Tíz éves volt, amikor családjával együtt Malmöbe költözött, élete végéig e város lakója volt. Lundban művészet- és irodalomtörténetet hallgatott.[5]1995 és 1997 közt a Svéd Írószövetség elnöke volt. Első megjelent munkája a Hunden som äntligen visslade volt 1962-ben. Írt az Åshöjdens BKfutballcsapatról is, összesen több, mint ötven önálló kötete jelent meg. A Svéd gyermekkönyvi Akadémia tagja, sorrendben tizenötödik elnöke is volt. Több film, illetve televíziós forgatókönyvet is írt. 1991-ben elnyerte az Astrid Lindgren-díjat. Magyarul egyetlen könyve jelent meg Az aranynadrágos fiú címen a Delfin könyvek sorozatban, 1976-ban.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Max Lundgren című svéd Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.