Rost Andrea | |
Született | 1962. június 15. (62 éves)[1][2] Budapest[3] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | operaénekes |
Iskolái | Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (–1989) |
Kitüntetései |
|
Zenei pályafutása | |
Hangszer | énekhang |
Hang | szoprán |
A Wikimédia Commons tartalmaz Rost Andrea témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Rost Andrea (Budapest, 1962. június 15. –) Kossuth-, Prima Primissima és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes (szoprán), érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Nemzetközi pályáját Riccardo Muti indította el, aki 1994-ben meghívta a milánói Scalába.
Eddig 38 alkalommal énekelt a New York-i Metropolitan Opera színpadán.[5] Partnere volt Luciano Pavarotti, Plácido Domingo, José Carreras, José Cura, Roberto Alagna és Leo Nucci.
Zenei tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte Ónody Márta, majd Bende Zsolt növendékeként. Még főiskolás volt, amikor 1989-ben a budapesti Operaház ösztöndíjasaként elénekelte Gulyás Dénes rendezésében Júlia szerepét Gounod Rómeó és Júlia című operájában.
Két évvel később, a bécsi Staatsoper magánénekese lett, ahol sok fontos szerepben bemutatkozhatott: Zerlinán, Adinán és Susannán keresztül Lammermoori Luciáig. Violetta szerepében kiemelkedő alakítást nyújtott, és még számos más koncerten is hallhatta őt a bécsi közönség. A milánói Scala 1994-es Rigoletto-bemutatóján – melyre Riccardo Muti hívta meg –, átütő nemzetközi sikert aratott, s azóta a Scala állandó visszatérő vendége. 1995-ben, a Scala évadnyitó Varázsfuvola premierjén már ünnepelt sztárként lépett színpadra. Milánóban Mozart Figaro házasságának Susannáját, majd Verdi Traviatájának Violettáját alakította.
A Salzburgi Ünnepi Játékokon számos produkcióban lépett közönség elé, így a Sólyom (Richard Strauss: Az árnyék nélküli asszony, Solti György), Drusilla (Monteverdi: Poppea megkoronázása, Nikolaus Harnoncourt), Violetta (Verdi: Traviata, Riccardo Muti), valamint Xenia szerepében (Muszorgszkij: Borisz Godunov, Claudio Abbado). A párizsi Bastille Operában Susannát, Gildát, Luciát és Offenbach Hoffmann meséiben Antoniát alakította.
A londoni Royal Opera House-ban Susannaként debütált, majd Violettát énekelte nagy sikerrel. Koncertszerű előadásban énekelte el Donizetti: Elisabeth című operájának címszerepét, amely egyben világpremier is volt. Később Donizetti Lammermoori Lucia című operájának premierjén énekelte a címszerepet. A madridi Teatro Real meghívására Poulenc A karmeliták beszélgetései című operájában énekelte Blanche szerepét 2006-ban.
Amerikában a chicagói Lyric Operában több ízben is vendégszerepelt, ahol Zerlinát, Gildát, Violettát, Giuliettát (Bellini: I Capuletti e i Montecchi) és Micaëlát énekelt. A New York-i Metropolitan Operában először 1996-ban lépett a közönség elé Adina szerepében, a Szerelmi bájitalban, később ugyanitt Gildát, Luciát és Violettát énekelte; legutóbb 2006-ban Mozart Figaro házasságában énekelte Susanna szerepét a városban. A washingtoni operaházban (John F. Kennedy Előadóművészeti Központ) elénekelte Antonia szerepét, s ugyanebben a produkcióban lépett a Los Angeles-i közönség elé. 2002 márciusában – szintén Los Angelesben – Pamina szerepében volt hallható, majd ugyanebben 2005-ben Washingtonban. A tokiói New National Opera és számtalan nemzetközi operagála gyakori meghívott művésze.
A budapesti Operaházban kedvenc szerepeiben (Gilda, Violetta) lépett többször a hazai közönség elé.
2012-ben fellépett a Budaörsi Passió premierjén.
Első férje, Harazdy Miklós zongoraművész volt. Közös gyermekeik Eszter és Máté.[6][7]
Második férje, Theo Ligthart holland képzőművész volt, akivel 2005 nyarán, az Operaházban keltek egybe. A házaspár különvált.
Második válását követően egy orvossal kezdett új kapcsolatot, addigi budaörsi lakhelyét elhagyva Solymárra[8] költözött.
A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 19.[9]