Nitrén | |||
![]() | |||
![]() |
![]() | ||
IUPAC-név | λ1-Azanilidén, nitrén[1] | ||
Szabályos név | hidridonitrogén, λ1-azán | ||
Más nevek | aminilén, azanilén, azanilidén, imidogén, hidridonitrogén | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 13774-92-0 | ||
PubChem | 5460607 | ||
ChemSpider | 4574105 | ||
ChEBI | 29339 | ||
| |||
InChIKey | PDCKRJPYJMCOFO-UHFFFAOYSA-N | ||
Gmelin | 66 | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | HN | ||
Moláris tömeg | 15,01 g/mol | ||
Kristályszerkezet | |||
Molekulaforma | linear | ||
Termokémia | |||
Std. képződési entalpia ΔfH |
358.43 kJ mol−1 | ||
Standard moláris entrópia S |
181.22 kJ K−1 mol−1 | ||
Hőkapacitás, C | 21.19 J K−1 mol−1 | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A nitrén szervetlen vegyület, képlete NH.[2] Más egyszerű gyökökhöz hasonlóan erősen reaktív és rövid életű, kivéve alacsony nyomáson. Viselkedése spinmultiplicitásától függ.
A nitrén ammónia elektromos kisütéséből állítható elő.[3]
A nitrén forgási elválasztása nagy, spin-spin kölcsönhatása gyenge, így ritkábbak az ütközés indukálta Zeeman-átmenetei.[3] Az alapállapotú NH puffergáztöltéssel mágnesesen csapdázható.[3]
Az alapállapotú nitrén triplett, a gerjesztett szingulett csak kevéssel magasabb energiájú.[4]
Az első gerjesztett állapot (a1Δ) hosszú életű, mivel alapállapotra (X3Σ−) való átalakulása spintiltott.[5] A NH ütközésindukált rendszerközi kereszteződésre képes.[4]
A hidrogénektől eltekintve a nitrén izoelektromos a metilénnel (CH2) és az atomos oxigénnel, és hasonlóan reakcióképes.[5] Az első gerjesztett állapot lézerindukált fluoreszcencia (LIF) révén észlelhető.[5] A LIF lehetővé teszi az NH keletkezésének, bomlásának és termékeinek észlelését. Reakciói nitrogén-monoxiddal:
Előbbi kedvezőbb, ΔH0-ja –408 kJ/mol, míg utóbbié –147 kJ/mol.[6]
A nitrén triviális név az elfogadott. A λ1-azán és hidridonitrogén szabályos nevek szintén érvényesek, és rendre a szubsztitutív és additív nevezéktanok szerint képezhető.
A nitrén tekinthető továbbá két hidrogénnel kevesebbet tartalmazó ammóniának, így használható kontextusspecifikus szabályos névként az azilidén szubsztitutív nevezéktan szerint. Azonban ez nem veszi figyelembe, hogy a nitrén gyök. De bizonyos kontextusban az azilidén a nem gyök állapot megnevezésére is használható, a diradikális ekkor az azándiil.
A csillagközi térben az NH-t a ζ Persei és a HD 27778-hoz közeli felhőkben észleltek az NH A3Π→X3Σ (0,0) abszorpciós sávjának nagy felbontású és nagy jelarányú spektrumaiból 3358 Å körül.[7] A CN hatékony előállításának a diffúz felhőben lévő NH-ból közel 30 K hőmérséklet volt kedvező.[8][9][7]
Reakció | Sebességi konstans | Sebesség/[H2]2 |
---|---|---|
1·10−9 | 3,5·10−18 | |
2,546·10−13 | 1,4·10−13 | |
3,976·10−7 | 2,19·10−21 | |
8,49·10−7 | 2,89·10−19 | |
4,98·10−11 | 4,36·10−16 | |
1,16·10−11 | 1,54·10−14 | |
7,8·10−10 | 4,9·10−19 | |
1,3·10−9 | 3,18·10−19 | |
2,1·10−9 | 4,05·10−20 |
Diffúz felhőkben a a fő keletkezési módszer. Kémiai egyensúly közelében az NH-keletkezés fontos módjai a NH+2 és az NH+3 rekombinációi. A sugárzási mezőtől függően az NH2 is közreműködhet.
A NH diffúz felhőkben fotodisszociációval és fotoionizációval bomlik. Sűrű felhőkben a NH atomos oxigénnel és nitrogénnel reagálva bomlik. Az O+ és N+ ionok OH-t és NH-t alkotnak diffúz felhőkben. Az NH fontos a N2, OH, H, CN+, CH, N, NH+2 és NH+ előállításában a csillagközi térben.
A NH-t észlelték a csillagközi térben, de nem sűrű molekulafelhőkben.[12] A NH észlelésének célja a forgási állandói és a vibrációs szintjei jobb megismerése.[13] Szükséges továbbá a N- és NH-gyakoriságok előrejelzése N-t és NH-t képző és nyomokban N-t és NH-t tartalmazó csillagokban.[14] A NH, OH és CH jelenleg ismert forgási állandói és vibrációi lehetővé teszik a szén-, nitrogén- és oxigénmennyiségek tanulmányozását a teljes spektrum szintézise nélkül 3D-s modellatomszférában.[15]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Imidogen című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.