Michael Tomasello (Bartow, Florida, 1950. január 18. –) amerikai pszichológus, 1997 óta a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet egyik igazgatója.
Diplomáját 1972-ben az észak-karolinaiDuke Egyetemen, doktori címét kísérleti pszichológiából a Georgia Egyetemen szerezte 1980-ban. Németországba költözése előtt az atlantai Emory Egyetem professzora volt, 1980 és 1998 között a Yerkes Főemlős Központban dolgozott. 1999-ben a Lipcsei Egyetem tiszteletbeli professzorává avatták.
Kutatásaiban főként a szociális kogníciót, a szociális tanulást, valamint a gyerekek és a főemlősök kommunikációját, nyelvét vizsgálta. Az elmúlt pár évben a közös elvárásokat, a közös figyelmi helyzetet, a proszociális motivációt és a szociális normákat helyezte kísérleteinek középpontjába. 2010-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották.
Tomasello csimpánzok viselkedésének kutatása során megfigyelte, hogy az emberrel ellentétben a főemlősök társas helyzetben nem mutatnak rá tárgyakra, nem emelik fel azokat, nem vezetik egymást bizonyos helyekre, nem adnak oda tárgyat a másiknak. Társaik viselkedésének nem tudnak szándékot tulajdonítani, így ennek következtében tanítani is képtelenek egymást, ami miatt kultúrájuk sem lehet.
A kulturális átadás Tomasello szerint csak az emberre jellemző. Ez azt jelenti, hogy az ember felhasználja a többiek tudását a tanuláshoz. Ehhez a folyamathoz szükséges a pontos szociális átadás és némi kreativitás. Az egyed kitalál egy újfajta eszközhasználati módot, amit a többiek, majd később a következő generációk átvesznek. Az idő során módosulások mennek végbe, azok fel is halmozódnak, így az információ megőrződik és folyamatosan felhasználódik. Ez az újítás-átadás folyamat tulajdonképpen nem más, mint kulturális evolúció.
Tomasello elméletében egyedül a szándéktulajdonítás veleszületett képessége az embernek, ami csecsemőkorban, a 9-12. hónapban alakul ki.
Úgy véli, hogy a nyelv a szándéktulajdonítás evolúciója során alakult ki, annak egy mellékterméke, egy társas képződmény. Kritizálja Noam Chomsky generatív grammatikai elképzelését, mint ahogy azt is, hogy veleszületetten rendelkezne mindenki az univerzális nyelvtan ismeretével. Tomasello ennél egy sokkal felhasználás-központibb teóriát tart valósnak, ahol nagy szerepe van a szociális tanulásnak és a kultúra átadásának generációról generációra. Emellett viszonylag kis jelentőséget tulajdonít magának a nyelvtannak.
Úgy gondolja, hogy a nyelv egy afféle közös, ősi prototípusból fejlődött ki, hosszú változások és átalakulások során lett összetettebb mind mondattanilag, mind a szerkezeteket tekintve.
Maga a nyelv elsajátítása Tomasello szerint vagy a tárgyakra való közvetlen rámutatás során történik, vagy közös figyelmi helyzetekben. Ez utóbbiaknál a gyermek a beszélő szándékát megérti, és rögzíti ahhoz a bizonyos eseményhez vagy tárgyhoz a nyelvi jelet.
Tomasello elméletét egy Kettős Öröklés Modellbe szervezte, melynek az a lényege, hogy az öröklődés két részből tevődik össze: a biológiait a gének vezérlik, a társas öröklődést pedig a kultúra közvetíti.
Tomasello, M. (2002). Gestures and language evolution: A review of Michael Corballis From Hand to Mouth. Nature, 417, 791.
Tomasello, M., Call, J., & Hare, B. (2003). Chimpanzees understand psychological states: The question is which ones and to what extent. Trends in Cognitive Science, 7, 153–156.