Rodéziai bozótháború

Rodéziai bozótháború
Rodézia (zöld színben) geopolitikai állapota 1975-ben, miután Angola és Mozambik függetlenné vált. Lila színnel a kormányzatot segítő országok, narancssárágaval a népi-nemzeti felkelőket támogató országok láthatóak
Rodézia (zöld színben) geopolitikai állapota 1975-ben, miután Angola és Mozambik függetlenné vált. Lila színnel a kormányzatot segítő országok, narancssárágaval a népi-nemzeti felkelőket támogató országok láthatóak
Dátum1964–1979
HelyszínRodézia, Zambia, Mozambik
EredményLancaster house egyezmény
  • Rodézia vége
  • Szabad választások a ZANU és ZAPU között
Terület-
változások		Zimbabwe létrejötte
Harcoló felek
ZANU
ZAPU
Támogatás:
Mozambik Mozambik
Zambia Zambia		 Rodézia
Támogatás:
Dél-afrikai Köztársaság
Portugália Portugália
Veszteségek
10 000 halott1361 halott[1]

A rodéziai bozótháború afrikai polgárháború, amely 1964 júliusa és 1979 decembere[* 1] között zajlott le a mai Zimbabwe, akkor, el nem ismert államként Rodézia[* 2] (későbbi nevén Zimbabwe-Rodézia) területén. Ismert még második csimurenga, vagy zimbabwei függetlenségi háború néven is.

A konfliktus három hatalom egymás elleni küzdelmével jellemezhető: az egyik a rodéziai kormányzat volt Ian Smith vezetésével (majd a későbbi Zimbabwe-Rodézia püspöke, Abel Muzorewa által). A másik a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Függetlenségi Hadsereg (Zimbabwe African National Liberation Army, ZANLA), mely a Robert Mugabe vezette Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió (Zimbabwe African National Union, ZANU) fegyveres szárnya volt, illetve a harmadik hatalom a Zimbabwei Népi Forradalmi Hadsereg (Zimbabwe People's Revolutionary Army, ZIPRA), ami a Joshua Nkomo vezette Zimbabwei Afrikai Népi Unió (Zimbabwe African People's Union, ZAPU) fegyveres szárnya volt.

A háborúban változást hozott az 1978-ban Smith és Muzorewa által aláírt megállapodás, ami az 1979 júniusi általános választójogok megadásához vezetett és véget vetett a fehér kisebbség uralmának Rodéziában. Az országot átnevezték Zimbabwe-Rodéziának, melyet fekete többségű kormányzat vezetett. Azonban ez az új rend sem nyerte el a nemzetközi közvélemény elismerését és a háború tovább folytatódott még közel fél évig.

A Zimbabwe-rodéziai kormányzat, a brit kormányzat és az immár Mugabe–Nkomo egyesült pártja, a ZANU-PF között lefolytatott tárgyalások vezettek el a Lancaster házban a tűzszüneti megállapodások aláírásához 1979 decemberében. Az ország formálisan visszatért a Brit Birodalomba és új választásokat tartottak meg brit és nemzetközösségének felügyelete alatt 1980 márciusában. A ZANU megnyerte a választásokat, és Mugabe lett így Zimbabwe első miniszterelnöke 1980. április 18-án. Az ország ezzel elérte, hogy a nemzetközi közösség is elismerje függetlenségét.

A térség destabilizált állapotára jellemző, hogy Dél-Afrika is aktívan szerepet vállalt ebben az időszakban 1966-tól 1990-ig namíbiai, angolai és zimbabwei területeken katonai hadműveletekkel. Ezt a dél-afrikai határháborúnak (vagy angolai bozótháborúnak) nevezik, mely a huszonhat évig tartó angolai polgárháborúhoz szervesen kapcsolódik.

Zimbabwe belpolitikai élete nem volt mentes a zavargásoktól, egészen 1987 decemberéig Mugabe és Nkomo csapatai harcban álltak egymással. Ezt követően Mugabe egypártrendszerű elnöki köztársasággá alakította át az országot, amit azóta gazdasági hanyatlás, infláció és korrupció, lakossági emigráció jellemez. A The Economist szerint a főváros, Harare a 2011-re az egyik legélhetetlenebb várossá vált a Földön.

