Nyelvek és Kommunikációs Szabadegyetem IULM

Nyelvek és Kommunikációs Szabadegyetem IULM

Alapítva1968
Alapító
  • Carlo Bo
  • Silvio Federico Baridon
HelyOlaszország, Milánó
Típusmagánegyetem
Tanulólétszám5741 (2018)
RektorGianni Canova
Tagság
  • ORCID
  • Európai Egyetemek Szövetsége
  • Coalition for Advancing Research Assessment
Elhelyezkedése
Nyelvek és Kommunikációs Szabadegyetem IULM (Olaszország)
Nyelvek és Kommunikációs Szabadegyetem IULM
Nyelvek és Kommunikációs Szabadegyetem IULM
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 45° 26′ 34″, k. h. 9° 09′ 51″45.442800°N 9.164203°EKoordináták: é. sz. 45° 26′ 34″, k. h. 9° 09′ 51″45.442800°N 9.164203°E
Térkép
A Nyelvek és Kommunikációs Szabadegyetem IULM weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyelvek és Kommunikációs Szabadegyetem IULM témájú médiaállományokat.

A Nyelvek és Kommunikáció Szabad Egyeteme (Libera università di lingue e comunicazione IULM) egy olasz magánegyetem Milánóban, amelyet 1968-ban alapított a franciatudós, Silvio Federico Baridon, Carlo Bo irodalmár-szenátorral.[1][2]

Ez az első olaszországi egyetem, amely létrehozta a PR szakot. [3]

Története

[szerkesztés]
Az 1-es épület belseje

Az egyetemet 1968-ban a Tolmácsok és Fordítók Felső Iskola Alapítványa hozta létre Silvio Federico Baridon professzor felkérésére, a Modern Nyelvek Egyetemi Intézeteként (IULM). [3]

Az egyetem 1990-ben létrehozta a Kommunikáció- és Szórakoztatástudományi Kart. 1997-ben az intézet megváltoztatta a nevét, hozzáadva a „Nyelvek és Kommunikáció Szabad Egyetem” alcímet az eredeti mozaikszóhoz (a Libera università Institute di lingue e comunicazione rövidítése).

Az 1998-ban jóváhagyott statútumból az egyetem felvette az „IULM Nyelv- és Kommunikációs Szabadegyetem” nevet, leegyszerűsítve „IULM Egyetemre”. [4]

Felépítése

[szerkesztés]
Az IULM diákszállója

Az egyetem székhelye Milánóban, a via Carlo Bón (Romolo körzet) és Rómában található. 2010-ig Feltrében is, az ókori Borgasio-palotában működött. A milánói központ, amelyet Roberto Guiducci mérnök és Lorenzo Guiducci építész terveztek, 1993-ban készült el. 2015-ben hozzáadták az IULM 6-os épületet, amelyet az 5+1AA Alfonso Femia Gianluca Peluffo építésziroda tervezett. [5] Az 1970-ben alapított, Carlo Bónak ajánlott könyvtár szintén Milánóban található. A római iroda a város központjában, a Via del Corso környékén található. Az IULM Egyetem hallgatói számára 220 ágy áll rendelkezésére két egyetemi kollégiumban, a Residenza Santanderben és a Residenza Cascina Moncuccóban. [6]

Az IULM egyetem három karra szerveződik: [7]

  • Művészetek és turizmus
  • Kommunikáció
  • Tolmácsolás és fordítás

Részlegei

[szerkesztés]

A kutatás három fő részlegre tagolódik: [8]

  • Üzlet, jog, gazdaság és fogyasztás névadója "Carlo A. Ricciardi"
  • Kommunikáció, művészet és média névadója "Giampaolo Fabris"
  • Humán tanulmányok

Hároméves szakok

[szerkesztés]
  • Művészeti és kulturális események
  • Vállalati kommunikáció és PR
  • Kommunikáció, média és reklám
  • Belső kommunikáció és PR
  • Tolmácsolás és kommunikáció
  • Nyelvek, kultúrák és digitális kommunikáció
  • Turizmus, menedzsment és kultúra
  • Divat és kreatív iparágak

Mesterképzések

[szerkesztés]
  • Művészet, becsűsség és piac
  • Vendéglátás és turizmus menedzsment (kettős diploma)
  • Mesterséges intelligencia, vállalkozás és társadalom
  • Marketing, fogyasztás és kommunikáció
  • Stratégiai kommunikáció (kettős diploma)
  • Televízió, mozi és új média
  • Szakfordítás és konferenciatolmácsolás

Kutatásdoktori

[szerkesztés]
  • Vizuális és médiatudományok
  • Kommunikáció, piacok és társadalom

Rektorok

[szerkesztés]

Az idők során a következő rektorok követték egymást:

  • Silvio Federico Baridon (1968–1983)
  • Alessandro Migliazza (1983–1997)
  • Francesco Alberoni (1997–2001)
  • Gianni Puglisi (2001–2015)
  • Mario Negri (2015–2018) [9]
  • Gianni Canova (2018 óta) [10]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Libera università di lingue e comunicazione IULM című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.