Otto Schenk

Otto Schenk
Született1930. június 12.[1][2][3][4]
Bécs[5]
Elhunyt2025. január 9. (94 évesen)[6]
Salzkammergut
Állampolgárságaosztrák
Nemzetiségeosztrák
HázastársaRenée Michaelis (1956. augusztus 29. – 2022. április 7.)
GyermekeiKonstantin Schenk
Foglalkozása
IskoláiMax Reinhardt-szeminárium
Kitüntetései
  • Bécs Városának Becsületgyűrűje
  • Großes Goldenes Ehrenzeichen des Landes Steiermark
  • Nagy Aranymedál az Osztrák Köztársaság Szolgálatáért
  • Romy
  • Nestroy-díj
  • Kék Párduc – TV & Streaming Award (1993)[7]
  • Karl-Valentin-rend (1995)
  • Österreichischer Musiktheaterpreis (2023)[8]
Otto Schenk aláírása
Otto Schenk aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Otto Schenk témájú médiaállományokat.

Otto Schenk (Bécs, 1930. június 12. – Irrsee(wd) mellett, 2025. január 9.) osztrák rendező, színész.

Élete

[szerkesztés]

A Max Reinhardt-szemináriumban végzett képzése után a bécsi Volkstheaterban kezdte karrierjét, majd a Theater in der Josefstadtban folytatta. 1953-tól különböző bécsi színházi előadások rendezője volt. 1957-ben rendezte meg első operáját (Wolfgang Amadeus Mozart: A varázsfuvola) a Salzburgban.

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Rendezői munkái

[szerkesztés]

Könyvei

[szerkesztés]
  • Garantiert zum Lachen. Witzesammlung. Piper, 2003
  • Nach außen bin ich ja viel jünger. Ein Stück aus meinem Leben. Piper, 2006
  • Sachen zum Lachen. Ein Lesebuch. 16. Auflage. Piper, 2006
  • Wer kocht, ist selber schuld. Angefressene Memoiren. Amalthea, 2007
  • Darum das ganze Theater. Nichts ist so komisch wie das Leben. Amalthea, 2008
  • Es war nicht immer komisch. Notizen aus meinen ersten 80 Jahren. Amalthea, 2010
  • Warum mir so fad ist …. Amalthea Signum Verlag GmbH, Wien 2012, ISBN 978-3-85002-796-0
  • Lichtskizzen. New York und Venedig in den 1960er-Jahren. szerk. Ronnie Niedermeyer, Verlag Bibliothek der Provinz, 2014
  • Ich bleib noch ein bissl, Flüssiges und Überflüssiges. Mit Bildgeschichten von Fritz von der Schulenburg und Verzeichnissen der Theaterrollen sowie der Regiearbeiten für Schauspiel, Oper und Operette. Amalthea, 2014
  • Ich kann’s nicht lassen. Rührendes und Gerührtes. Amalthea, 2016
  • Wer’s hört, wird selig. Musikalisches und Unmusikalisches. Amalthea Signum, Wien 2018, ISBN 978-3-99050-139-9
  • Schenk. Das Buch: Ein intimes Lebensbild. Michael Horowitz-cal, Molden/Styria, Bécs 2020, ISBN 978-3-222-15047-0

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  6. ↑ Ronald Pohl: Schauspiellegende Otto Schenk verstorben (német nyelven). Der Standard, 2025. január 9. (Hozzáférés: 2025. január 9.)
  7. ↑ https://www.stmwi.bayern.de/fileadmin/user_upload/stmwi/Themen/Wettbewerbe/Medienpreise/2017-01-16_Bayerische_Fernsehpreistraeger-1989-2016__2017-01_.pdf, 2019. április 29.
  8. ↑ https://www.vienna.at/oesterreichischer-musiktheaterpreis-verliehen-diese-haeuser-raeumten-ab/8280802
  9. ↑ Internet-Auftritt der Bayerischen Staatsoper, abgerufen am 23. Januar 2015.
  10. ↑ Radiobericht über die Inszenierung des Rosenkavaliers in München in der Sendung Aus Burg und Oper vom 21. April 1972 im Onlinearchiv az Österreichische Mediathekben
  11. ↑ Anthony Tommasini: „Don Pasquale“ in a New Production at the Met by Otto Schenk. In: The New York Times, 3. April 2006.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Otto Schenk című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]