Nagyvisnyó

Nagyvisnyó
Népi lakóházak a Dózsa György utcában
Népi lakóházak a Dózsa György utcában
Nagyvisnyó címere
Nagyvisnyó címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
VármegyeHeves
JárásBélapátfalvai
Jogállásközség
PolgármesterCsőgér Bálint (Fidesz-KDNP)[1]
Irányítószám3349
Körzethívószám36
Népesség
Teljes népesség819 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség21,25 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület43,02 km²
Földrajzi nagytájÉszak-magyarországi-középhegység[3]
Földrajzi középtájBükk-vidék[3]
Földrajzi kistájÉszaki-Bükk[3]
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 08′ 17″, k. h. 20° 25′ 44″48.138000°N 20.429000°EKoordináták: é. sz. 48° 08′ 17″, k. h. 20° 25′ 44″48.138000°N 20.429000°E
Nagyvisnyó (Heves vármegye)
Nagyvisnyó
Nagyvisnyó
Pozíció Heves vármegye térképén
Nagyvisnyó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyvisnyó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nagyvisnyó község Heves vármegye Bélapátfalvai járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Szilvásváradtól 5 kilométerre, hegyekkel ölelt helyen, a Bükki Nemzeti Park területén, a Szilvás-patak mellett fekszik. Az 1950-es megyerendezés előtt Borsod vármegye Sajószentpéteri járásához tartozott.

A település főútja az Eger és Kazincbarcika térsége (Mónosbél és Vadna) között húzódó 2506-os út. Határában helyezkedik el a főként síelők körében népszerű Bánkút turistaközpont, mely a 2513-as útból kiágazó 25 139-es úton közelíthető meg.

Korábban vasútvonal (Füzesabony–Putnok-vasútvonal) is érintette a községet, megállóhelyéhez a 25 312-es út biztosított közúti kapcsolatokat. [A vonatforgalom ezen a szakaszon 2009-ben szűnt meg.][4]

Története

[szerkesztés]

A község vagy a honfoglalás után, vagy a 12. században települt.[5] A falu első okleveles említése 1239-ben történt terra (a latin nyelvből eredő szó, a jelentése föld) Wisna alakban. 1293-ból a possessio (latin eredetű szó, jelentése birtok) Wysnyo névalak maradt fenn. A települést először várjobbágyok lakták, és az éleskői, a dédesi, majd a diósgyőri várhoz tartozott.[6] Éleskő várának tartozékaként a falu a Miskolc nemzetség tulajdonából került a Széchy családhoz. 1320 után kapta meg Széchy Miklós, és három fia (Péter, Dénes, Miklós) Károly Róbert királytól (uralkodott 1308-1342) hűségükért a király ellen harcoló Miskolcok elkobzott birtokait, köztük Éleskőt és tartozékait. 1322-ben erről adománylevél készült.[7] 1365-ben a Széchy család elcserélte borsodi birtokait I. Lajos (uralkodott 1342-1382) királlyal, így Éleskő vára és vele Visnyó is királyi és királynői birtokká váltak.[8] A település birtokjoga 1438-ban felerészben a Palóczy családra szállt, a másik rész birtokosa a Bél nemzetség, majd a Bekény család volt. Egyháza már a 14. században megvolt és 6 garas tizedet (vallási, egyházi intézménynek fizetett adó) fizetett, de az 1334-35. évben, amikor nagyon rossz volt a termés, 1 garas volt a tized. A pápai tizedjegyzékekben Vinio, Wismen, Vyson alakban írták a falu nevét. Valószínű, hogy a község egy része a 16. század elején elpusztult, mert ezt a területet 1510-ben Pwzthawyznyo (Pusztavisnyó) néven vette meg Ományi Tamás és László.[9]

