Polimixin B

Polimixin B
IUPAC-név
N-[4-Amino-1-([1-([4-amino-1-oxo-1-([6,9,18-trisz(2-aminoetil)-15-benzil-3-(1-hidroxietil)-12-(2-metilpropil)-2,5,8,11,14,17,20-heptaoxo-1,4,7,10,13,16,19-heptazaciklotrikoz-21-il]amino)bután-2-il]amino)-3-hidroxi-1-oxobután-2-il]amino)-1-oxobután-2-il]-6-metiloktánamid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 1405-20-5
PubChem 5702105
DrugBank DB00781
ATC kód A07AA05, J01XB02 S01AA18 S02AA11 S03AA03 QJ51XB02
UNII 19371312D4
ChEMBL 1201283
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C56H100N16O17S
Moláris tömeg 1301,56 g/mol
Terápiás előírások
Jogi státusz OTC
Terhességi kategória B[1]
Alkalmazás Helyi használat, intramuszkuláris, intravénás, (olaszul), szemcseppként

A polimixin B, amit többek közt Poly-Rx márkanéven is forgalmaznak, egy agyhártya-, tüdőgyulladás, szepszis és húgyúti fertőzések kezelésére használt antibiotikum.[1] Noha számos Gram-negatív kórokozót elöl, hatástalan a Gram-pozitívakkal szemben.[1] Adható vénába, izomba, intratekálisan vagy belélegezhető.[1] Az injekciót általában csak akkor használják, ha más lehetőség nem érhető el.[2] Elérhető bacitracinnal, illetve bacitracinnal és neomicinnel kombinált formában is bőrön keresztül történő használatra.[3][4]

Az injekció gyakori mellékhatásai közé tartoznak a vesebántalmak, neurológiai gondok, a láz, a viszketés és az effloreszcencia.[1] Az izomba adott injekciók erős fájdalmat is okozhatnak.[1] További mellékhatások közé tartoznak a gombafertőzések, az anafilaxis és az izomgyengeség.[1] Nem ismert, hogy a terhesség során való használat biztonságos a magzatnak.[1] A polimixin B a sejtmembrán lebontásával hat, ami általában a baktérium halálát okozza.[1]

A polimixin B-t 1964-ben fogadták el klinikai célra az Amerikai Egyesült Államokban.[1] Szerepel az Egészségügyi Világszervezet Nélkülözhetetlen Gyógyszereinek Listáján, a legbiztonságosabb és leghatékonyabb gyógyszerek között, amikre egy egészségügyi rendszernek szüksége lehet.[5] Generikumként is elérhető.[1] Európában 2015-ben csak a bőrön át való alkalmazást fogadták el.[6] Névadója a Paenibacillus polymyxa (korábban Bacillus polymyxa) nevű baktérium.[2]

Orvosi felhasználása

[szerkesztés]

Érzékenységi spektrum

[szerkesztés]

A polimixin B-t Pseudomonas aeruginosa okozta húgyúti fertőzések és Haemophilus influenzae okozta agyhártyagyulladás kezelésére használják. A következőkben a legkisebb gátló koncentrációra találhatók erre a két fajra adatok:

  • Haemophilus influenzae: ≥0.8 μg/ml
  • Pseudomonas aeruginosa: 0.25 μg/ml – 1 μg/ml[7]

Endotoxin-adszorpció

[szerkesztés]

A polimixin B jól használható olyan szeptikus sokkal rendelkező betegeknél, ahol nem történt javulás más kezeléseknél (például vértérfogat-növelés vagy más antibiotikumok). A polimixin B toxicitása elkerülhető testen kívüli keringetés által a vénás vér perfúziójával egy készülékbe, aminek szálaihoz a polimixin B kovalensen kötődik, így az antibiotikum a baktericid funkcióját véráramba kerülése nélkül tölti be, mivel a szálon marad. E perfúzió alatt a készülékben marad az endotoxin, ami a szeptikus sokk okozója. A készülékbe (Toraymyxin, a japán Toray által tervezett és gyártott gép) 24 óra eltéréssel kétszer két óráig kerül polimixin B.[8]

Hatásmechanizmus

[szerkesztés]
  1. Megváltoztatja a baktériumok külső membránjának permeabilitását a lipopoliszacharid réteg egy negatív töltésű helyéhez való kötődéssel, amihez a ciklikus peptid rész pozitív töltésű aminocsoportjaihoz elektrosztatikusan vonzódik.[9] (e hely általában kalcium- és magnéziumionok kötőhelye), ez a külső membrán destabilizációját eredményezi.
  2. A zsírsavrész a sejtmembrán hidrofób részében feloldódik, ami a membrán integritását megbontja.
  3. A sejt molekuláinak szivárgása, a sejtlégzés gátlása.
  4. Az endotoxinhoz kötődik és azt inaktiválja.[10]
  5. A szelektív toxicitás viszonylagos hiánya: nem sejtmembrántípus-specifikus, erősen toxikus.

