Marsz–4

Marsz–4
Űrügynökség	NPO Lavocskin
Típus	űrszonda mesterséges bolygó
Indítás dátuma	1973. július 21.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér, 81/23 indítóállás
Hordozórakéta	Proton-K
COSPAR azonosító	1973-047A
SCN	06742
Sablon • Wikidata • Segítség

A Marsz–4 űrszonda

A Marsz–4 a szovjet Marsz-program második generációjának Mars űrszondája. Az M–73SZ típusú űrszondát az NPO Lavocskin vállalat fejlesztette ki és építette meg.

Küldetés

A második generációs űrszondát 1973. július 21-én egy háromfokozatú Proton hordozórakétával a Bajkonuri űrrepülőtérről indították Föld körüli parkolópályára, majd egy gyorsító fokozattal állították a Mars felé vezető pályára. Automatikus pályakorrekciót hajtott végre. 1974. február 10-ig 203 napig repült céljáig.

Műszaki meghibásodás – a fékező hajtómű nem indult be – miatt bolygó körüli pályára állás helyett 2200 kilométerrel elrepült a Mars mellett és mesterséges bolygó lett.

Jellemzői

Méretei, műszerezettsége megegyezett ikertestvérével, a Marsz–5 űrszondával. Feladata ugyancsak a bolygóközi térség fizikai viszonyainak vizsgálata. Leszállóegység nélküli kutató űrszonda volt. Repülés közben mérte a kozmikus gamma-sugárzást, a napszelet, az interplanetáris mágneses teret és a meteoráramok jelenlétét. Mesterséges bolygóként folytatta az interplanetáris tér vizsgálatát.

Az orbitális egység műszerparkját képezte:

• IR-radiométer – a 8-26 mikrométer tartományba eső infravörös kisugárzás mérésére.
• IR-fotométer – a 2 mikrométeres infravörös szén-dioxid-elnyelési sáv erősségének mérésére.
• Fotométer a látható tartományra (320-900 nm) a felszín és a légkör igen szűk fénytartománybeli fényvisszaverő képességének mérésére.
• Páratartalom-mérő berendezés az 1,38 mikrométeres színképvonalban történő vízpáraelnyelés alapján.
• Rádióteleszkóp a felszín és a 3,5 centiméter vastag felszíni réteg rádiófényességi hőmérsékletének mérésére.
• UV-fotométer a 121,5 nanométeres Lyman-alfa vonalban történő ultraibolya fényszórás vizsgálata.
• Két fotótelevíziós kamera különböző fókuszos fényképezésre.
• Két koherens monokromatikus rádióadó 8 és 32 centiméteren a légkör rádiószondázása.
• IR-spektrométer a 2-5 mikrométerre.
• UV-fotométer 260 nanométerre, az ózontartalom méréséhez.
• Két polariméter, amely 350-800 nanométer tartományban a felszíni talajréteg szerkezetét és a légkör aeroszoltartalmát vizsgálta.
• Gamma-spektrométer a talaj összetételének vizsgálatára.
• Magnetométer.
• Plazmacsapdák.
• Sokcsatornás elektrosztatikus analizátor.
• Optikai-mechanikai letapogató rendszerű tv-felvevő kamera.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
• Az M–73 típusú űrszonda az NPO Lavocskin vállalat honlapján (oroszul)

• Csillagászatportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap