Maarten Schmidt | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1929. december 28. Groningen |
Elhunyt | 2022. szeptember 17. (92 évesen) Fresno |
Ismeretes mint |
|
Nemzetiség | holland |
Iskolái |
|
Iskolái | |
Felsőoktatási intézmény | Leideni Obszervatórium |
Pályafutása | |
Jelentős munkái | kvazárok felfedezése |
Szakmai kitüntetések | |
| |
A Wikimédia Commons tartalmaz Maarten Schmidt témájú médiaállományokat. |
Maarten Schmidt (Groningen, 1929. december 28.[1] – 2022. szeptember 17.[2]) holland csillagász, aki felfedezte, hogy a kvazárok nagyon távoli objektumok.
A hollandiai Groningenben született. Jan Hendrik Oorttal együtt folytatta tanulmányait. A Ph.D. fokozatot a Leideni Obszervatóriumban szerezte 1956-ban.
1959-ben költözött az Egyesült Államokba, ahol a California Institute of Technology intézetben kezdett el dolgozni. Kezdetben galaxisokkal foglalkozott.[3][4] Később a rádióspektrumokat kutatta. 1963-ban a híres 200 hüvelykes távcsővel Schmidt felfedezte az egyik rádióforrás (a 3C 273) optikai megfelelőjét, és tanulmányozta annak spektrumát. A 3C 273 egy csillagszerű objektumnak látszott, Schmidt mégis feltételezte, hogy jóval a Tejútrendszeren kívüli objektumról van szó 0,158-es vöröseltolódással, így a luminozitása extra nagy. Ezek a rádióforrások a kvazárok (az elnevezés az angol quasi-stellar radio source – csillagszerű rádióforrás – rövidítésből származik), aktív galaxismagok, melyekben óriási energiaforrások vannak, nagy valószínűséggel egy-egy fekete lyuk.
Díjak
Róla nevezték el