Michel Constantin

Michel Constantin
SzületettConstantin Hokhloff[1]
1924. július 13.[2][3][4][5]
Párizs 15. kerülete[1]
Elhunyt2003. augusztus 28. (79 évesen)[1]
Draguignan[1]
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
Foglalkozása
Halál okaszívinfarktus
Színészi pályafutása
Tevékenységszínpadi és filmszínész
Sablon • Wikidata • Segítség
Michel Constantin
Kattints az alábbi külső linkek egyikére!
Nem található szabad kép.(?)
külső linkjogvédett
Képe a medias.unifrance honlapon
külső linkjogvédett
Képe a MUBI cdb.net honlapon
Nem tévesztendő össze Michael Constantine (wd) amerikai színésszel (1927-2021).

Michel Constantin, születési nevén Constantin Hokhloff, (Párizs 15. kerülete, 1924. július 13. – Draguignan, Var megye, Franciaország, 2003. augusztus 28.)[6] francia filmszínész. Magas, erőteljes testalkata, markáns arcvonásai révén gyakran alakított gengsztereket, verőembereket, garázda fickókat, katonákat, keménykötésű rendőröket. Az 1960–70-es években a bűnügyi filmek egyik legkeresettebb, legnépszerűbb mellékszereplője volt, ilyen filmek plakátjaira gyakran tették az ő arcát. Mozgalmas vígjátékokban is megállta a helyét. José Giovanni(wd) és Georges Lautner(wd) rendezők egyik kedvenc színésze volt.

Élete

[szerkesztés]

Származása, pályakezdése

[szerkesztés]

Apja, Naum Hohlov (oroszosan Konsztantyin Mihajlovics Hohlov, később franciásan Naoum Khokhloff), kalmük származású katonatiszt volt, orosz cári szolgálatban. Az apai család Dzsingisz kánt tartotta egyik felmenőjének. A Tambovi Kormányzóságból költöztek a Varsói Kormányzóságba. Anyja Visztula tartományból (az egykori Kongresszusi Lengyelország területéről) való lengyel-litván nő volt.[7] Lengyelország elszakadásakor távozniuk kellett Varsóból.

Az oroszországi polgárháborúban az apa a fehérekhez csatlakozott, Gyenyikin tábornok Önkéntes Hadseregének (Dobrovolszkaja Armija) tagja lett. Ekkor már két leánygyermeke volt. 1920-ban családjával együtt elhagyta Oroszországot, számos honfitársukhoz hasonlóan. Először Németországba, majd Franciaországba költöztek,[8] Az apa, számos orosz emigránshoz hasonlóan a Boulogne-Billancourt-i Renault-gyárban talált munkát. Harmadik gyermekük, Mihail (Michel) Párizs 15. kerületében született 1924-ben.

A család szűkös anyagi körülmények között élt. Michelt a Renault-gyár iskolájába íratták be, majd ebben az üzemben dolgozott a második világháború végéig. A felszabadulás után kis műhelyt alapított. ahol kötőtűket gyártott. Magas (185 cm) és sportos fiatalember volt, több éven át abban a helyi röplabdacsapatban játszott, amely 1954-ben megnyerte az országos bajnokságot.[9] Többször játszott a francia nemzeti röplabda-válogatottban is. 1951-től bedolgozott a L’Équipe című sport-napilapnak.[10]

1956-ban névtelen mellékszerepet játszott Marc Allégret romantikus vígjátékában, a Sztriptíz-kisasszonyban, melynek a fiatal Brigitte Bardot volt a főszereplője.

1959-ben Jacques Becker rendező amatőr közreműködőket keresett Az odú (Le trou) című börtönfilmjéhez, melyet José Giovanni novellájából készített. A párizsi Santé-börtönből kitörő rabokat kellett alakítani. Fia, Jean Becker ajánlotta röplabdás sporttársát, Michel Khokhloffot, aki meg is kapta a főszerepet a filmben, és ebből az alkalomból felvette a Constantin művésznevet. Az 1960-as film sikere széles körű ismertséget hozott neki, ezzel elindult 35 éven át tartó színészi karrierje.[11]

