Nitiazin | |||
IUPAC-név | (2Z)-2-(nitrometilén)-1,3-tiazinán | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
PubChem | 6524654 | ||
ChemSpider | 5013776 | ||
| |||
| |||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C5H8N2O2S | ||
Moláris tömeg | 160,19 g/mol | ||
Megjelenés | barna por vagy kristály | ||
Sűrűség | 1,387 g/cm³ | ||
Forráspont | 287,9 °C | ||
Törésmutató (nD) | 1,652 | ||
Veszélyek | |||
Lobbanáspont | 127,9 | ||
LD50 | 303 mg/tskg (patkány, szájon át) | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A nitiazin a mezőgazdaságban használt rovarirtó szer. A rovarok számára idegméreg, míg a gerincesek számára viszonylag ártalmatlan. A környezetben gyorsan elbomlik. 1979-ben fedezték fel.[1]
Bár a nitiazin sokféle rovar ellen hatékony, fény hatására bomlik, ami megakadályozta a használatát termőföldön. Helyette először a kémiailag hozzá hasonló imidaklopridet(en) alkalmazták, majd a siker hatására megindult kutatás a neonikotinoid(en) típusú rovarirtók kifejlesztéséhez vezetett.[2]
Legyek és szúnyogok ellen alkalmazták háztartásban és istállókban egyaránt először lassan a levegőbe juttatott gőz, később spray formájában. A spray azonban sárga lerakódást okozott, amit a felhasználók nem toleráltak. Később észrevették, hogy a nitiazin a legyek emésztőrendszerén keresztül is hat, ezért cukros csapdákban kezdték használni. Ez olyan hatékonynak bizonyult, hogy a csapda körül halmokban gyűltek össze a döglött legyek, ami igen kevéssé volt esztétikus, ezért a vásárlók inkább olyan szereket részesítettek előnyben, amelyek a szobán kívül pusztították el a legyeket.[3]
A rovarok acetilkolin jelátvitelére hat (neurotranszmitter). Gátló és serkentő hatása egyaránt lehet. Bizonyos esetekben gátolja a posztszinaptikus nikotinos acetilkolin-receptorokat(en).
Emlősökre szájon át mérsékelten, bőrön át nem veszélyes. Halakra kevéssé, gerinctelen vízi élőlényekre mérsékelten veszélyes. Enyhén irritálja a szemet és a bőrt.