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ A háború kezdete és vége egyértelműen nem beazonosítható. A leggyakoribb kezdési adat 1964. július 4-e, amikor Petrus Oberholzert ZANU felkelők meggyilkolták,[2][3] illetve 1965. november 11-e is ismert, amikor Rodézia egyoldalúan kinyilvánította függetlenségét.[4] Előfordul még 1966. április 28-a is, amikor ZANU csapatok és a Brit Dél-afrikai Rendőrség között összetűzés alakult ki Sinoia térségében,[5][6] illetve 1972. december 21-e is, mikor ZANLA csapatok megtámadták az Altena-farmot Északkelet-Rodéziában, mellyel kiszélesedett a háború.[7] Zimbabwe mai vezető pártja, a ZANU-PF a harmadik dátumot fogadja el hivatalosnak és Sinoiai csataként azonosítja.[8] A háború végének időpontja viszonylag konzisztensen 1979. december 12-e, amikor is az ország brit belső ellenőrzés alá került a Lancaster házi szerződés aláírását követően.[9]
  2. ↑ A terület a mai Zimbabwe területe, amelynek neve a konfliktus ideje alatt többször megváltozott. Déli Rodézia kormánya 1964 októberében egyszerűen Rodéziának nevezte át az országot, amikor Északi Rodézia Zambiára változtatta országnevét. Azonban a brit kormányzat megtagadta a hozzájárulását a névváltozáshoz, mondván az a gyarmati kormányzat hatáskörén kívüli intézkedés. A salisbury-i kormányzat azonban ragaszkodott ehhez,[10] egyoldalúan kinyilvánította függetlenségét, majd az 1979 júniusi Zimbabwe-Rodézia nevű államalakulat létrejöttéig következetesen ezt a rövid nevet alkalmazta.[11][12]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Spencer C. Tucker: The Roots and Consequences of 20th-Century Warfare: Conflicts that Shaped the Modern World: Conflicts That Shaped the Modern World. 2016–09–06. ISBN 978-1-61069-802-3 Hozzáférés: 2024. augusztus 7.  
  2. ↑ Binda, 2008 38. o
  3. ↑ Cilliers, 1984 4. o
  4. ↑ Smith, 1997 100–106. o
  5. ↑ Sibanda, 2005 104. o
  6. ↑ Sellström, 1999 337. o
  7. ↑ The Rhodesian War: A Military History, 37. o. [1982] (2008. április 1.) 
  8. ↑ Williams, 1988 50. o
  9. ↑ „Rhodesia reverts to British rule”, BBC, 1979. december 11. (Hozzáférés: 2011. szeptember 26.) 
  10. ↑ Palley, 1966 742–743. o
  11. ↑ Smith, 1997 305. o
  12. ↑ Stearns, 2002 1069. o

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rhodesian Bush War című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Binda, 2008: Binda, Alexandre. The Saints: The Rhodesian Light Infantry (angol nyelven). Johannesburg: 30° South Publishers (2008. május 1.). ISBN 978-1-920143-07-7 
  • ↑ Cilliers, 1984: Cilliers, Jackie. Counter-Insurgency in Rhodesia (angol nyelven). London, Sydney & Dover, New Hampshire: Croom Helm (1984. december 1.). ISBN 978-0-7099-3412-7 
  • ↑ Palley, 1966: Palley, Claire. The constitutional history and law of Southern Rhodesia 1888–1965, with special reference to Imperial control, első (angol nyelven), Oxford: Oxford University Press, Clarendon Press (1966) 
  • ↑ Sellström, 1999: Sellström, Tor. Sweden and National Liberation in Southern Africa. Volume I: Formation of a Popular Opinion 1950–1970. Uppsala: Nordic Africa Institute (1999. március 1.). ISBN 978-91-7106-430-1 
  • ↑ Sibanda, 2005: Sibanda, Eliakim M.. The Zimbabwe African People's Union 1961–87: A Political History of Insurgency in Southern Rhodesia. Trenton, New Jersey: Africa Research & Publications (2005. január 1.). ISBN 978-1-59221-276-7 
  • ↑ Smith, 1997: Smith, Ian. The Great Betrayal: The Memoirs of Ian Douglas Smith (angol nyelven). London: John Blake Publishing (1997. június 1.). ISBN 1-85782-176-9 
  • ↑ Stearns, 2002: szerk.: Peter N. Stearns: The Encyclopedia of World History: Ancient, Medieval and Modern – Chronologically Arranged, hatodik, Cambridge: James Clarke & Co (2002. január 1.). ISBN 978-0-227-67968-5 
  • ↑ Williams, 1988: The Dictionary of Contemporary Politics of Southern Africa, első, London: Routledge (1988. július 1.). ISBN 978-0-415-00245-5 
Weboldalak
  • ↑ The fall of Rhodesia: Tor G. Jakobsen, (Norwegian University of Science and Technology, NTNU): The Fall of Rhodesia (angol nyelven). Popularsocialscience.com, 2012. október 19. [2017. július 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 22.)