Monoszló | |||
Református templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Közép-Dunántúl | ||
Vármegye | Veszprém | ||
Járás | Balatonfüredi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Simon György (független)[1] | ||
Irányítószám | 8273 | ||
Körzethívószám | 87 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 106 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 14,21 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 7,46 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 54′ 11″, k. h. 17° 38′ 25″46.903081°N 17.640289°EKoordináták: é. sz. 46° 54′ 11″, k. h. 17° 38′ 25″46.903081°N 17.640289°E | |||
Monoszló weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Monoszló témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Monoszló község Veszprém vármegyében, a Balatonfüredi járásban. A település eredetileg Szent István magyar király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.
A Balatontól 6 kilométerre északra, a Káli-medence keleti szomszédságában megbújó, mindössze két község területét magában foglaló, kis Monoszlói-medencében található.[3] Ez a terület a Balaton-felvidék egyik legrejtettebb völgye, áthaladó útja 2019-ig nem volt, ma is csak Balatoncsicsó felé van, a völgyben található zsákfalu, Balatonhenye felé nincs közúti összeköttetés. A település a 7313-as számú Zánka–Gyulakeszi-országútból Köveskál külterületén észak felé kiágazó 73 124-es úton közelíthető meg.
Szomszédos települések: északnyugatra 1,5 kilométerre Balatonhenye, keletre 4 kilométerre Szentantalfa, délkeletre 6 kilométerre Zánka, délnyugatra 4 kilométerre Köveskál.
A település első írásos említése 1252-ből való, a veszprémi káptalan oklevele Monoslou (Rubinum sacerdotem de Monoslou) névvel illeti a falut. Ekkor már a temploma is állhatott, amelyet eredetileg Szent Mihály tiszteletére szenteltek fel. Az Árpád-korban földvárral is rendelkezett, amelyet a Hegyestűn alakítottak ki.[4][5]
A község nevezetes szülötte Monoszló Lodomér, aki a 13. században, IV. László király idején viselte az esztergomi érseki címet. A királyt többször megfeddte keresztény királyhoz nem méltó életmódjáért. Valószínűleg az érsek érdeme, hogy ilyen csodálatos faragású részlet került a falu templomépületére.
A török időkben elnéptelenedett a falu. Az első nagy támadás 1548-ban érte, amikor a törökök végigportyáztak a Balaton-felvidéken, de később is állandósultak a támadások a környéken.[6][7] A török kiűzését követően újranépesült a település, amelynek lakói időközben református hitre tértek. 1745-ben felújították a templomot, amely 1829-ben nyerte el mai, késő barokk stílusú formáját. Belső bútorzata is ebből az időszakból való.[4][6] A 19. század első fele és közepe egyben a település fénykora is volt; ekkoriban a lélekszám 600 fő körül alakult. Ebből az időből származik a ma a zalaegerszegi megyei levéltárban őrzött Monoszlói bíróláda, amely a község akkori mindennapjait dokumentálja részletesen.[4] A 20. század eleji községről Eötvös Károly A balatoni utazás vége című útikönyve ad pompás leírást. Még monoszlai visszhangot is említ.[8]
1999-ben 157 lakosa volt a falunak, amelyből kb. 110 fő alkotta a református gyülekezetet.[4]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 120 | 111 | 107 | 102 | 94 | 103 | 106 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 100%-a magyarnak, 3% németnek, 1% cigánynak mondta magát (a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 35%, református 35%, evangélikus 6%, felekezeten kívüli 8% (15% nem nyilatkozott).[17]
2022-ben a lakosság 91,5%-a vallotta magát magyarnak, 3,2% németnek, 3,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 23,4% volt római katolikus, 20,2% református, 4,3% evangélikus, 1,1% görög katolikus, 3,2% egyéb keresztény, 16% felekezeten kívüli (31,9% nem válaszolt).[18]