Mátyus

Mátyus
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Alföld
VármegyeSzabolcs-Szatmár-Bereg
JárásVásárosnaményi
Jogállásközség
PolgármesterVeress Róbert (független)[1]
Irányítószám4835
Körzethívószám45
Népesség
Teljes népesség245 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség26,84 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület11,03 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 17′, k. h. 22° 17′48.283333°N 22.283333°EKoordináták: é. sz. 48° 17′, k. h. 22° 17′48.283333°N 22.283333°E
Mátyus (Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye)
Mátyus
Mátyus
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Mátyus témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Nem tévesztendő össze a következővel: Mátyus (keresztnév).

Mátyus község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye Vásárosnaményi járásában.

Fekvése

[szerkesztés]
A Tisza Mátyusnál

A Beregi-síkon, az ukrán határ mellett fekszik, a Tisza jobb partján.

A Beregi-Tiszahát hajdan egyutcás falucskája az idők során Lónya felé terjeszkedett. A Tisza partjához közeli, 1098 hektáros kisközség 139 lakásában manapság mintegy 400-an élnek, ők többnyire mezőgazdasággal foglalkoznak. A soros elrendezésű szalagtelkeken emelt újabb lakóházak jobbára jellegtelenek; néhány, a 19. században épült favázas, paticsfalas, paticskéményes, taposott szalmatetős hajlék volt a Rákóczi utcán.

A közvetlen szomszédos települések a határ magyar oldalán: észak felől Lónya, dél felől Tiszakerecseny, nyugat felől Mezőladány, északnyugat felől pedig Benk. A határ túloldalán a legközelebbi település Hetyen (Гетен).

Megközelítése

[szerkesztés]

Közúton csak Lónya vagy Tiszakerecseny érintésével közelíthető meg, a 4113-as úton. Vasútvonal nem érinti,

Története

[szerkesztés]

Neve személynévi eredetű (Matheus = Mátyus), és birtokosa nevében Lónya 1270. évi határjárásban tűnt fel.

1323-ban a Várdai család perelt érte, és akkor Szabolcs vármegyéhez tartozónak mondották.

A 14. században a kisnemesi Mátyusi család birtoka volt, 1449-ben Várdai Miklós és Dobó János kapta, mint kihalt család birtokát királyi adományként.

1465-ben már a Lónyay családnak is volt része benne, 1513-ban lényegében a kisebb birtokosok részét is megkapták, csupán Szürtei László tartotta meg a maga részét, amelyet a leleszi konventre hagyott.

Ettől az időtől kezdve a 16-17. században három birtokosa volt: a konvent, a Lónyay és a Szabolcsban birtokos Lővey család.

II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratát megbosszulandó: 1657-ben a lengyelek feldúlták, és még 1668-ban is pusztán állott.

A 18. században két földesura volt, a Lövey és a Lónyay család, ez utóbbi 1944-ig megtartotta.

A faluhoz tartozott Homokpuszta, de valószínűleg sohasem volt lakott település.

Neve a régies magyar Matheus, Mátyus személynévből keletkezett. A 12. században Beth, másképp Betke Mátyusról nevezhették el, egyébként Simon, Bánk bán veje, az ő családjától vette meg Botrágy és Bátyu helységet. 1323-ban Bethke Dezső, beregi főispán perelt Mátyusért Várdai János fiával, Gáborral. A 14. században a kisnemes Mátyusi, majd a Dancs család is bírta a helységet, 1449-ben királyi adományként beiktatták Kisvárdai Miklóst és ruszkai Dobó Jánost az utód nélkül elhunyt Csobai Mihály részeibe. 1465-ben a Lónyayak már Mátyus földesurai közé tartoztak, 1513-ban pedig megszerezték a kisebb birtokosok részeit. Szürtei László viszont a saját mátyusi tulajdonát végrendeletileg a leleszi konventre hagyta, így a 16–17. században a Lónyayak, a konvent és a Szabolcsban birtokos Löveyek osztoztak rajta. 1500-as évek végén a tatárok a falucskát elpusztították. 1600-ban a Löveyek, akik a 18. századig földesurai maradtak, és a Lónyayak a mátyusi makkos erdő használatáról vitáztak. Az 1657-es lengyel dúláskor (II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratát bosszulták meg a lengyelek) az itteni lakosok a Tiszába süllyesztették templomuk egyetlen harangját, azután sose akadtak rá. 1668-ban Mátyust még pusztaként tartották számon. Bereg vármegye első katonai leírói 1782–85 között kicsiny falucskát találtak itt, amelyet kelet felé magas, sűrű, mocsarakkal átszőtt tölgyeserdő ölelt. A zabolátlan Tisza olyan mély és széles volt akkor, hogy a legkeskenyebb helyen sem lehetett átkelni rajta; áradásakor a falutól nyugatra fekvő, Kistiszának hívott mocsaras állóvíz az útjait szinte járhatatlanná tette. A leleszi káptalannak szép erdeje volt itt 1820 körül.

