Nádai Árpád | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1883. április 3. Budapest |
Elhunyt | 1963. július 18. (80 évesen) Pittsburgh |
Ismeretes mint |
|
Nemzetiség | magyar |
Állampolgárság | Egyesült Államok |
Iskolái | Berlini Műszaki Egyetem |
Pályafutása | |
Szakterület | mechanika |
Kutatási terület | plaszticitáselmélet |
Tudományos fokozat | egyetemi doktor |
Aktivitási típus | egyetemi tanár |
Szakmai kitüntetések | |
|
Nádai Árpád Lajos, született Neumann Árpád (Budapest, 1883. április 3.[1] – Pittsburgh, 1963. július 18.) magyar-amerikai gépészmérnök, mechanikaprofesszor.
A plaszticitáselmélet úttörője volt, 1925-ben megjelent német nyelvű tankönyvének 1931-es angol kiadása az első ilyen témájú angol nyelvű könyv. Foglalkozott mind a fémek alkalmazásaival, mind a földtudományokkal.
Neumann Miksa és Schein Rozália fiaként született. A Budapesti Egyetemre járt, majd 1906-ban Zürichi Egyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett. Előbb a budapesti Schlick-gyárban dolgozott, majd Münchenben vállalt tervezőmérnöki állást. 1909-től 1912-ig a Berlini Műszaki Egyetemen Eugen Meyer mellett tanársegédkedett, mialatt, 1911-ben műszaki doktori fokozatot szerzett. 1918-ban a Göttingeni Egyetem Felix Christian Klein által alapított és Ludwig Prandtl által vezetett Alkalmazott Mechanika Intézetébe került, ahol 1923-ban vendégoktató, majd 1926-tól az alkalmazott mechanika rendes tanára lett. 1927-ben, az USA-ba, a Westinghouse Laboratoriesba ment, Sztepan Timosenko utódjaként. 1929-ben Pittsburghbe költözött, ahol a Westinghouse Electric Company gépészmérnök szakértője és tanácsadója lett. 1949-ben vonult nyugalomba.
A rugalmasságtan tárgykörében úttörő jelentőségűek, maradandó értékűek a lemezelméletre vonatkozó kutatásai. Elsősorban a fémek folyása és törési jelenségei foglalkoztatták.
1975 óta az American Society of Mechanical Engineers (ASME) évenként a legkiválóbb anyagtudósokat a Nádai Érmemmel tünteti ki.[2]