Maxine Sullivan | |
1938 | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Marietta Williams |
Született | 1911. május 13.[1][2][3][4] |
Elhunyt | 1987. április 7. (75 évesen)[1][6][2][3][4] New York |
Sírhely | Westchester Hills Temető |
Gyermekei | Orville Williams Paula Morris |
Pályafutás | |
Műfajok | dzsessz |
Hangszer | énekhang |
Tevékenység | |
Kiadók | Vocalion |
Maxine Sullivan weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Maxine Sullivan témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Maxine Sullivan (Homestead vagy Homestead, 1911. május 13. – New York, 1987. április 7.), amerikai dzsesszénekesnő, színésznő. Mint Ella Fitzgerald és Sarah Vaughan előfutára, az 1930-as évek egyik legjobb énekesnője volt. Peggy Lee Sullivant döntő fontosságú hatásaként említette több interjújában is.
Sullivan zenei karrierje nagybátyja zenekarában indult. Az éneklés mellett időnként kürtön és szelepharsonán is játszott. Az 1930-as évek közepén Gladys Mosier (aki Ina Ray Hutton big bandjében volt) fedezte fel. 1937-ben készítette el első felvételeit. Nem sokkal ezután Sullivan a New York-i Onyx Club sztárénekese lett.
Az 1937-ben a John Kirbyvel[7] folytatott kapcsolata arra késztette, hogy hasonló swing-feldolgozásokat énekeljen hagyományos népi dallamokból. Népszerűsége oda vezetett, hogy egy kis szerepben feltűnt a Going Places című filmben Louis Armstronggal. Legismertebb lemeze a „Loch Lomond” című skót népdal swing változatának 1937-es felvétele lett.
Pályafutása során szerepelt filmeken és a színpadon is. 1940-ben Sullivan és Kirby szerepelt a Flow Gently Sweet Rhythm rádióműsorban, így ők voltak az első fekete dzsesszsztárok, akiknek saját heti rádiósorozattal.
Az 1940-es években Sullivan számos zenekarral lépett fel, köztük férje szextettjével, továbbá és Teddy Wilson, Benny Carter és Jimmie Lunceford vezette együttesekkel. fellépett New York legmenőbb helyein, mint a Ruban Bleu, a Village Vanguard, a Blue Angel és a Penthouse. 1949-ben szerepelt a CBS televízió egy sorozatában, 1953-ban pedig a Take a Giant Step című előadásban. 1956-ban Sullivan stílust váltott és felvette az A Tribute to Andy Razaf című albumot, ebben Razaf szövegei is szerepeltek. Az album értéke Fats Waller zongorajátéka is.
1958-tól egy ideig ápolónőként dolgozott, de 1966-ban folytatta zenei karrierjét negyedik férje, Cliff Jackson oldalán. Felléptek dzsesszfesztiválokon is. Sullivan még az 1970-es, 1980-as években is számos lemezt készített.
A My Old Friends című filmben nyújtott alakításáért 1979-ben Tony-díjra jelölték.
Négyszer házasodott meg. 1987-ben New Yorkban halt meg szívroham következtében.