Az 1970-es évek elején nyaranta még rendszeresen dolgozott animátorként üdülőfalvakban (a toszkánai Cecinában, és a korzikai Zonzában), hogy színészi keresetét kiegészítse.[12]

Színészi pályája

[szerkesztés]

Az odú sikere nyomán az 1960-as években számos gengszter-szerepet kapott. 1965-ben egy feltételes szabadlábon lévő elítéltet alakított Robert Enrico Nehézfiúk c. filmjében, Lino Venturával és Bourvillel együtt, nagy sikerrel.[13] A következő évben ismét Lino Venturával játszott Georges Lautner Ne nous fâchons pas c. krimi-vígjátékában, majd Jean-Pierre Melville rendező Második nekifutás című, klasszikussá vált bűnügyi filmjében.

Népszerűségéhez hozzájárult, hogy külseje megfelelt a „nehézfiúkról” alkotott kliséknek: atlétikus termet, 185 cm testmagasság, széles váll, kisportolt izmok, hatalmas „pofozó” tenyerek és jellegzetesen szögletes, éles metszésű arc, vastag szemöldök, kemény vonások.[9] Puszta megjelenésével tekintélyt parancsolt, félelmet keltett.[14][15] Öntörvényű, kemény fickókat játszott, egyes szerepeiben a törvény jó oldalán, máskor a rossz oldalon állókat.[16] E tekintetben hasonlított kollégájához, a szintén ex-sportoló Lino Venturához, akivel négy filmben szerepelt együtt.

José Giovanni rendező neki adta a főszerepet La Loi du survivant (A túlélő törvénye, 1967) című filmdrámájában, a szép Alexandra Stewart(wd) oldalán. 1967-ben is ő állt a stáblista élén két kemény bűnügyi filmben, Francis Rigaud Jerk à Istanbul és Alain Cavalier Mise à sac-jában. 1969-ben kitérőt tett a „művészfilmek” területére, játszott Nelly Kaplan(wd) szatírikus erkölcs-drámájában, A kalóz menyasszonyában, Bernadette Lafont mellett. 1970-ben visszatért a krimikhez, José Giovanni rendező Címe ismeretlen c. bűnügyi filmjében gonosztevőt játszott. Ellenfelét Lino Ventura alakította. Nagy sikerű krimiket forgatott Jean Delannoy-val (La peau de Torpédo, 1970), Yves Boisset-val (Egy hekus halála, 1970), Jacques Deray-vel (Egy ember halott, 1972), ez utóbbiban Jean-Louis Trintignant-nal állt szemben.

Két 1970-es nemzetközi produkcióba is bevonták. Terence Young rendező Hideg veríték és Sergio Sollima Az erőszak városa filmdrámájában szerepelt, mindkettőben Charles Bronson oldalán. 1971-ben George Lautner Bohózat lőporral című vígjátékában bukkant fel, Jean Yanne és Mireille Darc mellett. Lautner a főszerepet (Campana rendőrfelügyelőt) adta neki az 1972-es Volt egyszer egy zsaru krimi-vígjátékában, Mireille Darc és Michael Lonsdale mellett, amely kirobbanó közönségsikert hozott.[13] Ugyanebben az évben Jean-Paul Belmondo és Claudia Cardinale mellett, egy ártatlanul elítélt fickót alakított, marseille-i gengsztermiliőben, José Giovanni rendező A bajhozó című bűnügyi filmjében. 1973-ban Lautner még egy sikeres kémfilm-paródiában is szerepeltette, a La Valise (A bőrönd)-ben, Mireille Darc és Jean-Pierre Marielle társaságában.

Az 1970-es évek közepétől, a francia krimifilmek népszerűségének hanyatlásával[15][16] Constantin szerepei is ritkultak. 1975-ben Serge Leroy rendező komor filmdrámájában, a Hajtóvadászat-ban szerepelt. Olaszországban forgatott, Sergio Corbuccival és Tonino Valerii-vel. Az 1980-as évek elején néhány nagy közönségsikert hozó filmben szerepelt, Jean-Claude Missiaen Tir groupé-jában, Gérard Lanvinnel; Jean Yanne rendező Deux Heures moins le quart avant Jésus-Christ („Egy és háromnegyed órával időszámításunk előtt”) c. komédiájában Coluche társaságában; és Henri Verneuil Az arany bűvöletében című gengszterfilmjében, Belmondóval.

