Lőkösháza | |||
Vásárhelyi-Bréda-kastély | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Alföld | ||
Vármegye | Békés | ||
Járás | Gyulai | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Szűcsné Gergely Györgyi Edit (Nemzeti Fórum Egyesület)[1] | ||
Irányítószám | 5743 | ||
Körzethívószám | 66 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1430 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 33,51 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 52,02 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 26′, k. h. 21° 14′46.433333°N 21.233333°EKoordináták: é. sz. 46° 26′, k. h. 21° 14′46.433333°N 21.233333°E | |||
Lőkösháza weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Lőkösháza témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Lőkösháza (románul: Locoșhaza vagy Leucușhaz) község Békés vármegyében, a román határ mellett, a megye délkeleti részén a Gyulai járásban.
A vármegye délkeleti szélén fekszik, Elek városától 14 kilométerre délre; további szomszédai az ország határain belül: északnyugat felől Nagykamarás, nyugat felől pedig Kevermes; ez utóbbi a legközelebbi szomszédja is egyben. Keleti és déli irányból egyaránt romániai, Arad megyéhez tartozó települések, településrészek (Székudvar, Mácsa és Kürtös településekhez tartozó külterületek) határolják.
Közúton a település csak mellékutakon közelíthető meg, mivel a térséget feltáró főutak nagyrészt messze elkerülik. Gyula és Elek, illetve Battonya felől Lőkösháza a 4444-es úton érhető el, Dombiratossal és Kunágotával pedig egy másik alsóbbrendű útvonal, a 4438-as út köti össze.
A vasúti közlekedés szempontjából ellenben Lőkösháza kifejezetten súlyponti településnek számít: a MÁV 120-as számú (Budapest–Szolnok–Békéscsaba–Lőkösháza-vasútvonala (amely továbbvezet az Arad–Bukarest–Szófia–Isztambul útvonalon) itt lépi át a magyar-román államhatárt, ennélfogva Lőkösháza vasútállomás a vonal utolsó magyarországi állomása és vasúti határátkelőhelye. Az állomás közúti elérését a 4444-es útból kiágazó 44 344-es számú mellékút biztosítja.
Korábban legközelebbi szomszédjával, Kevermessel is összekötötte egy keskeny nyomközű vasút, amit azonban már rég megszüntettek.
A középkorban már falu állt a környéken (pontos helye nem ismert), melyet 1418-ban említenek először. Ekkor a gyulai uradalomhoz tartozott. Neve a Lőrinc névből származik.
1949-ig Elek külterülete volt, ekkor vált önálló községgé.
A településen a 2006–2010 közti önkormányzati ciklusban kétszer is időközi polgármester-választást kellett tartani: 2008. április 6-án[8] azért, mert a települést a rendszerváltástól fogva megszakítás nélkül irányító Germán Géza polgármester 2008. január 9-én elhunyt;[13][14] 2009. november 8-án[9] pedig azért, mert a képviselő-testület néhány hónappal korábban feloszlatta magát.[15] Ez utóbbi választás polgármesterjelöltjei között a hivatalban lévő településvezető is elindult, és meg is tudta erősíteni pozícióját.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1835 | 1834 | 1663 | 1573 | 1497 | 1500 | 1430 |
2013 | 2014 | 2019 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 2%-a cigány, 1%-a román nemzetiségűnek vallotta magát.[16]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,7%-a magyarnak, 5,6% cigánynak, 0,5% németnek, 4,8% románnak, 0,3% szlováknak mondta magát (12,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 41,9%, református 2,8%, evangélikus 0,6%, görögkatolikus 0,4%, felekezeten kívüli 30,4% (21,8% nem nyilatkozott).[17]
A 2022-es népszámlálás során a lakosok 85,9%-a magyarnak, 5,6% románnak, 4,4% cigánynak, 0,2% németnek, mondta magát (11% nem nyilatkozott ; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 23,7%, református 1,5%, görögkatolikus 0,7%, evangélikus 0,7%, ortodox 0,6, más felekezetek 1,4% felekezethez nem tartozó 29,5% (40,7% nem nyilatkozott).[18]
A Vásárhelyi János Arad vármegyei alispán által egy kisebb homokdombra 1810-ben építtetett, s azóta részben átalakított empire stílusú Vásárhelyi-Bréda-kastély, a vicenzai Villa Capra Rotonda utánérzése. Az 1948-as lakosságcsere alatt a komornyik, nevezett Leszkó és a felesége a kastélyban található valamennyi értéktárgyat ellopva, valósággal kifosztották a kastélyt. A fellelhető vasúti szállítójegyzékek alapján, csak az "egyéb vagyontárgyak" 6 azaz hat vagonnyi mennyiséget foglaltak magukban. Később a hátramaradt Leszkó rokonok a még mozdítható "értékeket" (mestergerendák az istállók födémzetéből és más hasonló értéktárgyak) is kivitték magukkal Csehszlovákiába.
Az azóta eltelt időben a kastélynak a Bánkúti Állami Gazdaság majd a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát volt a tulajdonosa és irodaházként működött. Miután eladták a kevermesi termelőszövetkezetnek és ezt követően több tulajdonosa is volt, állapota teljesen leromlott. A környező kastélyparkot kivágták. Néhány fa még maradt. A hajdani 20-25 évvel ezelőtti környezetnek szinte nyoma sem maradt.
A kastélyt 2011-12-ben helyreállították, 2013 nyarán nyitotta meg kapuit a látogatók előtt.
A templom építési munkálatai 2008 augusztusában kezdődtek és 2009 májusában fejeződtek be. Az épületet 2009. augusztus 22-én a Fátimai Szent Szűz tiszteletére szentelték fel.[20]