Nadia Hățăgan | |
Született | Nadia Corina Hățăgan[1] 1979. augusztus 13. (45 éves) Medgyes, Románia |
Állampolgársága | román, német |
Nemzetisége | román |
Szülei | Nicolae Hățăgan[1] |
Foglalkozása | tornász |
Tornászpályafutása | |
Klub | CSS „Cetate” Deva |
Edző | Octavian Bellu Mariana Bitang Nicolae Forminte Toma Ponoran |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szerzett érmek | ||||||||||||||||||||||
|
Nadia Corina[1] Hățăgan (olykor Hategan, házassága után Neckel) (Medgyes, 1979. augusztus 13. –) kétszeres világ-, Európa- és kétszeres junior Európa-bajnok román szertornász, edző.
Édesapja Nicolae Hățăgan.[1]
Szülei 1985-ben vitték el dévai Tornagimnáziumban zajló válogatásra, ahol a kétszáz jelölt közül hetedikként jutott be a rangos tornaiskolába és vált a CSS „Cetate” Deva sportklub tagjává, ahol Mariana Bitang volt az edzője.
A válogatottban Octavian Bellu, Mariana Bitang, Nicolae Forminte és Toma Ponoran edzették.
Középiskolai tanulmányait a dévai Tornagimnáziumban folytatta.
1990-ben a Boszporusz Kupán egyéni összetettben negyedik helyen végzett.[2]
Az 1991-es Kína Kupán ötödik volt egyéni összetettben.[3]
Az 1992-es Junior Európa-bajnokságon Arezzóban a csapattal (Simona Amânar, Ana Maria Bican, Andreea Cacovean, Simona Mocanu és Claudia Rusan) nyert aranyérmet.[4] A következőn 1993-ban Genfben Élodie Lussac-kal és Andreea Cacoveannal megosztva felemás korláton nyerte el a bajnoki címet,[4][5] továbbá negyedik volt egyéni összetettben.[6]
Az 1993-as Junior Nemzetközi Bajnokságon egyéni összetettben, ugrásban, felemás korláton és gerendán első, talajon pedig negyedik helyezést ért el.[7]
Az 1993-as Nikon Internationalon[8] és az 1994-es Birmingham Classicon[9] is harmadik helyet ért el egyéni összetettben.
Szintén 1994-ben Amerikai Egyesült Államok-Románia kétoldalú találkozón tizenegyedik,[10] az 1995-ös Németország-Románián Simona Amânarral és Andreea Cacoveannal megosztva harmadik helyezett volt egyéni összetettben.[11]
Európa-bajnokságon egy alkalommal szerepelt, egy aranyérmet szerezve.
Ez 1994-ben Stockholmban történt, ahol a csapattal (Simona Amânar, Gina Gogean és Lavinia Miloșovici) szerezte meg a bajnoki címet.
Karrierje során kétszer vett részt világbajnokságon, két aranyérmet szerezve.
Először 1994-ben Dortmundban, ahol a bajnoki címet a csapattal (Lavinia Miloșovici, Gina Gogean, Ionela Loaieș, Daniela Mărănducă, Simona Amânar, Claudia Presăcan) szerezte meg. Ugyanazon évben az egyéniben szervezett világbajnokságon Brisbane-ben gerendán negyedik, felemás korláton hetedik és egyéni összetettben nyolcadik helyezett volt.
Másodszor 1995-ben Szabaeben ugyancsak a csapattal (Lavinia Miloșovici, Gina Gogean, Simona Amânar, Claudia Presăcan, Alexandra Marinescu és Andreea Cacovean)[12] volt aranyérmes, ám itt egy ínszalag sérülés miatt csupán a felemás korláton végrehajott gyakorlatával járult hozzá az eredményhez.
Több sérülést követően 1995-ben vonult vissza, anélkül, hogy sikerült volna olimpiai játékokon részt vennie. Később azonban Románián kívül visszatért még a tornához, ugyanis az olaszországi Alma Juventus Fano klubhoz szerződött és az olasz bajnokságon a csapatával ezüstérmet szerzett. Rész vett továbbá a Nadia Comăneci nevével fémjelzett Bart and Nadia's Post-Olympic Touron, ahol többek közt Szvetlana Boginszkaja és Vitaly Scherbo társaságában tornázott.
Romániába visszatérve egyetemi tanulmányait a Temesvári Nyugati Tudományegyetem Sport és testnevelés tanszékén folytatta. Ezután Németországban telepedett le, ahol jelenleg is (2017) él férjével. 2014-ben Niederriedenben egy gyerekcsoport tornaedzője volt,[13] valamint Memmingenben Kangoo Jump-instruktorként jelenleg (2017) is tevékenykedik.[14]
A Román Torna Szövetség 1990 és 1995 között minden évben beválasztotta az év tíz legjobb női sportolója közé.[15]
1994-ben Kiváló Sportolói címmel tüntették ki.[16]
Szülővárosa, Medgyes 1995-ben díszpolgárává avatta.[17]
2000-ben az Érdemért Érdemérem III. osztályával tüntették ki.[1]