Nazmi Ziya Güran | |
Önarcképe (1930 körül) | |
Született | 1881[1][2][3][4][5] Konstantinápoly |
Elhunyt | 1937. szeptember 11. (55-56 évesen)[6] Isztambul[7] |
Állampolgársága | török |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Nazmi Ziya Güran témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nazmi Ziya Güran (Isztambul, 1881 – Isztambul, 1937. szeptember 11.) török impresszionista festő.
Egyik őse, Molla Gürani, II. Mehmed oszmán szultán tanítója volt. Güran az Ankarai Egyetemen tanult politikatudományokat apja akarata szerint, majd az államigazgatásban helyezkedett el. Gyermekkora óta vonzotta a festés, így apja halála után, 1902-ben, magánórákat vett Hoca Ali Rıza festőművésznél, és beiratkozott az oszmán képzőművészeti akadémiára. 1905-ben találkozott Paul Signaccal, aki Isztambulba látogatott. Salvatore Valeri olasz festő is tanította az akadémián.
1908-ban Párizsban folytatta tanulmányait a Julian Akadémián. Marcel Baschet–nél tanult három évig, majd Fernand Cormon műtermében festett. 1913-ban visszatért Törökországba francia feleségével. Először İzmirben tanított, majd Isztambulban a képzőművészeti akadémiára került, ahol igazgató is volt 1918 és 1921, majd 1925 és 1927 között. 1917-ben Enver pasa őt is meghívta Çanakkaléba, hogy festményeken örökítse meg az első világháború eseményeit. Güran négy képet festett. Kedvenc témája Isztambul volt, számtalan képen örökítette meg a várost.
1937. augusztus 17-én nyílt meg első és utolsó kiállítása a képzőművészeti akadémián, ahol 300 festményét láthatta a közönség.