A Palóczy család kihaltával a rokonuk, Perényi Péter lett a birtokos.[10] 1567-ben Dédes vára elesett, így Visnyót is hódoltsági területként kezelték a törökök.[11] A törökök is adót szedtek (fejadó, a szultán adója, szablyapénz, méz- és vajadó) a falu lakóitól. Kezdetben 14 forint volt az adó, majd 20 forint, a szultán adóját 2 ház után 2 forintban állapították meg. Méz- és vajadót is szedtek 40 dénár értékben. Eger 1596-os eleste után a török több adót követelt.[12] Először 30 forintot akartak, majd még többet, de a lakosság ezt nem bírta. Így tizedben egyeztek meg, a tizedet azonban úgy számította a török, ahogy neki tetszett, és az eredetileg megbeszélt 30 szekér széna helyett 80 szekér szénát kellett adni évente.[13] A reformáció hamar elterjedt, de a falu eleinte Szilvás, majd Dédes leányegyháza volt.[14] 1605-ben már önálló egyház. A 16. század végén Dóczy Kelemen mellett a Széchy család tulajdonába került a falu. 1615-ben Széchy György az egész községet eladta özvegy Lorántffy Mihálynénak.[15] 1659 – 1663 között Széchy Anna Mária férje, Wesselényi Ferenc nádor volt a birtokos, aki eladta Jászy Jánosnak. 1666-ban Jászy végrendeletében a Szentpétery, Szász és Szepessy rokon családokra hagyta a települést.[16] Az 1567-től 1687-ig tartó török uralom idején sokat szenvedhetett a község. A törökök megjelenése előtt 14 porta volt feljegyezve, 1605-ben már arról írtak a jelentések, hogy 10 házából 4 leégett. 1613-ban egyetlen házat sem jegyeztek fel Visnyó kapcsán. Az 1688-as tizedjegyzék is pusztaként említette a községet.[17]

A falu a 18. században Szepessy (ők még a 19. században is megmaradtak birtokukban)- és Máriássy-birtok volt, a 19. század folyamán pedig a Keglevich, majd Erdődy grófok, valamint a Latinák család birtokába került.[18] Erdődy Rudolf gróftól (1846-1932) lovag Wessely Károly (1840-1912) vette meg a birtokrészét. 1912-ben őrgróf Pallavicini Alfonz Károly (1883-1958) kezében már egy 4571 hektáros erdőgazdaság összpontosult.[19] A település neve 1903-ban változott Visnyóról Nagyvisnyóra.[20] Fodor Ferenc (1887-1962) geográfus, kartográfus-történész adatai szerint a falu 64 katonát adott 1916-ban az országnak.[21] Közülük 29-en haltak hősi halált, ketten hadirokkanttá váltak, egy főt pedig vitézzé avattak érdemeiért.[22] 1919 áprilisában a Tanácsköztársaság idején cseh intervenciós csapatok szállták meg a települést, akiket csak május végére tudtak kiszorítani Nagyvisnyóról.[23] 1920 után a falu a Pap-rét területén terjeszkedett észak felé (Új sor), ami 1945 után folytatódott.[24] A második világháború harci cselekményei nem okoztak komolyabb károkat a település épületeiben. 1944 december közepén a Szilvásvárad felől érkező román csapatok nem tudták elfoglalni Nagyvisnyót, ez csak az erősítésként érkezett oroszoknak sikerült. A második világháború során 26-an estek el a falu lakói közül. 1948-ban államosították az őrgrófi birtokot is, ami az Állami Erdőgazdaság tulajdonába került. Nagyvisnyó 1950-ig Borsod (vár)megye sajószentpéteri járásához tartozott, utána Heves megye egri járásához került. 1954-ben vezették be a villanyt, majd járdák, utak, és közvilágítás is épült. A község a második világháború után először a Nagy-völgy felé terjeszkedett, majd az 1960-as években Szilvásvárad felé az egykori kenderföldön jöttek létre új utcák. Az 1970-es években főleg Dédestapolcsány felé bővült a falu.[25]

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Likai Jánosné (független)[26]
  • 1994–1998: Molnár Albertné Sebők Ilona (független)[27]
  • 1998–2002: Molnár Albertné (független)[28]
  • 2002–2006: Molnár Albertné (független)[29]
  • 2006–2010: Csőgér Bálint (független)[30]
  • 2010–2014: Csőgér Bálint (Fidesz–KDNP)[31]
  • 2014–2019: Csőgér Bálint (Fidesz–KDNP)[32]
  • 2019–2024: Csőgér Bálint (Fidesz-KDNP)[33]
  • 2024– : Csőgér Bálint (Fidesz-KDNP)[1]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
968
939
913
867
847
825
819
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[34]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,7%-a magyarnak, 1,9% cigánynak, 0,6% németnek mondta magát (9,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 12,5%, református 52,6%, evangélikus 0,3%, görögkatolikus 1%, felekezeten kívüli 9% (19,7% nem nyilatkozott).[35]

2022-ben a lakosság 95,2%-a vallotta magát magyarnak, 1,4% cigánynak, 1,1% románnak, 0,6% németnek, 0,2% ukránnak, 0,1-0,1% bolgárnak, ruszinnak és szlováknak, 3,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (4,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 36,6% volt református, 10,6% római katolikus, 0,5% görög katolikus, 0,2% evangélikus, 3,7% egyéb keresztény, 0,9% egyéb katolikus, 14,5% felekezeten kívüli (32,8% nem válaszolt).[36]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Református temploma 1800 körül épült késő barokk stílusban. A népi barokk stílusú templombelső festett fakazettás mennyezete az ország második legnagyobb méretű ilyen mennyezete. 1805-ben Rezbár Szügényi Antal várkonyi képfaragó mester készítette.[37]
  • A Faluházban a palóc nagyvisnyóiak életét, a kenderfonás kellékeit és az 1930-as évek paraszti kultúráját bemutató állandó kiállítás látható.[38]
  • A községben található az 1982-ben védetté nyilvánított Mihalovics-kőfejtő. A vékonypados kifejlődésű fekete mészkőben a padok közé fekete márga, mészmárga települ. A kőzet rendkívül gazdag ősmaradványokban.[39]
  • A Nagyvölgy még érintetlen környezetben fekvő turistaútvonal. A faluból gyalog fel lehet jutni Bánkútra.
  • A település határában (Dédestapolcsány és Nagyvisnyó között) több ifjúsági tábor található, így például a Bánvölgye Erdei Tábor, a Boróka Tábor, valamint a 2020-ban felújított Vásárhelyi István Üdülőtábor.[40]

Ismert emberek

[szerkesztés]
  • Itt született 1944. június 3-án Oláh Aranka festőművész.
  • Itt élt házasságkötése után és nagyvisnyói lakosként ismertté Idős Sütő Gyula furulyaművész. Saját maga készítette bodzafából a 6 lyukú furulyát. Részt vett a Ki Mit Tud?-on, a tévés elődöntőig jutott. Az akkori két műsorvezető, Antal Imre és Kudlik Júlia később többször meglátogatták nagyvisnyói otthonában. Életéről és művészetéről portréfilm készült, amit az MTV1 többször is megismételt. Tagja volt a Kodály-évforduló olaszországi delegációjának. Ortutay Gyula néprajzkutató több ízben is meglátogatta gyűjtőmunkája során. Halála után a falu úgynevezett régi temetőjében helyezték végső nyugalomra, felesége, Klára mellé. Gyermekei Jolánka és Gyula, unokái Mária, József, Éva és Gyula – sajnos a művészeti tevékenységet a családban senki nem folytatta.

