A mormonizmusban számtalan külön csoport alakult ki az idők folyamán, ezekről lásd: mormon felekezetek.
Joseph Smith egyházalapító halála után válság kapcsán kialakult mormon felekezetekről lásd: mormonizmus.
Ez a cikk csak a Brigham Young-féle többségi mormon irányzattól, Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházától elszakadt felekezetekről szól, melyek elsősorban az 1890-es többnejűség gyakorlatát eltörlő döntés[1] elleni tiltakozásként függetlenedtek.
A fundamentalisták azok a mormonok, akik elszakadtak az egyháztól 1890-től kezdődően. Az elszakadás fő oka az egyház 1890-es nyilatkozata,[1] mely betiltotta a többnejűség gyakorlatát.
А többnejűség, sok pozitív hatása mellett, néha problémát is okozott az egyház történetében. Az egyszerű tagok egynegyede, míg az egyházi vezetők közel 100%-a gyakorolta.
A XIX. századi utolsó napi szentek hitük egyik alapvető tételeként fogták fel a többnejűséget.[2] Más részről azonban a többnejűség és a teokratikus államforma miatt a USA szövetségi hatóságai megtagadták Utah felvételét az Amerikai Egyesült Államokba, mivel alkotmányellenesnek nyilvánították mind a teokratikus államformát, mind a többnejűség gyakorlatát. A teokratikus államforma leépítése ezért már a 80-as években megkezdődött, a polgári és az egyházi hatóságok szétválasztása a gyakorlatban megtörtént (természetesen tagjain keresztül az egyház fenntartotta befolyását a polgári hatóságokban továbbra is, ez azonban már nem ütközött az USA alkotmányába, mely csupán a vallás és az egyház szervezeti összefonódását tiltja), azonban a többnejűség kérdése nehezebb problémának bizonyult.
Az USA szövetségi hatóságai már a harmadik egyházelnökre, John Taylorra nyomást gyakoroltak a többnejűség megszüntetése érdekében. John Taylor egyházelnök más fontos egyházi vezetőkkel 1886 szeptemberében összegyűlt Centerville városban (Utah) egy bizalmas gyűlésre, melynek célja a többnejűséget megszüntető egyházi nyilatkozat szövegének megvitatása volt. A gyűlés azzal zárult, hogy Taylor egyházelnök mint próféta nem dönthet, míg nem kap isteni sugalmazást ez ügyben, ezért a gyűlés a döntést másnapra halasztotta, hogy az éjszaka folyamán a próféta tanácsot kérhessen Istentől. Másnap, Taylor egyházelnök vezetőtársai elé tárta, hogy az éjszaka folyamán megjelent előtte a halott Joseph Smith egyházalapító, s a tőle kapott Taylor útmutatás alapján meg is tagadta a többnejűséget visszavonó nyilatkozat aláírását, kijelentve, hogy "egy örökös érvényű dogma nem vönható vissza". Sőt, társainak kijelentette, hogy amíg létezik az Egyház, addig "nem múlhat el év többnejű házasságban született gyermekek nélkül", s megeskette öt társát, hogy ezt be fogják tartani.[3][4]
Az Egyház ezt a történetet a centerville-i gyűlésről és Taylor szavairól nem tekinti hitelesnek, hanem a fundamentalisták meséjének, mellyel saját igazukat próbálják alátámasztani.
Miután a negyedik egyházelnök, Wilford Woodfruff 4 évvel később beszüntette a többnejűség gyakorlatát, néhány egyháztag ezt nem fogadta el. Álláspontjukat megerősítve láttak abban is, hogy a többnejűséget visszavonó nyilatkozat "csak" mint függelék került be a Tan és a szövetségek-be, ezt úgy értékelték, hogy az egyházelnök nem szabad akaratából, hanem kényszerből tette meg nyilatkozatát.[5]
A többnejűség azonban nem szűnt meg az egyházban 1890, a nyilatkozat kiadása után sem. Több hivatalos egyházi lépésre volt még szükség a többnejűség gyakorlatának megszüntetése érdekében. 1904 áprilisában az Első Elnökség újabb útmutatást adott ki, melyben kijelentette, hogy a többnejű házasságot létesítő személyek kivétel nélkül ki lesznek zárva az Egyházból,[6] majd 1921-ben új útmutatás született, melyben immár nemcsak a többnejű házasságba lépők, hanem a többnejű házassági szertartásokon résztvevők ellen is feltétlen kiközösítés lett kilátásba helyezve.
Ennek ellenére, a többnejűség folytatódott. Egyes csoportok kiléptek az Egyházból, önálló felekezeteket alapítva, kijelenve, hogy az Egyház a hitehagyás bűnébe esett. Más csoportok az Egyházon belül maradtak, titokban folytatva a többnejűség gyakorlatát. Ma már az Egyházon belüli titkos többnejűség nagyon ritka jelenség, viszont több tucatnyi önálló többnejű felekezet működik, melyek tagsága a néhány száztól a több ezerig terjed.
A fundamentalistáknak azonban nem a többnejűség gyakorlása az egyetlen jellemzőjük, mely megkülönbözteti őket az Egyháztól. Több más hitelv is van, melyek szerepeltek az Egyház gyakorlatában, de később megváltoztatták őket, s ma már nem képezik az Egyház hitelveinek részét. Ezekhez a hitelvekhez azonban a fundamentalisták továbbra is ragaszkodnak.
A legfontosabb ilyen hitelvek a következők: