Papos | |
Közigazgatás | |
Ország | Magyarország |
Régió | Észak-Alföld |
Vármegye | Szabolcs-Szatmár-Bereg |
Járás | Mátészalkai |
Jogállás | község |
Polgármester | Illés Béla (független)[1] |
Irányítószám | 4338 |
Körzethívószám | 44 |
Népesség | |
Teljes népesség | 764 fő (2024. jan. 1.)[2] |
Népsűrűség | 81,72 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Terület | 10,67 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 59′, k. h. 22° 15′47.983333°N 22.250000°EKoordináták: é. sz. 47° 59′, k. h. 22° 15′47.983333°N 22.250000°E | |
Papos weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Papos témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Papos község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Mátészalkai járásban.
A megye középső részének keleti felében fekszik.
A környező fontosabb települések közül Mátészalka 7, Vaja 11, Nyírparasznya pedig 7 kilométer távolságra található.
A közvetlen szomszédos települések: észak felől Nyírparasznya, kelet felől Ópályi, délnyugat felől Mátészalka, dél felől Jármi, nyugat felől Őr, nyugat-északnyugat felől pedig Vaja.
Csak közúton érhető el, Jármi vagy Nyírparasznya felől, mindkét irányból a 4106-os úton. Közigazgatási területén – lakott részeitől nyugatra – elhalad az M3-as autópálya is, de annak sem csomópontja, sem pihenőhelye nincs a határai között.
Papos első lakói még valamikor a honfoglalás környékén telepedtek meg itt. Pesty Frigyes egykori adatközlői szerint is első lakosai még a honfoglalás idején érkezhettek ide, azonban a környéken dúló harcok és a különböző járványok miatt a falu elnéptelenedett.
A falu neve írásos alakban 1320-ban tűnik fel először egy idevaló, Káta nemzetségbeli nemesnek a nevében, Papus alakban. E név vélhetően arra utal, hogy a falunak abban az időben már papja volt.
Birtokosa a Kaplon nemzetség Beregben is honos – a többi ággal már kapcsolhatatlan hajtása – a Paposi-Tákosi-Mikaji család volt. E család őse a falut feltehetően a 13. században alapította, mivel a szomszédos település 1271. évi határjárásában neve még nem szerepelt. A 15. században területének nagy része a Csernavodai és a Barlabási családoké volt. 1410-ben azonban Barlabási András hűtlenségbe esett, és ekkor Zsigmond király Haraszti Erazmusnak adta, ő azonban 1413-ban eladta a birtokot Perényi Péternek. Később több nemesi családnak is volt itt részbirtoka.
Az 1900-as évek elején a Bogcha család volt legnagyobb birtokosa.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 830 | 811 | 829 | 826 | 748 | 767 | 764 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának 92%-a magyar, 8%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[11]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,9%-a magyarnak, 0,3% bolgárnak, 5,4% cigánynak, 0,4% románnak mondta magát (13,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 18,3%, református 42,6%, görögkatolikus 16,4%, felekezeten kívüli 4,4% (18,3% nem válaszolt).[12]
2022-ben a lakosság 94,8%-a vallotta magát magyarnak, 9,6% cigánynak, 0,8% románnak, 0,4% németnek, 0,3% bolgárnak, 0,1% szlovénnek, 2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (5,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 13,8% volt római katolikus, 42,6% református, 14,4% görög katolikus, 1,1% egyéb keresztény, 7,8% felekezeten kívüli (19,5% nem válaszolt).[13]