Források

[szerkesztés]
  • Boros Péter: Nagyvisnyó régi képeslapokon. (Budapest, 2015)
  • Dr. Borovszky Samu: Borsod vármegye története. (Budapest, 1909)
  • Csíkvári Antal (szerk.): Vármegyei Szociográfiák V. Borsod vármegye. (Miskolc, 1939)
  • Dercsényi Dezső - Voit Pál (szerk.): Heves megye műemlékei III. Magyarország műemléki topográfiája 9. (Budapest, 1978)
  • Fodor Ferenc: Egy palóc falu életrajza. Nagyvisnyó. Gazdasági-földrajzi gyűjtemény 2. (Budapest, 1930)
  • A. Gergely András - Cséfalvay Zoltán - Lichtenstein József: Nagyvisnyó. Kontinuitás és változás az életmódban, a gazdaságban és a tradíciókban. Budapest: MTA Néprajzi Kutatócsoport, 1990.
  • Lehoczky Alfréd: Várak, urak, háborúk. Bán-völgye és Hegyhátság a középkorban. (Miskolc, 1996)
  • Lehoczky Alfréd: Szilvásvárad története. Középkor. (Miskolc, 1997)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Nagyvisnyó települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 15.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  
  4. ↑ Archivált másolat. [2014. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 5.)
  5. ↑ Fodor Ferenc: Egy palóc falu életrajza. Nagyvisnyó. Gazdasági-földrajzi gyűjtemény 2. (Budapest, 1930) 16. o. 
  6. ↑ Dercsényi Dezső - Voit Pál (szerk.): Heves megye műemlékei III. Magyarország műemléki topográfiája 9. (Budapest, 1978) 461. oldal 
  7. ↑ Lehoczky Alfréd: Szilvásvárad története. Középkor. (Miskolc, 1997) 20. o. 
  8. ↑ Lehoczky Alfréd: Várak, urak, háborúk. Bán-völgye és Hegyhátság a középkorban. (Miskolc, 1996) 153. o. 
  9. ↑ Csíkvári Antal (szerk.): Vármegyei Szociográfiák V. Borsod vármegye. (Miskolc, 1939) 99. oldal 
  10. ↑ Boros Péter: Nagyvisnyó régi képeslapokon. (Budapest, 2015) 5. oldal 
  11. ↑ Fodor Ferenc: Egy palóc falu életrajza. Nagyvisnyó. Gazdasági-földrajzi gyűjtemény 2. (Budapest, 1930) 18. o. 
  12. ↑ Csíkvári Antal (szerk.): Vármegyei Szociográfiák V. Borsod vármegye. (Miskolc, 1939) 99. oldal 
  13. ↑ Dr. Borovszky Samu: Borsod vármegye története. (Budapest, 1909) 293. oldal 
  14. ↑ Csíkvári Antal (szerk.): Vármegyei Szociográfiák V. Borsod vármegye. (Miskolc, 1939) 99. oldal 
  15. ↑ Boros Péter: Nagyvisnyó régi képeslapokon. (Budapest, 2015) 5. oldal 
  16. ↑ Dercsényi Dezső - Voit Pál (szerk.): Heves megye műemlékei III. Magyarország műemléki topográfiája 9. (Budapest, 1978) 461. oldal 
  17. ↑ Fodor Ferenc: Egy palóc falu életrajza. Nagyvisnyó. Gazdasági-földrajzi gyűjtemény 2. (Budapest, 1930) 19. o. 
  18. ↑ Boros Péter: Nagyvisnyó régi képeslapokon. (Budapest, 2015) 5. oldal 
  19. ↑ Csíkvári Antal (szerk.): Vármegyei Szociográfiák V. Borsod vármegye. (Miskolc, 1939) 99. oldal 
  20. ↑ Boros Péter: Nagyvisnyó régi képeslapokon. (Budapest, 2015) 6. oldal 
  21. ↑ Fodor Ferenc: Egy palóc falu életrajza. Nagyvisnyó. Gazdasági-földrajzi gyűjtemény 2. (Budapest, 1930) 21. o. 
  22. ↑ Csíkvári Antal (szerk.): Vármegyei Szociográfiák V. Borsod vármegye. (Miskolc, 1939) 99. oldal 
  23. ↑ Boros Péter: Nagyvisnyó régi képeslapokon. (Budapest, 2015) 8. oldal 
  24. ↑ Dercsényi Dezső - Voit Pál (szerk.): Heves megye műemlékei III. Magyarország műemléki topográfiája 9. (Budapest, 1978) 466. oldal 
  25. ↑ Boros Péter: Nagyvisnyó régi képeslapokon. (Budapest, 2015) 9. oldal 
  26. ↑ Nagyvisnyó települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  27. ↑ Nagyvisnyó települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 16.)
  28. ↑ Nagyvisnyó települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
  29. ↑ Nagyvisnyó települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
  30. ↑ Nagyvisnyó települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
  31. ↑ Nagyvisnyó települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
  32. ↑ Nagyvisnyó települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 16.)
  33. ↑ Nagyvisnyó települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 5.)
  34. ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora. [2010. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  35. ↑ Nagyvisnyó Helységnévtár
  36. ↑ Nagyvisnyó Helységnévtár
  37. ↑ Református templom. nagyvisnyo.hu. Nagyvisnyó Község Önkormányzata. (Hozzáférés: 2021. október 30.)
  38. ↑ Faluház. nagyvisnyo.hu. Nagyvisnyó Község Önkormányzata. (Hozzáférés: 2021. október 30.)
  39. ↑ Mihalovics-kőfejtő. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság weboldala. (Hozzáférés: 2021. október 30.)
  40. ↑ Osztalykirandulas.hu. (Hozzáférés: 2021. október 30.)

További információk

[szerkesztés]
Csokvaomány Nekézseny Nekézseny
Lénárddaróc

Észak
Nyugat  Nagyvisnyó  Kelet
Dél

Mályinka
Szilvásvárad Bükki Nemzeti Park Bükki Nemzeti Park