Rétközberencs | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Alföld | ||
Vármegye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
Járás | Kisvárdai | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Bagin László (független)[1] | ||
Irányítószám | 4525 | ||
Körzethívószám | 45 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1077 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 67,78 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 15,8 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 12′, k. h. 22° 01′48.200000°N 22.016667°EKoordináták: é. sz. 48° 12′, k. h. 22° 01′48.200000°N 22.016667°E | |||
Rétközberencs weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Rétközberencs témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Rétközberencs község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Kisvárdai járásban, a Rétköz keleti részén, Kisvárdától 10 km-re.
A mai nevét 1898-ban vette fel, korábban Berencs néven említették. Írásos dokumentumokban 1289-ben olvasható először a Berencs névvel, de már kb. 5000 éve is lakott terület volt. A régészeti kutatások során több újkőkori edény és szerszám, bronzkori harcicsákány és arany ékszer került elő, valamint teljes épségben két honfoglalás kori sírt sikerült megmenteni az utókor számára. A történelem folyamán több család is birtokolta, többek között a Várady, Bacskay, Esterházy és Vay családok. A polgármesteri hivatal épülete is egy nemesi kúria volt.
A falut a Tisza szabályozásáig mocsaras terület vette körül, amely természetes védelmet nyújtott az ellenséggel szemben, ezért soha nem foglalták el. A szabályozás után megnövekedett a termőterületek nagysága, amire szükség is volt, hiszen a lakosság létszáma folyamatosan emelkedett. Az itt lakó emberek gyűjtögetésből, halászatból, nádvágásból és később főként a mezőgazdaságból biztosították megélhetőségüket. Az 1800-as években már híressé vált a berencsi káposzta, melyet a régi pecsétekben is szerepeltetnek. A reformáció óta a község lakosainak többsége református vallású. A református templom építésének pontos ideje nem ismert, de a középkori templomból megmaradt részek ma is benne vannak a templom épületében. 1779-ben renoválták, majd 1887-ben kelet felé bővítették, és ekkor építették a ma is álló tornyot.
A rendszerváltás óta a község jelentős fejlődésen ment keresztül. Megépült a vezetékes ivóvízhálózat, a gáz- és telefonhálózat, az utak 90%-át szilárd útburkolattal fedték. 1997-ben sokak szerint a környék egyik legszebb általános iskolája, majd 1999-ben orvosi rendelő és szolgálati lakás épült. Az önkormányzat további tervei közé tartozik egy Kékcse-Rétközberencs összekötő út megépítése, így könnyen megközelíthető lenne a Bodrogköz vagy a megye bármelyik területe. A lakosság nagy része még mindig a mezőgazdaságból él. Mint a többi szabolcsi faluban, itt is gondot okoz a munkanélküliség, de ezt valamelyest mérsékelték a községben megtelepedett vállalkozások. A vállalkozások számára csábító lehet, hogy a község része az adózási előnyöket nyújtó Záhony Vállalkozási övezetnek.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 1105 | 1076 | 1057 | 1076 | 1070 | 1077 | 1077 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[11]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,6%-a magyarnak, 27,4% cigánynak mondta magát (7,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 13,9%, református 63,6%, görögkatolikus 3,5%, felekezeten kívüli 5% (9% nem válaszolt).[12]
2022-ben a lakosság 93,2%-a vallotta magát magyarnak, 4,6% cigánynak, 0,2% ukránnak, 0,1-0,1% horvátnak, szerbnek és görögnek, 0,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 12,1% volt római katolikus, 57,8% református, 2,2% görög katolikus, 5,7% egyéb keresztény, 0,1% ortodox, 5,4% felekezeten kívüli (16,6% nem válaszolt).[13]