Fényes Elek a Geographiai szótárában a falucska 1851 körüli állapotát ismertette: Bereg vármegyei falu 333 lakossal; tölgyes erdeje derék, gyümölcse, hala bőséges. Mátyust az 1881–82-ben kiadott Bereg vármegyei monográfiában így írták le: magyar falu a kaszonyi járásban, 48 házzal, 305 lélekkel és 1859 holdnyi sík határral a Tisza jobb partján. 1924. január 1-jétől Mátyust Bereg vármegyétől Szabolcs vármegyéhez csatolták. Szabolcs vármegye 1939. évi monográfiájában kisközségként jegyezték föl a Tiszai járásban 1846 hold területtel, 550 lakossal, 95 házzal, egy állami elemi népiskolával, és egy állami általános továbbképző iskolával. A lakosok őstermelésből éltek, kis és törpebirtokokon gazdálkodtak. A Lónyay család egyébként 1944-ig megtartotta mátyusi birtokát.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Varga Gyula (független)[3]
  • 1994–1998: Varga Gyula (független)[4]
  • 1998–2002: Id. Varga Gyula (független)[5]
  • 2002–2006: Varga Gyula (független)[6]
  • 2006–2010: Varga Gyula (független)[7]
  • 2010–2014: Varga Gyula (független)[8]
  • 2014–2019: Toldi Józsefné (független)[9]
  • 2019–2024: Varga Éva (független)[10]
  • 2024– : Veress Róbert (független)[1]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
261
249
266
293
264
253
245
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

2001-ben a település lakosságának 90%-a magyar, 10%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[11]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 98,4%-a magyarnak, 28,9% cigánynak, 0,4% németnek, 0,4% örménynek, 0,4% szerbnek, 0,4% ukránnak mondta magát (1,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 6,5%, református 83,3%, görögkatolikus 5,7%, felekezeten kívüli 0,8% (2,4% nem válaszolt).[12]

2022-ben a lakosság 92,8%-a vallotta magát magyarnak, 10,2% cigánynak, 3% ukránnak, 0,8% németnek, 1,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 6,8% volt római katolikus, 67% református, 4,5% görög katolikus, 0,8% ortodox, 0,4% egyéb keresztény, 0,4% evangélikus, 3% felekezeten kívüli (15,9% nem válaszolt).[13]

Nevezetességei

[szerkesztés]

Egy 1809-ben fennmaradt okirat szerint a falunak fatemploma és igen régi kis fa harangtornya volt. A régi fatemplom szószékének 1732. évi felirata arról tanúskodott, hogy a mátyusi erdő jövedelméből építtették. A fatemplomot 1862-ben egy öllel tovább tolták az utcától, az I. világháború előtti években bontották le, akkor épült a ma is álló református templom, amelynek úrasztali tárgyai a 18. század második feléből valók.

Itt még tekintélyes része húzódik a gyönyörű gyertyános tölgyes és tölgy-kőris-szil erdőkből álló Lónyay erdőnek, amelyben gímszarvas, vaddisznó, vadmacska és fekete gólya tanyázik. A Lónya felé vezető úttól balra pamacskoronájával egy oszlopszerű, fehér nyárfa áll, a törzse 495 cm, 28 m magas. Közel a Dédai erdő is . A Tiszában ritkaságszámba menő kecsegefaj fogható, a Rózsás nevű holtágban lehet horgászni és csónakázni.

A holtág a folyószabályozás során végrehajtott 19. számú átmetszéssel keletkezett, a Tisza jobb parti hullámterén helyezkedik el. Közigazgatásilag a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Mátyus községhez tartozik. Hossza 870 m, átlagos szélessége 63 m, területe 5 ha, átlagos vízmélysége 0,8 m, víztérfogata 40 ezer m\ Tulajdonosai és kezelői a Mátyus, Mándok, Tiszakerecseny és Mezőladány községi önkormányzatok. Medre jelentős mértékben feliszapolódott, növényzettel való benőttsége 80%-os. Vízcseréje megoldatlan, csak az árhullámok töltik fel vízzel. Funkciói: halászat, horgászat. Gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik, különleges és ritka értékeit még nem tárták fel teljesen. A „szentély" típusú holtágak körébe tartozik.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Mátyus települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. augusztus 29.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ Mátyus települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. ↑ Mátyus települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 9.)
  5. ↑ Mátyus települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 22.)
  6. ↑ Mátyus települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 22.)
  7. ↑ Mátyus települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 22.)
  8. ↑ Mátyus települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
  9. ↑ Mátyus települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. április 22.)
  10. ↑ Mátyus települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. május 29.)
  11. ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  12. ↑ Mátyus Helységnévtár
  13. ↑ Mátyus Helységnévtár

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]