Párdány (Међа / Međa) | |
![]() | |
A katasztrofális állapotban lévő római katolikus templom | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Tartomány | Vajdaság |
Körzet | Közép-bánsági |
Község | Bégaszentgyörgy |
Rang | falu |
Irányítószám | 23234 |
Körzethívószám | +381 23 |
Népesség | |
Teljes népesség | 838 fő (2002)[1] +/- |
Népsűrűség | 24 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 81 m |
Terület | 48,7 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Párdány témájú médiaállományokat. |
Párdány (szerbül Међа / Međa) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben, Bégaszentgyörgy községben.
Nagybecskerektől északkeletre, a szerb-román határtól mindössze 1 km-re, Szerbittabé és Módos közt fekszik.
Párdány Árpád-kori település, nevét már 1247-ben említette oklevél, és ekkor már monostora is volt.
A település a Csanád nemzetség ősi birtoka volt, és 1247-ben a Csanád nemzetségből származó Kelemenös bán fiának Pongrácnak volt a birtoka.
1337-ben a Csanád nemzetség Tömpösi ágából származó Fülöpé és a Makófalvi család birtoka volt.
A település a középkorban Keve vármegyéhez tartozott.
1401-ben a Pordány néven említett települést Csáki Miklós temesi főispán nyerte Zsigmond királytól.
A török hódoltság alatt sem pusztult el, neve a Mercy-féle térképen, a becskereki kerületben, a lakott helyek között volt feltüntetve.
1773-ban II. József császár harmadik délmagyarországi útja alkalmával Párdányban is járt.
1781-ben a birtokot gróf Buttler vásárolta meg.
1808. április 22-én kelt oklevélben országos- és hetivásárok tartására is szabadalmat nyert.
A 19. század elején a település két részből állt: Magyar-Párdányból és Rácz-Párdányból, és 1838-ban mindkettőnek gróf Buttler János volt a földesura, kinek halála után a birtok a kincstárra szállt.
1910-ben 3213 lakosából 243 magyar, 1874 német, 1052 szerb volt. Ebből 26 evangélikus, 1059 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt járásszékhely, Torontál vármegye Párdányi járásához tartozott.
Párdány körül említették a középkorban Tövisesdet is, mely a középkorban Keve vagy Temes vármegyéhez tartozott.
Tövisesd birtokosa az Aba nemzetség Aszalai és Szikszai ága volt. A birtokot 1320-ban Károly Róbert királynak adták cserébe, Abaúj és Zemplén vármegyei birtokokért.
1400-ban a Csáki család volt a birtokosa.
Ezen a környéken feküdt egykor Ikerhalom is, mely eredetileg a Bár–Kalán nemzetség birtoka volt.
1280-ban a birtokot az e nemzetséghez tartozó II. Marján a margitszigeti monostornak hagyományozott.
1410-1461-ben Ikerhalom Keve vármegyéhez tartozott.
1410-ben az Ikerhalmi család birtoka volt, 1455-ben pedig a Csáki család birtoka lett.
1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
---|---|---|---|---|---|---|---|
2555 | 2638 | 2367 | 2047 | 1636 | 1403 | 1155[2] | 838[1] |
Nemzetiség | Szám | % |
Szerbek | 1024 | 88,65 |
Magyarok | 43 | 3,72 |
Cigányok | 25 | 2,16 |
Horvátok | 6 | 0,51 |
Jugoszlávok | 5 | 0,43 |
Macedónok | 4 | 0,34 |
Montenegróiak | 2 | 0,17 |
Németek | 2 | 0,17 |
Románok | 1 | 0,08 |
Egyéb/Ismeretlen[3] |