Momo Kapor

Momo Kapor
Момо Капор
Момо Капор
SzületettМомчило Капор
1937. április 8.
Szarajevó, Jugoszláv Királyság
Elhunyt2010. március 3. (72 évesen)
Belgrád,  Szerbia
Állampolgársága
Nemzetiségeszerb
GyermekeiAna Kapor
Foglalkozása
Tisztségea Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaság szenátora
IskoláiAcademy of Fine Arts, Belgrade (–1961, festőművészet)
KitüntetéseiSvetozar Ćorović Award (1999)
Halál okarák
SírhelyeBelgrád–Újtemető
A Wikimédia Commons tartalmaz Momo Kapor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Momčilo "Momo" Kapor (Szarajevó, 1937. április 8. – Belgrád, 2010. március 3.) szerb író és festő.[1]

Számos forgatókönyv, több mint negyven regény, novella, útikönyv, önéletrajzi könyv és esszé szerzője. A hatvanas évek elején rádió-, tévé- és színházi drámák szerzőjeként került be az irodalmi körökbe. Könyveit húsz nyelvre fordították le. A Od sedam do tri című novelláskötete, valamint Zelena čoja Montenegra és Poslednji let za Sarajevo című regényei a lausanne-i L'Age d'homme kiadónál jelentek meg franciául, míg Dosije Šlomović a vevey-i Xenie kiadónál.

Festményeit New Yorkban, Bostonban, Genfben, Frankfurtban, Londonban és más városokban állították ki.[2] Illusztrátorként is ismert volt, saját és más szerzők számos könyvét illusztrálta. A Szerb Köztársaság Tudományos és Művészeti Akadémiájának rendes tagja volt.

Fiatalkora

[szerkesztés]

Kapor 1937-ben született Szarajevóban, Drinai bánságban(wd), a Jugoszláv Királyságban. Édesapja, Gojko Kapor banki tisztviselő volt, édesanyja, Bojana pedig háziasszony.[1] 1941-ben, a második világháború idején bomba hullott arra a házra, amelyben Kapor, a nagymamája és az édesanyja menedéket talált. Kapor édesanyja pajzsként használta a testét, és bár meghalt, Kapor túlélte. Visszagondolt arra a napra, és eszébe jutott, hogy még a kismacska is meghalt, akit a karjában tartott. Kapor nagyon keveset tudott az édesanyjáról, hiszen a családban nem sokat beszéltek róla. Közvetlenül a második világháború után a családjával a szerbiai Belgrádba költözött, ahol élete nagy részében maradt.

Iskolái

[szerkesztés]

Fiatalon a belgrádi Művészeti Akadémián tanult festészetet Nedeljko Gvozdenović(wd) professzor irányításával. Bár Kapor festészetből diplomázott, már fiatalon megszerette az írást. Ezért a művészeti tanulmányok mellett a hírek írásával is foglalkozott. Hírcikkeket és interjúkat írt, majd írását saját reprezentatív portréjával vagy illusztrációjával kísérte. Ezzel a módszerrel tudta ötvözni élete két legnagyobb szenvedélyét, a festészetet és az írást.

Irodalmi művek

[szerkesztés]

Kapor az egyik legnépszerűbb szerb író, akinek irodalmi jelensége három évtizeden keresztül terjedt el. Könnyen magára vonta a közönség figyelmét azzal, hogy folyamatosan írta a kor valóságáról szóló elmélkedéseit. Az egykori Jugoszláviából származó emberek generációit Kapor írásai kötötték össze, amelyek a zágrábi „Znanje” kiadó és a híres „Hit” könyvtár bestsellerévé váltak.

Kapor számos dokumentumfilmet, televíziós műsort és regényt is írt. Az „Una” és a „Panaszkönyv” (Knjiga žalbi) című regényeiből film is készült. Ezeket a filmeket többek között francia, német, lengyel, cseh, bolgár, magyar, szlovén és svéd nyelvekre fordították le. Leghíresebb művei: „Ada”, „Zoe”, „Héttől háromig” (Od sedam do tri) és „Az elveszett város krónikája” (Hronika izgubljenog grada).

Művészet

[szerkesztés]

Számos festményét állította ki különböző országokban, például az Egyesült Államokban, Németországban és Franciaországban. Az ok, amiért inkább külföldön, mint Belgrádban állította ki műveit, az volt, hogy nem élvezte a Belgrádban uralkodó „művészeti légkört”. Úgy érezte, hogy Belgrádban sok nagyszerű művész feledésbe merült, míg más országokban egy új, feltörekvő művész nem „törli” el azokat, akik előtte voltak.

Halála

[szerkesztés]

Két műtét után Kapor 2010. március 3-án torokrákban halt meg.

Művei

[szerkesztés]
Egy 2020-as képeslap Kapor művével (balra) és önarcképével (jobbra)
  • Foliranti, 1975
  • Provincijalac, 1976
  • Ada, 1977
  • Lanjski snegovi, 1977
  • Hej, nisam ti to pričala, 1978
  • Zoe, 1978
  • Beleške jedne Ane (hronika u 26 glava), 1978
  • Skitam i pričam: putopisni dnevnik, 1979
  • 101 priča, 1980
  • Una: ljubavni roman, 1981
  • Onda, 1982
  • Sentimentalno vaspitanje, 1983
  • Knjiga žalbi, 1984
  • 011-Istok-Zapad, 1990
  • Halo, Beograd, 1990
  • Dama skitnica i off priče, 1992
  • Zelena čoja Montenegra, 1992
  • Blokada 011, 1992
  • 100 nedelja blokade, 1994
  • Lero – kralj leptira, 1995
  • Poslednji let za Sarajevo, 1995
  • Hronika izgubljenog grada, 1996
  • Od sedam do tri, 1996
  • Smrt ne boli: priče iz poslednjeg rata, 1997
  • Najbolje godine i druge priče, 1997
  • Ivana, 2001
  • Od istog pisca, 2001
  • Legenda o Taboru, 2002
  • Sanja, 2003
  • Čuvar adrese
  • Dosije Šlomović
  • Konte
  • Lep dan za umiranje
  • Ljubavne priče
  • Samac
  • Uspomene jednog crtača
  • Eldorado
  • Putopis kroz biografiju

Magyarul megjelent művei

[szerkesztés]
  • Tisztviselő-galaxis (Old sedam do tri) – Európa, Budapest, 1985 · ISBN 9630737442 · fordította: Gyimót Ágnes

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Glas javnosti: Ko je ovaj čovek: Momčilo Kapor (szerb nyelven), 2000. június 10. (Hozzáférés: 2019. október 1.)
  2. ↑ Dejan Stojanović (1990-11-09). "Pogledi issue #70, pp. 46-47" (in Serbo-Croatian).

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Momo Kapor című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]