Otto Benndorf | |
Született | 1838. szeptember 13.[1][2][3][4][5] Greiz[6] |
Elhunyt | 1907. január 2. (68 évesen)[7][1][2][3][4] Bécs[8] |
Állampolgársága | |
Gyermekei | Hans Benndorf |
Foglalkozása |
|
Iskolái | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Otto Benndorf témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Otto Benndorf (Graz, 1838.[10] szeptember 13. – Bécs, 1907. január 2.) osztrák archeológus, egyetemi tanár.
Az archeológia tanára volt a zürichi (1869), majd a müncheni és prágai, végül (1877 és 1898 között) a bécsi egyetemen. 1898-ban[11] megalapította az Osztrák Régészeti Intézetet (Österreichische Archäologische Institut). Az egész iskoláját alapította az osztrák archeológusoknak. 1875-ben részt vett az osztrákok 2. szamothrakéi expedíciójában. 1881-ben vezetett államköltségen Kis-Ázsia délnyugati részén (Lykia) tudományos kutatásokat, amelyeket Káriára is kiterjesztve 1883-ban megismételt. Ennek eredményeként hazahozta a gjölbasi (az antik Trysa helyén) síremlék nagyszerű frízét (ma a bécsi udvari múzeumban van) és közzétette Reisen in Lykien und Karien (Wien, 1884) és Das Heroon von Gjölbaschi-Trysa (uo. 1889) című műveit.
Részt vett az Adamklisszi melletti emlékmű feltárásában (1882—90), melyről szóló munkája (Tocileseuval együtt): Das Monument von Adamklissi (Wien, 1895).
1895-ben megindította az osztrákok efezusi (Epheszosz) kutatásait, amelynek nagy sikerű, Bécs gyűjteményeit gazdagító ásatásaiban (1896 és 1908 között) eleinte maga is részt vett. Erre vonatkozó utolsó nagy munkája: Zur Orts- kunde und Stadtgeschichte von Ephesos (Wien, 1906).[12]
1889-ben megindította a Wiener Vorlegeblätter für archaeol. Übungen című sorozatot. 1877 és 1897 között a társszerkesztője volt az Archaeol.-epigraph. Mittheihmgen aus Österreich-Ungarncímű, hazánkat is közelebbről érdeklő folyóiratnak és az 1898 óta azt fölváltó Jahreshefte des oesterr. arch. Instituts nevű szakközlönynek.