Nazarénus

A nazarénus görög és latin nyelvből fordított, több értelmű magyar kifejezés, melynek szótörténeti eredete és használata nincs tisztázva.

Rokon szavak

A vonatkozó formák eredetéről, jelentéséről és mai használatukról

A nyelvészek, történészek és bibliakutatók nagy többsége úgy véli, hogy a három ide vonatkozó szó, a Nazír (nazireus), Názáret és Nazarénus közös szógyökere a héber „netzer” szó, mely magyarul „ág”, „hajtás”, „szőlővessző” jelentésű, míg más vélemények szerint a héber „netzure”, azaz „seprő, üledék, harag, tántorgás” szóból (Zsoltár 75:8, Ézsaiás 51:17,22 alapján) a Messiás megvettetését jelezve.

Názáret

Názáret Izrael északi részén, Galileában lévő város (1993-ban 53 500 lakossal), a történelmi Jézus felnövekedésének helye. Ma jelentős turistaközpont és zarándokhely, földművelési, kereskedelmi központ, konzerv-, cigaretta- és kerámiaiparral, de történelme az ókor homályába nyúlik vissza, és először az újszövetségi írásokban olvashatunk róla. Feljegyzésekből tudhatjuk, hogy a keresztesek 1099-ben elfoglalták, de 1187-ben Szaladin visszavette, majd II. Frigyes 1229-ben ismét elfoglalta, de a muzulmánok 1263-ban kiirtották Názáret teljes keresztény lakosságát, és 1517-ben az Oszmán Birodalom része lett. 1922-től a brit Palesztina része volt, mígnem Izrael 1948-ban elfoglalta, és mellette egy új zsidó település alakult, mely 1989-re 25 000 lakosúra nőtt. Fő látványossága a Jézus-kegyhelyek mellett az Angyali Kihirdetés Bazilikája és a Békemecset. Az ókori Názáret létezését régészeti emlékek nem támasztják alá.

Nazireus

Nazireus a héber „(נְזִיר) nazir”, azaz az „Úrnak szentelt, elválasztott” szóból eredőleg egy zsidó személyre (férfira vagy nőre egyaránt) utal, aki 4Mózes 6:1-21 könyvében leírtak szerinti önmegtartóztató fogadalmat tett, mely egy bizonyos időre, 30 vagy 100 napra, néha pedig egy egész életre szólt. Az előírások csaknem egészükben megegyeznek a Főpap vagy a szolgálatot tevő pap részére 5Mózesben és Ezékielben leírtakkal. Tartózkodni kellett:

• minden szőlőtermék: szőlő, aszalt szőlő, bor és a szőlőből készített ecet fogyasztásától,
• haj, szakáll vagy bajusz levágásától,
• holttest (akár családtag holttestének) megérintésétől.

A fogadalom megsértése esetén az előírások szerint meg kellett tisztulni, a végén pedig áldozni kellett. Bizonyos esetekben a szülők tették ezt a fogadalmat gyermeküknek, mely azok egész életére kiterjedt: Sámson (Bírák 13:5 és 7) és Sámuel (1Sámuel 1:11) az Úrnak lettek szentelve születésük előtt, amiért különös áldásokban lett részük: Sámson emberfeletti erővel, Sámuel pedig prófétalélekkel lett megáldva. Ez elég elterjedt szokás volt, és utalások vannak arra is, hogy Rekáb fiai (2Krónikák10:15) és még Keresztelő János (Lukács 1:15) és Pál apostol (ApCsel 21:20-24) is tett ilyen fogadalmat. Jézus korában a nazíreusok főleg a farizeusok soraiból kerültek ki. A Templom elpusztulása utáni átalakulás során, a rabbinikus zsidóság kialakulásával a nazíreusság mint szokás megszűnt.

Nazarénusok

A nazarénus szó eredetéről több elképzelés is létezik a fordítási problémáktól függetlenül:

1. Némelyek a nazarénusok szó eredetét illetően Názáret városra hivatkoznak a görög „Iesou Nazarene” kifejezés alapján. A fővonalbeli keresztények hagyományosan a mai napig is ezt tartják nyilvánvalóan elfogadhatónak arra hivatkozva, hogy az Evangéliumokban csakis Jézus kis körén kívüliek használták, bár az Apostolok Cselekedeteiben Pál ezt a kifejezést a feltámadt Krisztusra alkalmazza (ApCsel22:8), és Máté2:23 azt írja „…lakozék Názáret nevű Városban, hogy beteljesedjék, amit a Próféták mondottak, hogy Názáretinek fog neveztetni”. Ilyen próféciát eddig még nem találtak, s ezért a mai nézet úgy látja, hogy Máté is csak egy feltételezett város nevére utalt itt.
2. A legtöbben e szavak közös eredetének a héber „נֵצֶר = netzer” (magyarul „ág”, „hajtás”, „szőlővessző”) szót gondolják (Ézsaiás 11:1) alapján, és így Jézust „Dávid leszármazottjának” tekintik, azaz úgy látják, hogy Jézus tanításaiban a zsidóság „ama szőlővesszeje”, amit Ézsaiás Megváltóként jövendölt meg.
3. A héber „נֹצְרִים = netzarim” szó (magyarul „őrtálló”, „vigyázó”) Jeremiás 31:5-6 alapján.
4. Vannak olyanok is aztán, akik inkább a héber „netzure” (magyarul „seprő, üledék, harag, tántorgás” szóból (Zsoltár 75:8, Ézsaiás 51:17, 22 alapján) származtatják a Messiás megvettetésére jelezve.
5. Sokan pedig a már említett héber „נְזִיר = nazir” (magyarul „Úrnak szentelt, elválasztott”) szót tekintik a nazarénus szó eredetének. A bizonytalanság egy része a fennmaradt írott emlékek elégtelenségéből, másrészt pedig nyelvi, fordítási nehézségekből és részben elveszett, másrészt átalakult értelmezésekből fakadnak.
6. A Jézus feszületének fejfájára kitűzött római vádirat [INRI] titulus arra utal, hogy Róma a zélótákat, illetve lázadókat nevezte nazarénusoknak. Simon (Péter) és Júdás apostolok is zélóták, ill. szikáriusok voltak. A római jog szerint, aki magát egy leigázott nép királyaként [rex judeorum] hirdeti, az lázadó...

