Neumann Henrik

Neumann Henrik
Született1873. június 10.[1]
Miskolc
Elhunyt1939. november 6. (66 évesen)[1]
New York[2]
Állampolgárságaosztrák
Foglalkozása
IskoláiBécsi Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Neumann Henrik témájú médiaállományokat.

Neumann Henrik (Miskolc,[3] 1873. június 10.[4] – New York, 1939. november 6.) orvos, Neumann Adolf bankár öccse.

Élete

[szerkesztés]

Apja Neumann Herman nagykereskedő volt, akinek öt gyermeke közül négy, köztük Henrik is, Miskolcon született. Iskolai tanulmányait Miskolcon végezte, majd a Bécsi Egyetemen szerzett orvosi diplomát. Ezután a szintén magyar származású Politzer Ádám magánklinikáján dolgozott, majd 1900-ban az egyetem fül-, orr- és gégeklinikáján lett asszisztens. Az évek során szakterülete elismert tekintélyévé vált, és 1907-ben egyetemi magántanári címet kapott. 1919-ben a klinika igazgatója lett. 1909 után nem járt Magyarországon, de a miskolci sajtóban folyamatosan figyelemmel kísérték tevékenységét.

Gyógyította Ferenc Józsefet is, akitől – a legenda szerint – nem akart elismerést elfogadni. 1918-ban azonban – az uralkodó környezetének javaslatára – az apjának adtak nemességet héthársi előnévvel. Ő maga a nemesi előnevet soha nem használta, bátyja, Neumann Adolf miskolci bankár viszont igen. Állítólag megtagadta Hitler kezelését.

1938-ban a Gestapo letartóztatta, de brit közbenjárásra szabadon engedték. Ezután a németek megbízásából az Egyesült Államokba utazott, hogy elősegítse az osztrák és német zsidók amerikai beutazásának engedélyezését (a németek személyenként 250 dollárt kértek volna a befogadó államtól). Az egyébként sikertelen tárgyalások közben New Yorkban agyvérzést kapott, és elhunyt. Haláláról a miskolci sajtó is nekrológban emlékezett meg.

Nemzetközi hírnevét elsősorban eredeti műtéteinek köszönheti. Az 1909. évi budapesti orvoskongresszuson Koponyalékelés narkózis nélkül című tanulmányáért megkapta a Lenval anatómiai, fiziológiai és patológiai díjat. Elsőként operált helyi érzéstelenítéssel középfülgyulladást és hajtott végre koponyaműtétet. A helyi érzéstelenítéshez kokain és epinefrin keverékét használta. Sebészeti eljárást is neveztek el róla.

Főbb munkái

[szerkesztés]
  • Der otitische Kleinhirnabszers… Bécs, 1906
  • Geschichte der Ohrenheilkunde (két fejezetben). Bécs, 1912
  • Handbuch der Hals-, Nasen- und Ohrenheilkunde. Bécs, 1926
  • Lehrbuch der Chirurgie. Bécs, 1930
  • Die Haut- und Geschlechtskrankheiten. Bécs, 1935

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Osztrák Életrajzi Lexikon 1815-1950 (német nyelven). Osztrák Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2020. október 15.)
  2. ↑ a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 10.)
  3. ↑ Más források szerint Héthárson született.
  4. ↑ Egyes források szerint 1874-ben született.

Források

[szerkesztés]