Márfa | |||
faluközpont | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Baranya | ||
Járás | Siklósi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Buttinger Petra (független)[1] | ||
Irányítószám | 7817 | ||
Körzethívószám | 72 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 179 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 44,99 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 4,09 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 45° 51′ 34″, k. h. 18° 11′ 07″45.859410°N 18.185310°EKoordináták: é. sz. 45° 51′ 34″, k. h. 18° 11′ 07″45.859410°N 18.185310°E | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Márfa témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Márfa község Baranya vármegyében, a Siklósi járásban.
A Villányi-hegység déli lejtőjén helyezkedik el, Harkánytól északnyugatra. A szomszédos települések: észak felől Szava, kelet felől a ma már Harkányhoz tartozó Terehegy, dél felől Kovácshida, délnyugat felől Drávaszerdahely, északnyugat felől pedig Diósviszló.
Ma csak közúton érhető el, a Görcsönytől Harkányig húzódó 5814-es úton. Hajdan érintette az 1971 nyarán megszüntetett Pécs–Harkány–Donji Miholjac-vasútvonal is, melynek egy megállási pontja volt itt; Márfa megállóhely a községtől északra, külterületek közt helyezkedett el.
Nevét az oklevelek 1332-ben említették először, Markfalwaként. Ekkor Viszló határjárásában tűnt fel. A 15. században Márkfalva néven említették az oklevelekben. A török megszállás és a felszabadító háborúk után gróf Draskovich János birtoka lett. 1698-ban Caprara Aeneas császári tábornok szerezte meg, később pedig a Benyovszky családé lett.
Márfa lakónak száma a 2001 évi népszámlálás adatai szerint 245 fő.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 198 | 190 | 193 | 178 | 161 | 187 | 184 | 179 |
2013 | 2014 | 2015 | 2019 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 95,4%-a magyarnak, 1% cigánynak, 2,6% horvátnak, 2,1% németnek, 0,5% románnak, 0,5% ukránnak mondta magát (4,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 28,9%, református 50%, evangélikus 0,5%, felekezeten kívüli 6,7% (13,9% nem nyilatkozott).[11]
2022-ben a lakosság 79,1%-a vallotta magát magyarnak, 10,2% cigánynak, 3,2% németnek, 1,6% horvátnak, 5,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (18,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 26,7% volt református, 23% római katolikus, 0,5% görög katolikus, 3,2% egyéb keresztény, 0,5% egyéb katolikus, 13,9% felekezeten kívüli (32,1% nem válaszolt).[12]