Ordacsehi | |||
![]() | |||
Szent Vendel szobra a római katolikus templom tornyával | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Somogy | ||
Járás | Fonyódi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Horváth Gyula (független)[1] | ||
Irányítószám | 8635 | ||
Körzethívószám | 85 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 749 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 32,8 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 22,56 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
Ordacsehi weboldala | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Ordacsehi témájú médiaállományokat. | |||
Ordacsehi egy község Somogy vármegyében, a Fonyódi járásban.
Balatonboglártól délnyugatra, Fonyódtól keletre található, a 7-es főútnak a két város közti szakaszáról leágazva közelíthető meg, a 67 101-es számú mellékúton. Területén áthalad az M7-es autópálya, aminek a faluba külön lehajtója is van; külterületeinek délkeleti részén egy rövid szakaszon áthalad a 6711-es út is, de lakott területeket ott nem érint.
Szőlő- és borgazdasági szempontból a település a Balatonboglári borvidék részét képezi.[3]
A mai település 1939-ben jött létre Orda és Csehi (Balatoncsehi) egyesítésével.
Orda neve az ősi török eredetű ordu szóból ered, jelentése királyi szállás / tábor, míg Csehi neve a cseh népnévből származik. Orda első írásos említése 1230-ból, Csehié 1333-ból maradt fenn. Ekkor már mindkét falu plébániás hely volt. A török időkben két vár is állt a közelben: a Kisvár és a Zardavár, ezek a törökök kiűzése után újra benépesültek. Csehi templomát 1763-ban építtette a Bosnyák család, majd 1832-ben késő barokk stílusban átépítették. A 19. századi vízrendezés során az addig a Balaton partján álló települések távolabb kerültek a parttól.
Az 1939-es egyesítéskor számos vita zajlott az új település nevéről. Először Balatoncsehi, majd Csehiorda lett, és csak a második világháború után kapta meg a mai Ordacsehi elnevezést. 1970-ben egy addig Ordacsehihez tartozó 500 méteres Balaton-parti szakaszt Fonyód és Balatonboglár osztott fel egymás között, a jelenlegi Ordacsehi útelágazás buszmegálló környékét.
Lakói sokáig főként mezőgazdaságból éltek, de mára az állattenyésztés szinte teljesen megszűnt, és a növénytermesztés is csak keveseknek biztosít megélhetést. A többség a környező falvakban és városokban nyújtott turisztikai szolgáltatásokból él, Ordacsehi lassan alvó- és üdülőfaluvá változik.[4]
A településen a rendszerváltás óta háromszor tartottak már időközi polgármester-választást, az 1994–1998-as, a 2006–2010-es és a 2014–2019-es önkormányzati ciklusban. Az első időközi választás 1996. június 30-án zajlott,[7][17] az 1994-ben megválasztott faluvezető lemondása miatt. 2008. június 1-jén újabb időközi választást kellett tartani,[11] aminek oka ezúttal is az előző polgármester lemondása volt.[18] Ugyancsak időközi polgármester-választást kellett tartani 2018. január 7-én is,[14] mert a korábbi településvezető az előző év őszén elhunyt.[19][15]
A 2018 óta hivatalban lévő faluvezető feltehetőleg nem azonos azzal, aki azonos néven az 1990-es években irányította a települést, mivel utóbbit egy sajtóhír nyugdíjas postásként,[7] előbbit pedig egy másik forrás nyugdíjas rendőrként[15] említi.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 794 | 791 | 766 | 781 | 782 | 794 | 749 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,2%-a magyarnak, 1,7% cigánynak, 6,9% németnek, 0,7% románnak, 0,2% szerbnek mondta magát (8,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 64,6%, református 6,8%, evangélikus 2%, felekezet nélküli 8,6% (16,8% nem nyilatkozott).[20]
2022-ben a lakosság 83,5%-a vallotta magát magyarnak, 3,8% németnek, 0,5% cigánynak, 0,1% románnak, 2,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (14,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 43,5% volt római katolikus, 5,9% református, 1% evangélikus, 0,1% ortodox, 0,9% egyéb keresztény, 0,5% egyéb katolikus, 9% felekezeten kívüli (38,6% nem válaszolt).[21]