A ritkuló mozifilmes megbízások mellett Constantine többet szerepelt televíziós produkciókban. Megjelent Az óriási nyomozó című francia-olasz krimi-vígjátéksorozatban, Bud Spencer és Mylène Demongeot mellett. 1985-ben a TF1 tévéadón az „Anagram” című vetélkedő játékvezetőjeként működött hat hónapon keresztül, tőle Daniel Prévost vette át. 1988–1991 között Denys de La Patellière rendező Paparoff című krimisorozatánek lett a főszereplője, egy nyugdíjas rendőr, aki a üdülőfalu röplabdacsapatában játszik. Filmbéli partnerei André Pousse és Michel Duchaussoy voltak. A szerep kezdő színészi éveinek körülményeit idézte fel, ezzel elbúcsúzott a klasszikus krimiszerepektől.[7]». 1991-ben játszotta utolsó mozifilmes szerepét Jean-Pierre Mocky Eladó városában.

Magánélete

[szerkesztés]

1957. július 13-án vette feleségül Maud Serres tanárnőt, akivel egy évvel korábban ismerkedett meg. 1962-ben született leányuk, Sophie Hokhloff Onimus Constantin. Felesége, Maud Serres 1996-ban elhunyt. Constantin nem nősült újra.

Dél-Franciaországban, Var megyében, Sainte-Maxime városban, saját villájában élt családjával. Szenvedélyes bridzsjátékos volt, a helyi bridzsklub alelnökévé választották. A 2003. augusztusi katasztrofális hőhullám idején hunyt el, szívroham következtében. Hamvait lakóhelyétől nem messze, Hyères-ben, a Gien-félszigeten (ahol feleségével megismerkedett) a Földközi-tengerbe szórták.

Főbb filmszerepei

[szerkesztés]
  • 1992: Eladó város (Ville à vendre); Dr Bernier
  • 1988–1991: Paparoff, tévésorozat; Paparoff
  • 1991: Femme de voyou; tévéfilm; Louis
  • 1988: Az óriási nyomozó (Big Man); tévésorozat; Xavier Baudin
  • 1988: La loi sauvage; Victor Molini
  • 1987: Marc és Sophie (Marc et Sophie); tévésorozat; Monsieur Bourrec
  • 1985: Leszámolás (La baston); Raoul
  • 1985: Le deuxième couteau; tévéfilm; rendőrfelügyelő
  • 1985: Le téléphone sonne toujours deux fois; mozi-igazgató
  • 1984: Az arany bűvöletében (Les morfalous); Édouard Mahuzard adjutáns
  • 1983: On ne le dira pas aux enfants; tévéfilm; Marc Antoine
  • 1983: La vitesse du vent; tévéfilm; Melnik rendőrfelügyelő
  • 1982: Deux heures moins le quart avant Jésus-Christ; Secutor (gladiátor)
  • 1982: Tir groupé; Alexandre Gagnon
  • 1982: Mettez du sel sur la queue de l’oiseau pour l’attraper; tévéfilm; Fédéric Mallaro
  • 1981: Fakabát, a maffia koporsója (Il cappotto di legno); Don Vincenzo Talascio
  • 1979: Histoires de voyous; tévésorozat; Michel
  • 1978: Szegény zsebtolvaj (Plein les poches pour pas un rond…); Steff, le taxi
  • 1978: Ça fait tilt; Raymond Legris
  • 1978: Az az átkozott páncélvonat (Quel maledetto treno blindato); Veronique
  • 1977: Les diamants du président; tévé-minisorozat; Georges Lancier
  • 1977: Sahara Cross; Carl Mank
  • 1975: Túl a félelmen (Au-delà de la peur); Guilloux
  • 1975: Hajtóvadászat (La traque); Nimier százados
  • 1974: Un linceul n’a pas de poches; Culli
  • 1974: Il bestione; Sandro Colautti
  • 1973: La valise; Georges Augier százados
  • 1973: La ragazza di Via Condotti; Palma rendőrfelügyelő
  • 1973: Le mataf; Bernard Solville
  • 1973: Nehézfiúk (Les hommes); Marius „Fanto” Fantoni
  • 1972: Egy ember halott (Un homme est mort); Antoine
  • 1972: A bajhozó (La scoumoune); Xavier Saratov
  • 1972: Les caïds; Weiss
  • 1972: Avec le coeur; tévéfilm; több szerepben
  • 1972: Volt egyszer egy zsaru (Il était une fois un flic…); Campana felügyelő
  • 1971: La part des lions; Michel Grazzi rendőrfelügyelő
  • 1971: Bohózat lőporral (Laisse aller… c’est une valse); Michel
  • 1970: Hideg veríték (De la part des copains); Whitey
  • 1970: Egy hekus halála (Un condé); Viletti
  • 1970: Az erőszak városa (Città violenta); Killain
  • 1970: Vertige pour un tueur; René
  • 1970: La peau de Torpédo; Coster
  • 1970: Címe ismeretlen (Dernier domicile connu); Greg
  • 1970: L’ardoise; Théo Gilani
  • 1969: A kalóz menyasszonya (La fiancée du pirate); André
  • 1969: Az idegenek (Les étrangers); Chamoun
  • 1969: Dél csillaga (The Southern Star); José
  • 1967: Dalle Ardenne all’inferno; Rudolph Petrowsky hadnagy
  • 1967: Mise à sac; Georges
  • 1967: Jerk à Istambul; Vincent
  • 1967: La loi du survivant; Stan
  • 1965: Második nekifutás (Le deuxième souffle); Alban
  • 1966: Ne nous fâchons pas; Jeff
  • 1965: Nehézfiúk (Les grandes gueules); Skida
  • 1964: Les gorilles; Otto, a légionárius
  • 1963: Maigret és a gengszterek (Maigret voit rouge); Cicero
  • 1961: A férfi, akit Roccának hívnak (Un nommé La Rocca); amerikai gengszterfőnök
  • 1960: Az odú (Le trou); Geo Cassine
  • 1956: Sztriptíz-kisasszony (En effeuillant la marguerite); néző a sztriptízbárban