Nazarénusok, Jézus követői

Lásd még: Őskeresztények

Nazarénusoknak nevezték Jézus legkorábbi követőit (még a Korán is). Például (ApCsel 24:5) azt írja Pálról, hogy „Mi ugyanis úgy Találtuk, hogy …(Pál)… a nazarénusok felekezetének feje” – ennyi bizonyos.^[1] (Más fordításokban a “názáretiek csoportjának vezetője”.)

Nazréusok, a zsidó keresztények

Nazréusoknak nevezték az Epiphaniosz által az 1. században a nazarénus zsidóságból kinőtt vallási csoportot, amely Szíriában, Perzsiában és India déli részén lévő, a mai Kerala (az ószövetségi Ófír) tartományban éltek, illetve Keralában ma is több millióan élnek. Mint korai keresztény zsidók elfogadták Jézust Krisztusnak, de szorosan követték a zsidó hagyományokat, és magukat „Nasrani Katholikos Khristianos”-nak, azaz „A Názáreti Egyetemes Krisztus zsidó követői”-nek nevezték. Úgy tudták, hogy Jézus kohan nazireus volt. A kohan lévitát jelent, azaz Áronon keresztül, Levi direkt leszármazottjaként a papsági vonal tagjára utal. Tőlük származik a Zsidó Evangélium, más néven az „Evangélium a Nazréusok szerint”, melyet a kanonizált Máté evangéliumától kb. 85 helyen szóhasználatban eltérő (mint például a „mindennapi kenyerünk” helyett „holnapi kenyerünk”-et olvasnak) változatának lehet tekinteni. Hégészipposz, Órigenész, Eusebius és Jeromos látta el megjegyzésekkel.

Nazarénus szerzetesek

Názáreti Jézus Bűnbánóinak Rendje

Nazarénusoknak nevezték;^[2] teljes nevükön: Ordo Poenitentium a Jesu Nazareno (OPoen), az 1752-ben, Salamancában, a spanyol Juan Alonso Varela y Losada által alapított rendet.^[3] A ferencesekhez hasonló, szemlélődő, remete-jellegű koldulórendnek kezdetben csak spanyol és portugál tagjai voltak, de később Magyarországon is megjelentek.^[2]

Nazarénus Nővérek Rendje

Nazarénusoknak nevezték a Marcantonio Durando olasz katolikus pap által alapított Nazarénus Nővérek Rendjét, eredeti nevén: Compagnia della Passione di Gesù Nazareno.^[4]

Nazarénus festők

Lásd még: Nazarénusok (festők)

A nazarénusok a 19. századi fiatal német festők egy csoportja, akik el akarták kerülni a romantikus formalitást, megújhodást kerestek a középkor szellemében. Magukat Lukács Testvérek Egyesületének vagy Szent Lukács testvériségnek is nevezték.

Nazarénus hívők

Bővebben: Krisztusban Hívő Nazarénusok Gyülekezete

Nazarénusoknak nevezik a Krisztusban Hívő Nazarénusok Gyülekezete tagjait. Ez a felekezet a 19. század elején Samuel Heinrich Frölich svájci református lelkész vallásújító anabaptista tanaiból növekedett ki, és a „szoros utat követő”,^[5] bűntelen életre tanít.

Jegyzetek

1. # Die Neronische Christenverfolgung: eine kritische Untersuchung Carl Franklin Arnold - 1888 "Tertullian spricht von einer ständigen Gewohnheit der Juden, wenn er sagt (adv. Marc. IV. 8) „Nazaraeus vocari debebat, secundum prophetiam Christus creatoris; unde et ipso nomine nos Judaei Nazaraeos appellant per eum. .."
   1. ↑ Birkat haMinim: Jews and Christians in conflict in the ancient world - Page 52 Yaakov Y. Teppler, Susan Weingarten - 2007 -"This presumption is strengthened by the statement of Tertullian: The Christ of the Creator had to be called a Nazarene ... Unde et ipso nomine nos ludaei Nazarenos appellant per eum. Nam et sumus iie auibus scriptum est: Nazaraei ..."
   2. ↑ Udo Schnelle Antidoketische Christologie im Johannesevangelium p41 1987 "usquehodiein synagogis suis sub nomine Nazarenorum blasphemant populum christianum ...191; In Esaiam 5,18-19: ... in blasphemiis et ter per singulos dies in omnibus synagogis sub nomine Nazarenorum anathematizent uocabulum Christianum .
2. Puskely Mária: Keresztény szerzetesség II.
3. Eder, Manfred, Edward H.. „Nazarener” (angol nyelven). Religion in Geschichte und Gegenwart, Kiadó: Brill. 
4. Marcantonio Durando (1801-1880) (olasz nyelven). Literae Encyclicae Lumen Fidei. (Hozzáférés: 2013. augusztus 16.)
5. Komjáthy Jenő: Nazarénus dal. Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2013. augusztus 16.)

További információk

• Tibori János: Az európai evangéliumi keresztséghívő, nazarénus reformáció 19. századi története; Református Teológiai Akadémia, Debrecen, 1993

• Zsidóságportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap