vergessenen Autors. Frankfurt am Main: Lang, 1987. (= Europäische Hochschulschriften; Reihe I, Deutsche Sprache und Literatur; 1012) ISBN 3-8204-1101-1
Erich Weinstock: Ludwig Pfau. Leben und Werk eines Achtundvierzigers. Heilbronn: Stadtarchiv, 1975. (= Kleine Schriftenreihe des Archivs der Stadt Heilbronn; 7)