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d Fichier des personnes décédées mirror. (Hozzáférés: 2021. március 30.)
  2. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  4. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ HOKHLOFF Constantin. Fichier de décès. (francia nyelven). deces.matchid.io
  7. ↑ a b Philippe Lombard. „Michel Constantin, le Kalmouk” (francia nyelven). Schnock (Revue) (N° 40). 
  8. ↑ Severine Celestine Eteme: Michel Constantin : zoom sur le parcours de sa vie jusqu'à la mort du célèbre acteur. Amo Mama, 2020. július 12. (Hozzáférés: 2020. november 27.)
  9. ↑ a b Michel Constantin, l'affranchi sachant smasher - Cinéma (francia nyelven). Télérama, 2016. március 18. (Hozzáférés: 2023. augusztus 20.)
  10. ↑ Michel Constantin: Faites la connaissance du nouvel entraîneur des selections nationales, Nicolae Sotir. (francia nyelven). nicolaesotir.files. (Cikk a L’Équipe-ben), 1965. március 4.
  11. ↑ Michel Constantin Biography (angol nyelven). IMDB.com. (Hozzáférés: 2023. augusztus 27.)
  12. ↑ Télé 7 Jours hetilap, No. 786, 1975. június 7–13., 35. old. szerző: Danièle Sommer.
  13. ↑ a b Renaud Soyer: Michel Constantin box office (francia nyelven). Box office story, 2015. július 1. (Hozzáférés: 2022. december 15.)
  14. ↑ Antoine de Baecque (2003. augusztus 30.). „Le dernier souffle de Michel Constantin” (francia nyelven). Libération. 
  15. ↑ a b Samuel Blumenfeld (2003. augusztus 30.). „Michel Constantin, un dur de cinéma” (francia nyelven). Le Monde. 
  16. ↑ a b Christophe Lawniczak: Michel Constantin (francia nyelven). cineartistes.com, 2009. január 6. (Hozzáférés: 2023. augusztus 20.)

További információ

[szerkesztés]