Nyírcsászári | |
Közigazgatás | |
Ország | Magyarország |
Régió | Észak-Alföld |
Vármegye | Szabolcs-Szatmár-Bereg |
Járás | Nyírbátori |
Jogállás | község |
Polgármester | Szkibáné Teliska Éva (Fidesz–KDNP)[1] |
Irányítószám | 4331 |
Körzethívószám | 42 |
Népesség | |
Teljes népesség | 1046 fő (2024. jan. 1.)[2] |
Népsűrűség | 90,03 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Terület | 13,24 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 51′ 52″, k. h. 22° 10′ 29″47.864350°N 22.174780°EKoordináták: é. sz. 47° 51′ 52″, k. h. 22° 10′ 29″47.864350°N 22.174780°E | |
Nyírcsászári weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyírcsászári témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nyírcsászári község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Nyírbátori járásban.
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye keleti részén, a Nyírségben fekvő település.
Nagykálló 28 km, Nyírbátor 5 km, Mátészalka 14,5 km távolságra található.
Megközelíthető a 471-es úton; vonattal elérhető a Nyíregyháza–Nyírbátor–Mátészalka–Zajta- illetve a Debrecen–Nyírbátor–Mátészalka-vasútvonalon.
Császári (Chazari) neve az oklevelekben 1286-ban tűnik fel először. Birtokosai valószínűleg a Kaplon nemzetség valamelyik ágából valók lehettek. 1308 körül Császári János fiai Márton és Benedek neve tűnik fel az oklevelekben (Benedeto et Johanni filii Martini de Chazari). 1322-ben a Császári család egyik tagja, Császári Theodor szolgabíró neve van említve. 1330-ban Mihály fia, Császári Péter a település birtokosa. 1408-ban Császári György főispán van említve az oklevelekben. 1408-ban a szomszédos Kántorjánosit Zsigmond király elvette a Jánosi Kántor családtól és a Császáriaknak meg a Báthoryaknak adta. 1425-ben Csaholc határjárásakor Császári György királyi emberként szerepel. 1551-ben a település a Császári család birtoka. 1580-ban a huszita származású Komarowsky család – amely Mátyástól magyar nemességet és adományt kapott és e környéken letelepedve vált a ma élő Komorócziak ősévé – lett a település birtokosa. 1604-ben Tárkányi Ferenc birtoka. 1658-ban a Barkóczyaknak van itt birtoka. A 17. század vége felé a fiscusra szállt, mint magvaszakadt kisnemesi birtok. A 18. században a Baktai uradalom tartozékaként van említve. A jobbágyfelszabadításkor Bekk Pál birtoka volt.
A településen 2005. február 12-én időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) tartottak,[7] az előző képviselő-testület önfeloszlatása miatt.[13] Ugyanilyen okból kellett időközi választást tartani 2012. március 25-én is;[14] a hivatalban lévő polgármester mindkét esetben elindult a választáson és meg is nyerte azt.[7][10]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1197 | 1182 | 1185 | 1078 | 1064 | 1054 | 1046 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[15]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,9%-a magyarnak, 4,2% cigánynak, 0,2% görögnek, 0,2% románnak, 0,2% ukránnak mondta magát (14,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 17,7%, református 21,8%, görögkatolikus 33,3%, felekezeten kívüli 4,6% (22,4% nem válaszolt).[16]
2022-ben a lakosság 92%-a vallotta magát magyarnak, 3,6% cigánynak, 0,7% ukránnak, 0,4% németnek, 0,4% románnak, 0,1-0,1% bolgárnak és ruszinnak, 1,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 13,8% volt római katolikus, 23,9% református, 30,6% görög katolikus, 0,4% ortodox, 0,3% egyéb keresztény, 0,1% evangélikus, 2,4% felekezeten kívüli (28,3% nem válaszolt).[17]