A polimixin B hidrofób részének eltávolítása polimixin-nonapeptidet (PMBN) eredményez, ami szintén kötődik az LPS-hez, de már nem öli meg a baktériumsejtet. Azonban ez is észlelhető mértékben megnöveli a baktérium sejtfalának permeabilitását más antibiotikumokkal szemben, vagyis ez is a membrán bizonyos fokú megbomlását idézi elő.[11]

Keverék-összetétel

[szerkesztés]

A polimixin B a B1, B1-I, B2, B3 és B6 polimixinekből áll. A B1 és a B2 a nagy komponensek. Ezek a komponensek azonos szerkezetűek az eltérő zsírsavcsoport kivételével. Az in vitro tanulmányok eredményei jelentős különbséget mutattak a MIC-adatokban a frakciók összehasonlításakor.[12]

Használata a kutatásban

[szerkesztés]

A polimixin B-t sejtfalstresszokozásra is használják a szervezetek e stresszre adott válaszának tanulmányozásához. A polimixinsejtfalstressz-vizsgálatok a Salmonella enterica kis RNS- (sRNS-) válaszainak vizsgálatára használatosak.[13]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e f g h i j k Polymyxin B Sulfate topical Monograph for Professionals (angol nyelven). Drugs.com . (Hozzáférés: 2019. november 11.)
  2. ↑ a b Mandell, Douglas, and Bennett's Principles and Practice of Infectious Diseases E-Book (angol nyelven). Elsevier Health Sciences, 469. o. (2009. február 19.). ISBN 9781437720600 
  3. ↑ DailyMed - neomycin, bacitracin, polymyxin b ointment. dailymed.nlm.nih.gov . (Hozzáférés: 2019. április 19.)
  4. ↑ Pharmacotherapeutics For Advanced Practice Nurse Prescribers (angol nyelven). F.A. Davis, 651. o. (2015. február 19.). ISBN 9780803645813 
  5. ↑ (2019. február 19.) „World Health Organization model list of essential medicines: 21st list 2019”. 
  6. ↑ Polymyxin-based products. EMA . (Hozzáférés: 2019. november 11.)
  7. ↑ Polymyxin B sulfate : Susceptibility and Minimum Inhibitory Concentration (MIC) Data. Toku-e.com . (Hozzáférés: 2017. április 2.)
  8. ↑ H. Shoji (2003. február). „Extracorporeal endotoxin removal for the treatment of sepsis: endotoxin adsorption cartridge (Toraymyxin).”. Therapeutic Apheresis and Dialysis 7 (1), 108–114. o. DOI:10.1046/j.1526-0968.2003.00005.x. PMID 12921125. 
  9. ↑ A. Khondker, A. K. Dhaliwal, S. Saem, A. Mahmood, C. Fradin, J. Moran-Mirabal, M. C. Rheinstadter (2019. február). „Membrane charge and lipid packing determine polymyxin-induced membrane damage”. Communications Biology 2, 69. o. DOI:10.1038/s42003-019-0297-6. PMID 30793045. PMC 6379423. 
  10. ↑ L. S. Cardoso, M. I. Araujo, A. M. Góes, L. G. Pacífico, R. R. Oliveira, S. C. Oliveira (2007. január). „Polymyxin B as inhibitor of LPS contamination of Schistosoma mansoni recombinant proteins in human cytokine analysis”. Microbial Cell Factories 6, 1. o. DOI:10.1186/1475-2859-6-1. PMID 17201926. PMC 1766364. 
  11. ↑ (2000) „Structure activity relationship study of polymyxin B nonapeptide”. Advances in Experimental Medicine and Biology 479, 219–222. o. DOI:10.1007/0-306-46831-X_18. ISSN 0065-2598. PMID 10897422. 
  12. ↑ J. A. Orwa, C. Govaerts, R. Busson, E. Roets, A. Van Schepdael, J. Hoogmartens (2001). „Isolation and structural characterization of polymyxin B components”. Journal of Chromatography A 912 (2), 369–373. o. DOI:10.1016/S0021-9673(01)00585-4. PMID 11330807. 
  13. ↑ M. Hébrard, C. Kröger, S. Srikumar, A. Colgan, K. Händler, J. C. Hinton (2012. április). „sRNAs and the virulence of Salmonella enterica serovar Typhimurium”. RNA Biology 9 (4), 437–45. o. DOI:10.4161/rna.20480. PMID 22546935. PMC 3384567. 

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Polymyxin B című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Polymyxin B. Drug Information Portal. U.S. National Library of Medicine