Pierre-Joseph Cambon

Pierre-Joseph Cambon
Született1756. június 10.[1][2][3][4][5]
Montpellier
Elhunyt1820. február 15. (63 évesen)[1][2][3][4][6]
Saint-Josse-ten-Noode
Állampolgárságafrancia
Foglalkozása
Tisztsége
  • a francia nemzetgyűlés tagja
  • a Nemzeti Konvent elnöke (1793. szeptember 19. – 1793. október 3.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre-Joseph Cambon témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pierre-Joseph Cambon (Montpellier, 1754. június 17. – Saint-Josse-ten-Noode, 1820. február 15.) francia politikus.

Élete

[szerkesztés]

A forradalom kitörése előtt gyártulajdonos volt. 1791-ben polgártársai beválasztották a törvényhozó testületbe, 1792-ben pedig a Nemzeti Konventbe, ahol leginkább pénzügyi kérdésekkel foglalkozott. A párizsi községi tanács erőszakos túlkapásai és Robespierre valamint Marat garázdálkodásai ellen élesen kikelt, a hadsereg csalárd szállítóit pedig sorra bevádolta. 1793-tól tagja volt a Közjóléti Bizottságnak, melyben a párizsi kerületi szekciókat igyekezett féken tartani. Április 19-én önfeláldozóan védelmezte a girondistákat, júliusban pedig őszinte jelentést tett az állam helyzetéről és a Közjóléti Bizottság működéséről. 1794 márciusában egy újabb jelentésében a pénzügy helyzetét tárta fel és kíméletlenül leplezte le a terroristák rablásait és az állami birtokoknak a konvent biztosai által való elpazarlását. Nagy része volt Robespierre megbuktatásában, ellenben a bepanaszolt bizottsági tagokat (úgy mint Billaud-Varenne, Collot d’Herbois stb.) védelmébe vette, amiért Tallien őt is bűnrészességgel vádolta. Cambon ekkor elrejtőzött és visszavonultan élt falusi birtokán Montpellier mellett. 1815-ben a kamarába választották, de a második restauráció után mint királygyilkost száműzték. Utolsó éveit a Brüsszel melletti Saint-Josse-ten-Noodeben töltötte.[7]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ GeneaStar
  6. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ V. ö. Claretie, Les derniers montagnards (Párizs, 1867) és Grande Encyclopédie VIII. 1049-50.

Források

[szerkesztés]