Róna József | |
Született | Rozner József 1861. február 1.[1][2] Lovasberény |
Elhunyt | 1939. december 31. (78 évesen)[1] Budapest VII. kerülete |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Keményffi Gizella (h. 1892–1939) |
Foglalkozása | szobrász |
Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (3C-11-19) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Róna József témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Róna József, 1884-ig Rosner[3] (Lovasberény, 1861. február 1.[4] – Budapest, Erzsébetváros, 1939. december 31.)[5] magyar szobrász. Főleg köztéri szobrokat, műemlékeket, nagyobb épületekre díszítő elemeket – szobrok, reliefek, épületszobrok – és bibliai, mitológiai témájú kisebb méretű szobrokat készített. Stílusát nagy szakmai felkészültség és alapvetően naturalista felfogás jellemzi.
Rosner Simon és Krausz Netti fia. Szegény családból származó asztalosinasként indult, de később elhivatottsága első állomásaként egy szobrászműteremben segédkezett, ahol alapvető tapasztalatokat szerzett. 1879-ben ösztöndíjas volt Bécsben. 1882-től három éven át Caspar von Zumbusch mesteriskolájában tanult. 1885-ben Berlinben római ösztöndíjat nyert az első nagyszabású szobrával. Megszorult faun című szobrára Rökk Szilárd-jutalmat, az Utolsó szerelem címűért pedig aranyérmet kapott (Antwerpen), Párizsban nagydíjat (Grand Prix) nyert. A legismertebb faszobráért, a József és Putifárné című alkotásért (1910, Magyar Nemzeti Galéria) elnyerte az állami nagy aranyérmet. A Benczúr Társaság tagja volt. Legismertebb műve Savoyai Jenő lovas szobra Budapesten, a Várban. 1922-ben gyűjteményes kiállítása volt a Műcsarnokban. Szoboröntő-műhelyt tartott fenn Budapesten, ahol pl. a Millenniumi emlékmű egyes szobrai készültek. 1929-ben Budapesten jelent meg kétkötetes önéletrajza Egy magyar művész élete címen.
Házastársa Keményffi Gizella (1869–1959) opera-énekesnő, énektanár volt, Vészi József író, újságíró sógornője. 1892. március 6-án Budapesten kötöttek házasságot.[6]
Gyermekei: