Rigács | |||
Római katolikus templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Közép-Dunántúl | ||
Vármegye | Veszprém | ||
Járás | Sümegi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Kertész-Bakos Ferenc (független)[1] | ||
Irányítószám | 8348 | ||
Körzethívószám | 87 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 190 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 29,5 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 6,17 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 03′ 45″, k. h. 17° 11′ 33″47.062400°N 17.192500°EKoordináták: é. sz. 47° 03′ 45″, k. h. 17° 11′ 33″47.062400°N 17.192500°E | |||
Rigács weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Rigács témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Rigács község Veszprém vármegyében, a Sümegi járásban. A település Szent István magyar király korától egészen az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.
A Marcal mentén fekvő kisközség. Szomszédos települések: észak-északkeletről Zalameggyes, délről Ukk, nyugatról Megyer, északnyugatról Nemeskeresztúr (Vas vármegye).
Közúton a 84-es útról a 73 172-es számú mellékútra letérve érhető el, vasúton pedig a Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonalon. Zalameggyes, Hosztót és Veszprémgalsa felé a 73 171-es út indul a településről.
A mai falu alig több mint 200 éves. Az 1715. évi országos összeírásban még nem szerepelt a lakott helyek között. A régi község - amely a Marcaltól északnyugatra feküdt - a török időkben pusztult el. A település nyomai még mai is látszanak. Az új falut a nemesek építették fel. Első lakói Ferenczy- és Németh nevű családok voltak. A régi Rigács 1348-ban tűnt fel először a korabeli oklevelekben, Rygach formában. Neve szláv eredetű. Kezdetben a Rigácsi - másként Terkenci - család birtokolta. Még 1496-ban is övék volt a határ. Egy 1559-es oklevél Rygacz nemeseit is megemlíti, akik a "gógánfalvai" nemesekkel együtt részt vettek Megyeri Gáspár és Imre, Megyer possessióbeli beiktatásán. A község későbbi birtokosa - még a 18. században is - az Inkey család, amely a Zala vármegyei Rigyác községben is bírt részeket. A család leszármazottai alatt - a 18. század második felében - települt be Rigács magyar ajkú római katolikus és evangélikus lakossággal. Katolikus lakói 1909-től tartoznak az ukki plébániához. A községnek két temploma van.
Rigácsnak 1939-ben 1070 katasztrális holdja és 543 lakosa volt, 126 lakóházat számoltak. Egy római katolikus és egy evangélikus népiskolája működött. Főként középparasztok lakták. 1929-ben kilenc 25 holdon felüli birtokos volt. Kilenc önálló kisiparos és egy kereskedő élt ekkor a községben. A község termelőszövetkezete 1959-ben alakult, az alakulás évében, 1270 hold földje és 127 tagja volt, a lakosság többsége a termelőszövetkezetben dolgozott. Állattenyésztéssel és növénytermesztéssel, valamint öntözéses kertészettel foglalkoztak. Határa termékeny és gondosan művelt. A TSZ-t később a sümegi TSZ-hez csatolták, majd 1992-ben felszámolásra került. Rigács fejlődése 1945 után egyre erőteljesebbé vált. Az elsők között villamosították 1948-ban. Egy évvel később bekötőút, 1962-ben pedig kultúrház épült. Orvosi rendelőt, autóbuszvárókat, postát, öregek napközi otthonát, üzlethelyiséget és sportpályát létesítettek. A régi zsúptetős, vályogból vagy vertfalból készült házak fokozatosan eltűntek. Önálló tanácsa 1969. július 1-jén egyesült az ukki községi tanáccsal, majd a gógánfai közös tanács társközsége lett. Ma a gógánfai székhelyű közös önkormányzati hivatalhoz tartozik.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 194 | 182 | 183 | 201 | 201 | 198 | 190 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 96%-a magyarnak, 2,3% cigánynak mondta magát (4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 74,4%, református 2,3%, evangélikus 9,7%, felekezeten kívüli 1,1% (11,9% nem nyilatkozott).[11]
2022-ben a lakosság 87,1%-a vallotta magát magyarnak, 3,5% cigánynak, 1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (12,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 40,8% volt római katolikus, 2,5% evangélikus, 2% református, 0,5% görög katolikus, 0,5% egyéb katolikus, 13,4% felekezeten kívüli (40,3% nem válaszolt).[12]
1887-ben épült római katolikus templomát a Szeplőtelen Fogantatásnak dedikálták.[13]