Nyíri Kristóf | |
Született | 1944. június 2. (80 éves) Rákoskeresztúr |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | filozófus, egyetemi tanár, akadémikus |
Kitüntetései | Széchenyi-díj (2009) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nyíri János Kristóf (Rákoskeresztúr, 1944. június 2. –) Széchenyi-díjas (2009) magyar filozófus, egyetemi tanár, szakterülete a nyelvfilozófia, kommunikáció-filozófia és filozófiatörténet. A Magyar Tudományos Akadémiának 1993-tól levelező, 2001-től rendes tagja, 1995 és 2005 között az MTA Filozófiai Kutatóintézetének igazgatója, mely intézet az ő vezetése alatt indította el 2003. november 13-án a Magyar Virtuális Enciklopédiát.
Elméleti kutatásai mellett gyakorlati programok kezdeményezője, ezek között a 2001-ben kezdődött Mobil Információs társadalom című, az MTA és a T-Mobile égisze alatt zajló nemzetközi kutatása a legismertebb. Legújabb írásainak tárgya a képek szerepe a gondolkodásban valamint az időfogalom. 2012 júniusában jelenik meg Zeit und Bild: Philosophische Studien zur Wirklichkeit des Werdens[1] c. összefoglaló munkája. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professzora.[2]
1968-ban diplomázott az ELTE Bölcsészkarán filozófia és matematika szakon. Nyelvfilozófiai kutatásainak középpontjába Ludwig Wittgenstein került, amihez kapcsolódva a hetvenes években az Osztrák–Magyar Monarchia szellemi életét dolgozta fel (Lukács György, Robert Musil, Bécsi Kör). 1974-ben jelent meg első kiadása a Lendvai L. Ferenccel közösen írt A filozófia rövid története: a Védáktól Wittgensteinig című kézikönyvüknek. Publikációi jelentek meg, nem csak magyarul, hanem németül és angolul is, a modern filozófiatörténet, az osztrák-magyar eszmetörténet, a nyelvfilozófia és a társadalomfilozófia köréből. Az 1980-as években a konzervativizmus és hagyomány témakörével foglalkozott, majd az írásbeliség és szóbeliség társadalom- és kommunikációfilozófiai kérdéseivel (Walter Jackson Ong, Hajnal István). Elemzéseinek központi fogalma ekkoriban a másodlagos oralitás lett, ami az írásbeliség kizárólagossága utáni korszak (média, számítógép, internet) ismeretátadási és -áthagyományozási formáit írja le.[3]
A kilencvenes évektől az informatikai eszközök használatának ismeretfilozófiai vonatkozásairól publikált. A 2000-es években az internet és a mobiltelefon elterjedésének filozófiai, társadalmi, oktatási hatásait tárgyalja. Fő tézise az oktatás és ismeretszerzés újkori kereteinek (tér, időbeosztás, időszak) fellazulása, ehhez kapcsolódva pedig a tekintély szerepének újraértelmeződése. Ekkortól Wittgensteinhez visszatérve a képi gondolkodás elsődlegességét elemzi tanulmányaiban. A képi gondolkodás sajátosságaira alapozva legújabb publikációiban az idő fogalmát és érzékelési sajátosságait kutatja.
1971 és 2004 között az ELTE oktatója, 1984-től tanszékvezető egyetemi tanár. Több külföldi egyetemen is tanított vendégtanárként (pl: Aarhus, Dánia). A nyolcvanas évek közepétől rendszeresen tanít Németországban, Ausztriában és az Egyesült Államokban.1990 szeptemberétől 1991 februárjáig Alexander von Humboldt-ösztöndíjjal a bochumi egyetemen kutatott. Publikációinak jelentős része külföldi kiadóknál és referált folyóiratokban jelent meg. 1993-tól az MTA levelező, 2001-től rendes tagja.
1995 és 2005 között az MTA Filozófiai Kutatóintézetének igazgatója. A kilencvenes évek közepén internetes egyetem létrejöttét szorgalmazta, kísérleti kurzusokat indított. 2001-től kezdeményezésére elindult az MTA és a T-Mobil mobilkutatási projektje, amelynek keretében nemzetközi konferenciák valamint magyar, angol és német nyelvű kötetek keretében vizsgálták a mobilhasználat hatását a nyelvhasználatra, közösségszerveződésre, oktatásra, kultúrára és olyan filozófiai fogalmak újraértelmezésére, mint a hely, a személyiség, az idő.[4] A XXI. század tudományrendszere elnevezésű kutatási programjából két konkrét projekt indult:[5] egyrészt a Mindentudás Egyeteme sorozat,[6] másrészt a Magyar Virtuális Enciklopédia.[7]