Pieninek (Pieniny) | |
Magasság | 1050 m |
Hely | Lengyelország, Szlovákia |
Hegység | Külső-Északnyugati-Kárpátok, Keleti-Beszkidek |
Legmagasabb pont | Wysoka (1050 m) |
Terület | 750 km2 |
Hosszúság | 30 km |
Szélesség | 5 km |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 49° 25′, k. h. 20° 24′49.416667°N 20.400000°EKoordináták: é. sz. 49° 25′, k. h. 20° 24′49.416667°N 20.400000°E | |
Térkép | |
A Pieninek elhelyezkedése az Északnyugati-Kárpátokban | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pieninek témájú médiaállományokat. |
A Pieninek (lengyelül: Pieniny, szlovákul: Pieniny) mészkőhegység az Északnyugati-Kárpátok külső vonulatában, Lengyelország és Szlovákia területén.[1][2][3]
A hegység az Északnyugati-Kárpátokon belül egyes tájbeosztások szerint a Keleti-Beszkidekhez tartozik, de gyakran az Északi-Tátraaljához sorolják.[1][2] Három részre osztható: a Lengyelországban emelkedő Szepesi-Pieninekre (lengyelül: Pieniny Spiskie, szlovákul: Spišské Pieniny) és Középső-Pieninekre (lengyelül: Pieniny Właściwe, szlovákul: Centrálne Pieniny), valamint a két ország területén elhelyezkedő Kis-Pieninekre (lengyelül: Małe Pieniny, szlovákul: Malé Pieniny). Főként mészkő- és dolomitrétegekből épül fel. Hossza 30, szélessége 5 km.[4]
Leghíresebb csúcsa a Korona-hegy (lengyelül: Trzy Korony, 982 m),[5][4] a legmagasabb viszont az 1050 m magas Wysoka (Wysokie Skałki, szlovákul: Vysoké Skalky).
A Dunajec folyó látványos szurdokvölgyben tör át a Pienineken,[5] melyet évmilliók alatt vágott be a sziklákba.[4]
A Pieninek növényvilága alkalmazkodott a mészkő alapú talajhoz és a meredek lejtőkhöz. Kis területen is számos növénytársulás található meg.[4] Uralkodó erdőtársulásai a bükk-jegenyefenyő erdők.[6] Különösen értékesek a virágos hegyi tisztások, melyeket évszázadokon át birkalegelőként használtak.[4] Endemikus növényfajai közé tartozik a pienineki pitypang (Taraxacum pieninicum) és a pienineki repcsény.[6]
A hegység állatvilága is gazdag. Előfordul az apolló-lepke, a fecskefarkú lepke és a kardoslepke. Szigorúan védettek a kétéltűek és hüllők, köztük a gőték, a foltos szalamandra és a keresztes vipera. Az emlősök közül legjellemzőbbek a rágcsálók, valamint a denevérek 17 előforduló faja; a madárvilág jellemző képviselője például a hajnalmadár.[6]
A Dunajec szurdokának szlovákiai partján egy ösvény húzódik végig, mely egy ősi kereskedelmi útvonal volt Lengyelország és Magyarország között.[4]
A csorsztini vár nyújtott menedéket a tatárjárás idején V. Boleszláv lengyel fejedelemnek és feleségének, Árpád-házi Szent Kinga, IV. Béla magyar király lányának.[7][8] A pienineki várat (lengyelül: Zamek Pieniński) 1257 és 1287 között építtette Szent Kinga. Ebben az időszakban, 1280-ban alapították a klarisszák kolostorát is Ószandecben,[9] ahová Szent Kinga férje halála után húgával, a fél évvel korábban megözvegyült Boldog Jolánnal együtt visszavonult, s ahol 1292-ben elhunyt.[8][7]
A 13–14. században erősödött fel a vidék betelepítése, főként a Nedecet bíró Berzeviczy család által behívott német telepesek által. A magasabban fekvő, gyenge talajú, de legeltetésre alkalmas területeket a 14–15. században kelet felől érkező, nomád életmódot folytató lemkók (ruszinok) népesítették be, akik idővel le is telepedtek itt.[9]
A hegység leglátványosabb, határmenti része a lengyel oldalon a Pienineki Nemzeti Park, szlovák oldalon az azonos nevű Pienineki Nemzeti Park védelme alatt áll.[4]
A Pieninek barlangjainak feltárásában úttörő szerepet játszott Róth Samu.
A Pieninekben 11 gyalogos, 2 kerékpáros és 2 vízi túraútvonal van kijelölve.[6] A gyalogtúra-útvonalak a nagy szintkülönbségek miatt jellemzően nehezek, és csapadékos időben veszélyesek is lehetnek. A lengyel oldalon számos kilátópont néz a Dunajec szurdokvölgyére.
A Dunajec szurdokvölgyét tutajút keretében is meg lehet látogatni; a Kąty és Szczawnica közötti 15 km-es út 2-3 órát vesz igénybe.
A térség kulturális nevezetességei közé tartozik a csorsztini vár, a nedeci vár, a Dunajec duzzasztógátja, valamint Krościenko és Szczwanica gyógyüdülőhelyek.[4]