Létánfalva

Létánfalva (Letanovce)
Létánfalva zászlaja
Létánfalva zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásIglói
Rangközség
Első írásos említés1250
PolgármesterSlavomír Zahornadský
Irányítószám053 13
Körzethívószám053
Forgalmi rendszámSN
Népesség
Teljes népesség2265 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség101 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság511 m
Terület21,38 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 58′ 40″, k. h. 20° 28′ 00″48.977778°N 20.466667°EKoordináták: é. sz. 48° 58′ 40″, k. h. 20° 28′ 00″48.977778°N 20.466667°E
Létánfalva weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Létánfalva témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Létánfalva (szlovákul: Letanovce, németül: Lethensdorf) község Szlovákiában, a Kassai kerület Iglói járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Iglótól 9 km-re északnyugatra fekszik.

Története

[szerkesztés]

Területén már a történelem előtti időkben is éltek emberek. Megtalálták itt az újkőkor emberének nyomait éppúgy, mint a hallstatti és a puhói kultúrából származó maradványokat.

A falut 1250-ben „Lethon” néven említik először, a szepesi vár uradalmához tartozott. 1259-től a szepesi prépostság, 1279-től a szepesi káptalan birtoka. 1280-ban „Letun”, 1299-ben „Lapis Refugii” néven írják. 1307-ben Jakab szepesi prépost a karthauzi rendnek adományozta, akik 1299-től a közeli Menedékkőn kolostort építettek. 1307-ben „Lapis Leton”, 1319-ben „Locus Refugii seu Letenkew” alakban említik az írott források. 1433-ban a kolostort a husziták felégették. 1543-ban a kolostort a lőcseiek lerombolták és a falu újra a káptalané lett. 1670-ben Johann von Sporck serege táborozott itt. 1787-ben 84 házában 573 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „LETHÁNFALVA. Lettendorf. Letanonce. Tót falu Szepes Várm. földes Urai a’ Szepesi Püspökség, és Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, nevezetesíti IVdik Béla alatt e’ Vármegye lakosainak, ide lett szaladások, a’ Tatárok elől: Ispotállya is vagyon, földgyének 1/3 része, réttyeinek pedig fele sovány, de más javai vannak.”[2]

1828-ban 97 háza és 698 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Lethánfalva, tót falu, Szepes vmegyében, Iglóhoz 1 mfdnyire: 698 kath. lak. Kastély. F. u. Horváth.”[3]

A trianoni diktátumig Szepes vármegye Iglói járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 727, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 1933 lakosából 1480 szlovák és 397 cigány volt.

2011-ben 2151 lakosából 1851 szlovák és 212 cigány.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Menedékkő a régészeti feltárás és a részleges rekonstrukció után
    Menedékkő a régészeti feltárás és a részleges rekonstrukció után
  • Az egykori Hajts Béla menedékház Menedékkőn
    Az egykori Hajts Béla menedékház Menedékkőn
  • A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. században épült, a 14. században gótikus stílusban építették át, végül a 18. században barokkizálták.
  • A Menedékkőn (latinul: Lapis Refugii, szlovákul: Kláštorisko) láthatók az egykori karthauzi kolostor romjai. A tatárjárás idején a hely Lőcse lakóinak nyújtott menedéket, elnevezése is innen ered. Első templomát is ekkor építették. A kolostort 1299-ben Jakab szepesi prépost alapította, s a karthauzi rendnek adományozta. Építését 1305-ben kezdték, s az első szerzetesek 1307-ben Konrád prior vezetésével költöztek be falai közé. 1330 körül bővítették. Az épületet fal vette körül, déli és északi részén kapukkal tagolva. 1433-ban a husziták felégették, két évtizeddel később pedig a cseh Jiskra seregének esett áldozatul. A szerzetesek Lőcse városába menekültek, majd 1478-ban visszaköltöztek a helyreállított kolostorba. Ekkor egy sokszögzáródású szentéllyel épített kápolnával is bővítették. 1543-ban a Murány várát bitorló Basó Mátyás rablólovag dúlta fel. A karthauzi szerzetesek ekkor végleg elhagyták, az északra fekvő Vöröskolostorba menekültek rendtársaikhoz. Az elhagyott kolostort a lőcseiek lerombolták, nehogy rablólovagok fészkévé váljon, azóta rom.

Neves személyek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  

Irodalom

[szerkesztés]
  • Magyar Katolikus Lexikon - Menedékkő
  • Michal Slivka 1970: Kláštorisko v Slovenskom raji alebo Skala útočišťa (Lapis refugii). Nové obzory 12, 261–280.
  • M. Slivka 1987: Pozoruhodný nález stredovekých slnečných hodín na Kláštorisku. Nové obzory 29, 181–188.
  • M. Slivka 1988: Doterajšie výsledky výskumu na Kláštorisku v Slovenskom raji. Archaeologia Historica 13, 423–439.
  • M. Slivka – D. Čaplovič 1990: Kultúrne pamiatky – archeologické lokality na východnom Slovensku. Študijné zvesti AÚ SAV 26, 307–324.
  • M. Slivka 1990: Letanovce – Kláštorisko. Odborné a pamiatkové predpoklady na úpravu objektu. Študijné zvesti AÚ SAV 26, 379–381.
  • M. Slivka 1990: Šiesta výskumná sezóna na Kláštorisku v Letanovciach. AVANS 1988, 151 n.
  • M. Slivka 1991: Kláštorisko (kataster obce Letanovce). Pamiatky a súčasnosť 22, 23 n.
  • M. Slivka 1991: Siedma výskumná sezóna na Kláštorisku. AVANS 1989, 92 n.
  • M. Slivka 1992: Deviata výskumná sezóna na Kláštorisku. AVANS 1991, 113 n.
  • M. Slivka 1993: Kláštorná kultúra v stredoveku. In: Verbum 4/2, 79–83.
  • M. Slivka 1993: Stredoveké rehoľné komunity na Spiši a ich význam v štruktúre osídlenia. Archaeologia Historica 18, 53–62.
  • Miroššayová, E. 1998: Praveké osídlenie na Kláštorisku a Čertovej sihoti. Z minulosti Spiša - Ročenka Spišského dejepisného spolku v Levoči III-IV. Levoča.
  • Slivka, M. 1998: Kultúrny profil obce Letanovce. Z minulosti Spiša - Ročenka Spišského dejepisného spolku v Levoči III-IV. Levoča.
  • Slivka, M. 2013: Pohľady do stredovekých dejín Slovenska. Turany
  • Benediková, L. - Soják, M. 2021: Depot von Sicheln aus der Hallstattzeit in Letanovce. Slovenská archeológia - Supplementum 2.