Paola Senatore | |
A "L'assassino ha riservato nove poltrone" c. filmben (1974) | |
Született | 1949. november 9. (75 éves)[1][2] Róma |
Állampolgársága | olasz |
Nemzetisége | olasz |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1969–1986 |
Híres szerepei | A legyőzhetetlen íjász (1970)[3][4] Zig Zig (1974)[5][6] Kitty Szalon (1976)[7][8] Lángoló sivatag (1979)[9][10] |
Tevékenység | színész, pornószínész |
A Wikimédia Commons tartalmaz Paola Senatore témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Paola Senatore (Róma, 1949. november 9. –) olasz filmszínésznő, pornószínésznő.[11]
Calabriából bevándorolt szülők gyermekeként született Rómában. Apácákhoz járt iskolába, de már gyermekkorától színésznőnek készült. Húszéves korában, kezdte filmszínésznői pályáját, José Luis Merino spanyol rendező 1969-ben forgatott kalandfilm-vígjátékában, A legyőzhetetlen íjászban (spanyolul: Robin Hood, el arquero invincible). 1972 körül tért haza Olaszországba, ahol több erotikus kalandfilmben szerepeltették, így a női börtönben játszódó Diario segreto da un carcere femminilé-ben, a helytelenkedő apácákról szóló német–olasz Storia di una monaca di clausurá-ban. Ebben a korszakban készült összes filmje már tartalmazott olyan jeleneteket, ahol Paola Santore (és társnői) többé-kevésbé ruhátlanul jelentek meg.
Az 1970-es években az ekkor nagyon népszerű, könnyed olasz erotikus filmvígjátékokban kapott szerepeket, de megfordult más zsánerfilmekben (thrillerekben, horrorfilmekben)is.[11] Tinto Brass olasz rendező fontos szerepeket adott neki. Jó kapcsolatai révén Tinto Brass sajtónyilvánossághoz segítette felfedezettjeit, 1974-ben februárjában Paola Senatore lett „a hónap leánya” a Playmen magazinban.
Senatore megjelent az 1976-os Salon Kitty c. kémfilmben, Helmut Berger és Ingrid Thulin oldalán, és az 1980-as Action c. kalandfilmben, Luc Merenda mellett. Szerepelt Joe D’Amato nagy sikerű erotikus kalandfilmjeiben, az 1977-ben készült Emanuelle in America-ban Laura Gemserrel együtt. 1979-ben Marina Hedmannal[12] az Immagini di un conventó-ban együtt egy apácakolostor titkolt szenvedélyeivel küzdött. Megjelent az olasz erotikus filmkomédia mestereinek, Marco Vicario és Mariano Laurenti közkedvelt filmjeiben, az 1974-es L’erotomane-ban Janet Agrennel, az 1979-es L’infermiera di notte-ban Gloria Guidával, az 1981-es Dove vai se il vizietto non ce l’hai?-ban korának ismert groteszk komikusával, Alvaro Vitalival.
A „meztelen” színésznők gázsiját gyakran csak egyéb „szolgáltatások” teljesítése után fizették ki. Paola először 27 évesen esett teherbe, de akkori élettársa kívánságára terhességét megszakíttatta.[13]
Forgatott Franciaországban is. Játszott Claude Pierson rendező két játékfilmjében.[11] 1975-ben szerepelt a magyar Szabó László által rendezett Zig Zig-ben, Catherine Deneuve és Bernadette Lafont oldalán. 1978-ban jelent meg a Sam et Sally c. francia televíziós sorozat első epizódjaiban. Spanyolországban és Romániában is forgatott. Salvatore Samperi rendező 1977-es Nenè c. filmjében nyújtott alakítása nyomán a kritika felismerte és méltatta Paola valódi színművészi képességeit. 1978 márciusában a Playmen magazin fényképsorozatot közölt róla. 1980-ban Umberto Lenzi Paola Senatorénak és Janet Agrennek adta a két női főszerepet a Mangiati vivi! („Elevenen felfalva”) című horrofilmben. A kannibálok között játszódó véres történet a „hús és vér” jegyében zajlott, durva jelenetei a 80-as évek elején nagy sajtóvisszhangot keltettek Nyugat-Európában, ez Paola Senatoréra irányította a nemzetközi erotikus sajtó figyelmét. 1984 augusztusában a Playmate magazin ismét fényképsorozatot közölt az ünnepelt, egzotikus olasz sztárról.
Az 1980-as években a rendezők egyre kevesebb érdeklődést mutattak iránta. 1984-ben, 34 évesen Paola ismét teherbe esett, ez lefékezte karrierjét, élettársi kapcsolata is megromlott. 1984–85-ben még kapott néhány erotikus szerepet Bruno Gaburro szoft szexfilmjeiben (Malombra, Maladonna, Penombra). A halmozódó bajokat nehezen viselte, a kábítószerhez fordult. Pénzügyi gondjaira megoldást keresve szexfotózást vállalt a „Le Ore” és „Men” férfimagazinokban. Drogfüggősége súlyosbította anyagi gondjait, és a hardcore pornófilmipar felé hajtotta, más színésznőtársaihoz, így Lilli Caratihoz és Karin Schuberthez hasonlóan. 1985-ben Paola Senatore bevállalta életének egyetlen hardcore filmszerepét. Arduino Sacco az ő személyére szabta a sokat sejtető Non stop… sempre buio in sala (…örökös félhomályban) című pornófilmjét, amelyben a főszereplő, Paola mellett csak ismeretlen, egyfilmes partnerek szerepeltek.[13][14]
Még ugyanebben az évben, 1985 szeptemberében Paola Senatorét őrizetbe vették tiltott kábítószer-birtoklás miatt,[13] ez végleg derékba törte karrierjét. Utolsó filmjét, Arduino Sacco rendező La sfida erotica (Erotikus kihívás) c. kemény pornófilmjét 1986-ban mutatták be. A forgatás során Senatore letartóztatásban ült. Az ő jeleneteit valójában első pornófilmjének, a Non stop… sempre buio in sala-nak készítésekor forgatták, de akkor nem használták fel. Paola „archív” jelenetei mellé újabbakat forgattak, Marina Lotarral és az egyfilmes Ivana Saullal.[15][16]
Sorsáról 1986 óta keveset lehet tudni. 2010-ben Róma közelében élt egyetlen fiával.[13] 2011-ben bejelentette, hogy önéletrajzán dolgozik.[17]