Nagyalásony | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Közép-Dunántúl | ||
Vármegye | Veszprém | ||
Járás | Devecseri | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Csöngei Gábor (független)[1] | ||
Irányítószám | 8484 | ||
Körzethívószám | 88 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 495 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 31,98 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 14,01 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 13′ 54″, k. h. 17° 21′ 21″47.231581°N 17.355750°EKoordináták: é. sz. 47° 13′ 54″, k. h. 17° 21′ 21″47.231581°N 17.355750°E | |||
Nagyalásony weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyalásony témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nagyalásony község Veszprém vármegyében, a Devecseri járásban.
Pápától délnyugatra, Vid, Dabrony és Dáka közt fekvő település.
Ajka felől a 8401-es, Pápa irányából a 8403-as úton érhető el, a két útvonal a község központjában keresztezi egymást. Közigazgatási területén, a központjától nyugatra, lakatlan külterületek között áthalad még a 8411-es út is. Vasútvonal nem érinti.
Neve szláv személynévből alakult ki: a Vlasin-ból Oláson, majd Alásony lett.
Nagyalásony korai történetéről kevés adtunk van. A középkori falu első említése Olosun alakban 1240-ből ismert. Neve Nagyalásonyként, Nagh Alason alakban először 1488-ban tűnt fel. Ugyanekkor Kisalásony településről is szó esik, amelynek jobbágyai 2 forint rovásadót fizettek, egytelkes nemesi családja pedig fél forinttal adózott. Mindeközben Nagyalásony biztosan nagyobb település volt, mivel jobbágyai 9 forintot adtak az országos adóba. Kisalásonyban 1531-ben két lakott és három elhagyott portát írtak össze. Kisalásonyt 1550-ben említették utoljára, ettől kezdve már csak puszta helyként fordul elő a feljegyzésékben. Nagyalásonyt a törökök 1566-ban felgyújtották, ami után 1570-ben már csak alig néhány lakója maradt. 1567-től török uralom alá került. 1596-ban a törökök másodszor is feldúlták és kifosztották, a falu pedig leégett. Ismét újjáépült és 1603-ban már kilenc lakott háza volt. Ekkor magyar földesura lett, mivel az 1640-es évekből arról értesülünk, hogy a falu védelmére földesúri puskás gyalogos katonák állomásoztak itt.
Nagyalásony község közigazgatási területe kapcsán meg kell említeni, hogy itt volt a középkori Ötvös falu. 1393-ban Wthus néven említik, 1488-ban mindössze egyetlen egytelkes nemesi család lakta. 1550-ben is csak két adófizető portája volt, de lakói 1556-ban a török elől elmenekültek. 1564-ben ismét két lakott háza volt, de ezt követően valószínűleg elpusztult, mert a továbbiakban már nem hallunk róla.[3]
A falu a török hódoltság alatt is lakott hely, lakosai már ekkor nagyrészt evangélikusok voltak.
A 20. század elején Veszprém vármegye devecseri járásához tartozott.
1910-ben 932 lakosából 931 magyar volt. Ebből 177 római katolikus, 47 református, 697 evangélikus volt.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 466 | 462 | 456 | 451 | 481 | 486 | 495 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 96%-a magyarnak, 0,4% németnek, 4,4% cigánynak, 0,2% ukránnak mondta magát (4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 43,6%, református 7%, evangélikus 36,2%, felekezeten kívüli 4,2% (8,9% nem nyilatkozott).[12]
2022-ben a lakosság 91,5%-a vallotta magát magyarnak, 0,4% németnek, 0,4% cigánynak, 3,3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 28,7% volt római katolikus, 21,4% evangélikus, 6,2% református, 0,2% egyéb keresztény, 1,5% egyéb katolikus, 8,5% felekezeten kívüli (33,5% nem válaszolt).[13]